3. fejezet

Sasuke lassan haladt előre, miközben próbálta kitalálni, mi lehetett Naruto baja.

Mi késztette a dobét arra, hogy így viselkedjen? Általában csak boldog, hangos és idegesítő szokott lenni. De ma... Furcsa volt. Genjutsu alatt állhatott? Sukiyomi világában lehetett? Nem, nem lehet, hogy találkozott Itachival. Szóval, ez egy másik személy lenne genjutsuban vagy alakváltó jutsuban? Nem, Kakashi-sensei észre vette volna, és különben sem tudnák őt olyan könnyen legyőzni. Akkor mi? Miért ez a változás? Mi bajod van, dobe?

És habár Sasuke észre sem vette, aggódott a dobéért. Csak és kizárólag Narutora tudott gondolni.

o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-oo-o-o-o-o-o-o-o-

Naruto az ágyán ült a tükörben lévő alakot bámulva. Azt hittem, Sasuke szeret engem. Nos, el tudnám fogadni, ha nem szeretne. De miért kellett neki azokat mondania?

- Cicus, ami történt, megtörtént. Nem tudsz semmit tenni ellene. És idővel meg fogsz tanulni továbblépni és elfeledkezel róla. Csak továbbra is viselkedj úgy, mint ma. Hamarosan meg fogod szokni.

- De Kyu-kaasan, nem tudok csak úgy egyszerűen megfeledkezni róla. Nem megy és soha nem is fog.

- Mi? Már fel is adod? Biztosan nem fogod. Csak így tovább, és ha úgy gondolom, hogy eljött az ideje, áttérünk a C tervre. Rendben?

- Igen, Kaasan.

- Jó. Most pedig kelj fel és mutasd meg a világnak az új Narutot.

És mielőtt Naruto észrevette volna már a laskása előtt volt és haladt Ichiraku rameneshez felé.

o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-oo-o-o-o-o-o-o-o-

Csak nem a legjobb vevőm, Naruto ülj le. Milyen ízt Akarsz a ma?

Malac

Természetesen. Rögtön hozom. "Furcsa ma a viselkedése" Gondolta az öregember miközben azon töprengett, hogy a víg és hiperaktív Naruto hova tűnt és hiányzott neki h öregembernek hívja

Nemsokára Naruto már a nyolcadik tál ramenjét ette, élvezve a nyugodt csendet. Hülye Sasuke, ha nem érte lenne, nem vacakolnám a pénzemet ramenra. Még csak nem is volt vacsoraidő. Sóhaj. De csak a ramen tudja elérni, hogy jobban érezzem magam és kirángasson a depresszióból. Szerintem használ.

o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-oo-o-o-o-o-o-o-o-

Sasuke meglátta a tizenötödik tál mellett ülő Narutot. Remek, ez szerencse. Most végre beszélhet vele, mint férfi a férfival és rájöhet, mi a gond.

- Eh... Naruto.

o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-oo-o-o-o-o-o-o-o-

Naruto azon volt, hogy a tizenhatodik tál rament is bekebelezze, mikor ismerős alak ült le mellé. - Err, Naruto.

Naruto rápillantott és közönyösen válaszolt. - Mit akarsz, Uchiha?

- figyelj, Dobe, nem tudom, mi bajod van, de beszélnünk kell. És szart se érdekel, hogy Akarsz e vagy sem, de válaszokat akarok kapni

- Válaszok? Beszélni? Nincs miről beszélnünk? Valójában, nincs olyan téma, amit meg kellene vitatnunk.

- Mi bajod van, Naruto?! Egész nap furcsán viselkedtél! Mi? Elborította a túl sok szaké az elmédet, hogy nem tudsz rendesen gondolkozni? Vagy a valódi Naruto felszínre került, amelyik hülyébb annál az ál-Narutonál, amelyiket mindennap láttam?

- Most van ebből elegem, Uchiha Sasuke! Elegem van, hogy így kezelsz engem. Nincs mit megvitatnunk és nincs miről beszélnünk. Vége - Naruto felállt és megpróbált elmenni, de Sasuke elkapta a csuklóját, és erősen megszorította.

- Figyelj, dobe, ha elmondanád, mi folyik, akkor talán tudnék segíteni. Mondd el, miért viselkedsz így?

- Ó, a nagy Uchiha Sasuke nem jön rá, mi a gond? Hallgass ide, Uchiha, nem tudom, milyen okos vagy, de úgy látszik, eléggé jellemző rád a feledékenység. Ahogy mondtam, nem érdekel ez a beszélgetés.

- Feledékeny? Hogy érted? Komolyan, Dobe, nem szórakoztat ez a vicc. Ha azt hiszed, hogy vicces, akkor ajánlom, hogy hagy abba és válaszolj!

Narutonak végleg elege lett. - Azt gondolod, hogy ez csak egy kibaszott vicc? Nem vagy olyan okos, mint, ahogy hallottam, Uchiha. Most pedig, hagyj békén - Mielőtt nem bírnám tovább. Mielőtt elveszteném magam felett az irányítást és elkezdenék sírni előtted - Tette hozzá magában.

- Miért hagynálak, Naruto? Nem foglak, amíg nem kapok válaszokat.

- Már megkaptad, Uchiha. A válaszaid közvetlenül az elméd mélyén fekszenek! Viszlát holnap, Mr. Tökély. - majd egy pukkanás kíséretében Naruto eltűnt.

o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-oo-o-o-o-o-o-o-o-

Az aranyszőke hajú fiú sírva feküdt az ágyán.

 Egy nap telt el, mióta eldöntöttem, hogy véghezviszem a tervet. Azt hittem, hogy boldog leszek majd. Azt hittem, hogy felszabadulok. De miért? Miért nem múlik el a fájdalom? Ó, Sasuke, bárcsak ne vettem volna részt azon a bulin. Akkor ez az egész nem történt volna meg.

- Nos, részt vettél és azzal semmin sem változtatsz, hogy itt sírsz. Szedd össze magad. Legalább tíz terv van, amit megvalósíthatunk.

- Mi? Úgy érted, van még?

- Természetesen! Nem a semmiért hívnak a nagy démon uralkodónak. A tervek és stratégiák mestere vagyok. És már van rálátásom az egészre. Nos, legalább alakulnak most a dolgok. Legközelebb... ö… amit tenned kell...

o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-oo-o-o-o-o-o-o-o-

A fekete hajú fiú a hatalmas ágyán feküdt, a nemrég történt eseményeken tűnődve, amik a szeme előtt történtek.

Visszapillantás

- Már megkaptad, Uchiha. A válaszaid közvetlenül az elméd mélyén fekszenek! Viszlát holnap, Mr. Tökély.

Visszapillantás vége

„Mit értett ezalatt? Persze, nem lehet a furcsa viselkedésének oka. De mi? Mi az oka? Ez olyan zavaró…”

Aztán végül sikerült elaludnia és az őt körülvevő sötétségben Sasukénak sikerült nyugalmat és csendet találnia, egy hatalmas zavarral, amit reggel vár rá.