SasuNaru enyhén angstos sztorim :)

Mert nem akarlak bántani…

- Miért nem tudsz néha csak egy kis időt velem tölteni? – kérdeztem zaklatottan, de ő csak rázta a fejét, s elfordult.

Szememben könnyek gyülekeztem, így már csak homályosan láttam körvonalait.

- Most mennem kell – feleli, s közelít az ajtóhoz.

- Ugye tudod, hogy ezzel mindennek vége lesz? – kérdezem kétségbeesetten, de, ahogy én látom, csak megvonja vállait. Miért kell ezt tennie velem, mikor nemrég ő vallotta be nekem, hogy szeret. Akkor milyen boldogok voltunk, s most minden szó nélkül el akar menni?

- Miért gyűlölsz? – csúszott ki számon a kérdés, s én is elfordultam tőle.

Percekig egyikünk sem szólt a másikhoz, majd éreztem, hogy vállamra rakja kezeit.

- Nem gyűlöllek, s sosem gyűlöltelek – mondja nekem. Fekete tincsei arcomhoz érnek, s nem bírom tovább. Elkezdek sírni.

Megfordít, s letörli a könnyeimet.

- Megígérem, hogy visszajövök, de ne légy szomorú miattam – suttogja a fülemben, majd elmegy.

Leülök az ágyamra, s várok. Telnek az órák, s nem jön. Mégsem tartja be az ígéretét? Nem, hinnem kell benne. Nem csapna be.

Lassan leszáll az éjszaka, s a bőröm már vörös volt a sírástól.

Hanyatt fekszem az ágyamon, s nézem az eget. Az idő remekül tükrözi az érzéseimet. Komor, borult a máskor csillagos égbolt. A Hold most nem világítja meg az ágyam, mint szokta. Minden elhagyott.

Lehunyom szemem.

****

Tudom, hogy hazudtam, nem tartottam be, mit ígértem, de nem bánom. Csak egy cél lebeg a szemem előtt.

Vajon most gondolsz-e rám? Törékeny lelkedet ismerve úgy hiszem, igen. Meg kell néznem téged. Mielőtt végleg elmegyek.

Biztos vagyok, nem is sejted, mire készülök.

Felugrom az ablakodba, kinyitom. Azonnal észreveszem alvó alakodat. Belépek, leülök melléd az ágyra, s megfogom a kezed.

Olyan nehéz búcsút mondani.

- Sajnálom – súgom a füledbe.

- Megígérted. Megígérted, Sasuke – hallom elkeseredetten csengő hangod. Megriadok, azt hittem, ébren vagy. Megszorítod a kezem, mintha tudnád, itt vagyok. Majd oldalra fordulsz.

- Megérintetted a szívem, megérintetted a lelkem. Csókoltam az ajkaidat, fogtam a kezed. Láttalak sírni, láttalak nevetni, figyeltem, ahogy alszol. Ismerem az érzéseidet, de én nem hagytam, hogy te is megismerd az enyéimet. Csak egyet mondhatok kis rókám. Szeretlek, s esküszöm, ez igaz. De muszáj megtennem.

Előveszek, egy papírt, s egy tollat. Felírok egy üzenetet, s eltűnök.

******

Arra ébresek, hogy a napsugár világítja meg arcomat. Felkelek, pillantásom, az éjjeliszekrényre esik, ahol egy cetli van.

Közelebb lépek, s elolvasom.

„Mert nem akarlak bántani.”