SaiX Naruto történet!!

Az egyetlen, aki miatt mosolygok

Nem tudtam elhinni, hogy olyasvalaki, mint te ennyire emlékeztetni tudna a bátyámra; a bátyámra, aki olyan értékes számomra. Az arcodra nézek, s csak úgy eszembe jut. Az emlékezetem visszajött, s most már emlékezni tudok az egyetlen dologra, ami fontos számomra. Aztán mosolyogtam… Valódi mosoly volt hosszú idő után először és ez miattad volt. Megköszöntem neked ezt valaha, mert nem emlékszem…?

Valahogy azt hiszem tudat alatt féltékeny voltam Sasukéra. Olyan fontos helyet foglal el a szívedben, s azt hiszem, azért viselkedtem úgy a közeledben, mert féltékeny voltam. Olyan helyet akartam elfoglalni a szívedben, mint Sasuke, ezért azután az elbukott küldetés után veled maradtam, így figyelhettelek, s láthattam, hogyan viselkedsz, s mit gondolsz…

Azt hiszem megszállottá váltam. Reggeltől estig rád gondoltam, mikor együtt voltunk, s mikor nem. A viselkedésedre gondoltam, a szokásaidra, ahogy szürcsölöd a kedvenc ramenedet, vagy hogyan mozogsz egy harc során. Egyszerűen szerettelek nézni téged, minden kis porcikádat, mindenhogyan. Egy nap rájöttem valamire, miközben figyeltelek…

Szerelmes lettem beléd…

Még csak nem is gondoltam, hogy képes vagyok ilyenre, de igen… Meggyőződtem, hogy szerelem volt… Emlékeztem, amit belőled láttam a hőforrásnál azon az estén, s mikor rájöttem a saját érzéseimre, nem tudtam megállni, hogy ne gondoljak rád, mindenre. Túl sok volt, hogy el tudjam mondani, mit érzek Sasuke iránt, s irántad, de vajon befogadnál a szívedbe, mikor olyan sokat vártál a szerelmedre, hogy visszatérjen hozzád? Könnyű lenne elfelejteni őt, s olyasvalakihez fordulni, mint én? Azt hiszem megpróbálhatom most, mikor az ajtód előtt állok… próbálom összeszedni a bátorságom… életemben először tényleg féltem valamitől… féltem az elutasításodtól.

Emlékszem, mennyire féltem, mikor kopogtattam az ajtódon, s arra is emlékszem mennyire hevesen kezdett el a szívem verni, mikor egy szál alsóatyában nyitottál ajtót.

- Oh… uh… Sai, mit csinálsz itt?

Láttam, hogy a pír megjelenik az arcodon, amitől olyan imádnivalóan néztél ki.

- Bemehetek…? – kérdeztem.

- Uh… persze… - mondtad kissé kínosan.

Bementem, s te megmutattad, hova ülhetek le. A kanapéra ültem le, s te mellém ültél, továbbra is úgy öltözve, amivel még jobban csábítottál. El kellett most mondanom, hogyan érzek irántad, de meg tudok egyáltalán szólalni? Jó vagyok a szavak használatában, kell, hogy valamit tudjak mondani.

- Nos, Naruto… - kezdem. – Hogy érzed magad, hogy elbuktuk ezt a küldetést. Élve visszajutottunk, de Sasuke ott maradt és…

- Tuzdom… de nem fogjuk feladni; Sasuke vissza fog jönni, s akkor ismét boldogok leszünk…

- Újra boldogok…? – kérdeztem. – Miért, volt valami korábban…?

Valószínűleg nem kellett volna ezután kérdezősködnöm. Lehet, hogy mégsem bánok jól a szavakkal.

- Nem mondtuk el senkinek, mi történt… - kezdte. – Közülünk egyikük sem gondolta, hogy másnak is tudnia kellene, mi folyik köztünk. Privát úgy volt, a személyes életünk…

Naruto olyan keménynek és komolynak tűnt. Sai tudta, hogy miről beszél. Nyilvánvaló volt, hogy Naruto és Sasuke együtt volt, de most, hogy tudta, arra akart rájönni, hogy akarja Naruto folytatni a dolgokat. Helyes lenne Saitól, ha keresztülvinné, amit tervezett?

- Tényleg azt hiszed, hogy a dolgok vissza fognak térni a normál kerékvágásba, ha visszatér? Lehet, hogy nem is akar már veled lenni…

Láttam, hogy a keze ökölbe szorul, s észrevettem, hogy pár könnycsepp hull a kezére. Sírt.

- Sai, igazad van! Sosem lesz ugyanolyan! Azok után, hogy lehetne ugyanolyan! Szipp, szipp…

Hátára tettem a kezét, s nyugtatóan simogatni kezdtem. Könyörtelenül rázkódott, s annyira vigyázni akartam rá egész nap. Abban a pillanatban hinni tudtam, amit jelentettünk.

- Sosem lesz ismét senki nekem, aki olyan, mint ő – folytatta a zokogást magában.

A karomhoz kuporodott, s én közelebb húztam. Ekkor jött már, mi folyt.

- Sai várj… mit… ? – szemei döbbenten elkerekedtek.

- Nyilvánvalóvá tettem magam…? Világossá vált mostanra, hogy én is szeretlek?

Naruto pár pillanatig még meglepődöttnek látszott, aztán karjaival a csupasz derekam ölelte át. A bőre olyan selymes volt az enyémhez képest. Megcirógattam a haját, ami olyan lágy és aranyszőke volt, míg ő egy kis ideig még a mellkasomon sírt.

- Sai, ez azt jelenti, hogy… te is elhagysz…?

Zavartan nézett fel és én is ugyanolyan zavarban voltam, mint ő.

- Hogy érted?

- azon az éjszakán, mikor Sasuke azt mondta, hogy szeret, elment.

Azokra a szavakra még közelebb húztam magamhoz. Éreztem, hogy az őrülten dobogó szíve az enyém felett van, miközben őt is elárasztották az érzelmek.

- Én nem Sasuke vagyok, Naruto. Nincs szükségem erőre… nem azért vagyok, hogy bosszút álljak valakin. A nap, ami az életem célja volt, az a nap volt, mikor rájöttem, hogy szeretlek, s hogy az a célom, hogy veled maradjak… vigyázzak rád… itt legyek neked és…

Egy gyengéd ajak érintését éreztem a sajátomén.

- És mi…? – kérdezte, miután visszahúzódott.

Nyeltem egyet, s válaszoltam.

- És, hogy szeresselek.

Kisimítottam a haját a szeméből, közben melegen mosolygott rám. Hozzám hajolt, s megölelt, majd súgott valamit a fülembe.

- Annyira köszönöm, Sai… én is szeretlek.

Az éjszaka csodálatos volt. Naruto minden részét megismertem, s megosztotta velem a lelkét. Én is így tettem, s le is feküdtünk egymással… teljes szerelemmel, amit csak bele tudtunk adni.

Másnap reggel együtt ébredtünk, ugyanakkor. Még mindig meztelenül feküdt mellettem, miközben szorosan öleltem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg igazi.

Ekkor ismét rámosolyogtam.

- Ez egy igazi mosoly, Sai… örülök, hogy láthattam az arcodon.

- Miről beszélsz? – mondtam hozzá bújva. – Te vagy az egyetlen, aki miatt mosolygok.

The End