Mert szeretlek

Yusuke egy k�v�n �l az �ce�nt n�zve. �t �vvel ezel�tt Keikoval a tengern�l… olyan melegen n�zett… olyan b�k�sen… a pirul� arca… a csod�latos cs�kja. �t �vvel k�s�bb amikor csak Yusuke maradt, a tenger m�g mindig olyan b�k�s k�k. Ez volt az els� alkalom, amikor r�j�tt, hogy a ’b�k�s’ nem jelenti, hogy ’boldog’ is.

Amikor elterveztem, hogy le�l�k mell�, � fel�ll �s ord�t a s�v�lt� sz�lbe.

- MONDD MEG NEKEM! B�N, HA SZERET�NK VALAKIT?!

�s a sz�l ne v�laszol, csak a tenger h�v�s leveg�je t�r vissza. Tudom, hogy minden kis r�sze az eml�kei mindig el�j�nnek…

Eml�kek Keikor�l…

- Csod�san n�z kis d�lut�n a tenger, nem Yusuke?

- Kurama? Nem hallottam, hogy j�ssz.

- Sajn�lom, nincsen zsebkend�m, csak pap�rzsebkend�m.

- Mi a csud��rt k�ne nekem az?

Mert s�rsz, nem?

Yusuke meg�rintette az arc�t. Le�l�k mell�.

- Nem r�ka, nem s�rok. Ez csak… az es�. Igen, az es�.

- Hagyd m�r Yusuke, jobb kifog�s lett volna ’a tengerb�l v�zcseppek ker�ltek az arcomra’, vagy ’homok ment a szemembe’

Yusuke lassan megfogta a kez�t �s fel�m fordul gyeng�n mosolyogva.

- Az es� a lelkemben van…

Igen. Meg�llta, hogy s�rjon, amikor l�tta, hogy a szerelme �s a legjobb bar�tja cs�kol�znak az es�ben.

� akkor sem s�rt, amikor Keiko �s Kuwabara �sszeh�zasodott. �s akkor sem mutatott �rzelmeket, amikor ma reggel Keiko bejelentette, hogy gyermeket v�r. J�gbe z�rta mag�t,

- De a j�g k�nnyen megolvad el�tte…

Mag�nyoss�g a sz�v�ben… k�nyekk� olvadhat…

K�zelebb mentem.

- Maradhatok…?

- K�rlek. Jobban szeretn�k egyed�l lenni most, de te egy k�l�nleges eset vagy.

- K�sz�n�m.

Nem tudom meddig �lt�nk ott csendben. Csak azt tudom, hogy k�zel �reztem magam hozz� �s � is �gy �rez.

- Kurama?

- Igen?

- Nem tudom elfelejteni �t.

- Keikot?

- �n sosem k�pzeltem volna, hogy ez fog t�rt�nni. Hogy mehett�nk ilyen messzire? Hogy nem tudom elfelejteni �t? Minden olyan hirtelen t�rt�nt… Sosem volt id�m, hogy s�rjak – meg�llt, hogy let�r�lje a k�nnyeit. – Mindig rem�ltem, hogy … valahogy… visszat�r… de most…

- Ne pr�b�ld elfelejteni.

- Mi�rt?

- Mert, ha megpr�b�lod, ha �gy tenn�l sosem siker�lne. Ezek t��nyek.

- T�nyleg?

- T�nyleg.

- Igazad van. Mindenhogy pr�b�ltam, de m�g mindig eml�kszem mindenre.

- Hagyd abba a pr�b�lkoz�st. Jobban �rzed magad akkor.

Hirtelen megfogta a kezem. A keze olyan… hideg?

- Ezt szeretem. Mindig olyan meleg vagy – jegyezte meg. – M�g melegebb, mint Keiko. Olyan meleg, hogy felmeleg�tesz. ��… meg�gett�l!

Nevettem.

- �gy �r�l�k, hogy �jra hallak viccel�dni.

- Mi�ta nem vicceltem?

Ebben a pillanatban mi egym�s szem�be n�zt�nk. Akaratlanul is meg�leltem Yusuk�t. Nem ellenkezett. A fej�t a mellkasomra rakta. N�ha Yusuke olyan kicsi tud lenni.

- Ember, el tudod k�pzelni, hogy megy az id�? �gy t�nik, mintha tegnap lett volna, hogy tizenn�gy �ves vagyok, �rtatlan �s tele �lettel. Sose gondoltam volna, hogy ez �gy megv�ltozik.

Igaz. Nem vettem m�g �szre, hogy Yusuke feln�tt az �vek sor�n. M�st igen, de Yusuk�t nem.

- �gy t�nik, mintha tegnap cs�koltam volna meg �t ott.

- Szem�ly szerint nem gondoltam volna, hogy ez t�rt�nik, hiszen te �s Keiko olyan k�zel voltatok.

- A szerelem olyan k�nz�s n�ha, nem?

- Tal�n, tal�n nem. T�nyleg Megb�ntad, hogy Keikoval volt�l?

- Nem. Minden, amiken �tment�nk… M�g eml�kszem… �s sosem fogom tudni elfelejteni, hogy milyen nagyszer� �rz�s volt, amikor egyed�l berohant �rtem a t�zbe, hogy megmentse a testem. Elhitte, hogy visszat�rhetek a t�lvil�gr�l. Oh, ne… megint…

- S�rj, ha akarsz Yusuke.

- Nem. Nem s�rok magam�rt.

�jra csendben �lt�nk. Azt�n halkan mondta:

- Olyan �nz� vagyok, nem? Nem b�n, ha m�st szeret. � csak v�lasztott �s nem j�, hogy emiatt szomor� legyen-

- Sajnos Yusuke, a szerelem nem ad meg mindent. Tapasztalatb�l mondhatom. Gondolod, hogy nincs olyan ember, d�mon �s egy�b l�ny, akinek ne lettek volna olyan helyzetei, mint neked? Ha lenne ilyen, akkor az nem lett volna igazi szeretet. Ahogy l�thatod az igazi szerelem csak csod�latos �rz�seket ad �s elhiheted az a legnagyobb f�jdalom.

A nap k�sz�lt lemenni. Pontosan �gy n�zett ki, mint, amikor el�sz�r cs�kol�ztak.

- M�g f�lek – mondta Yusuke les�tve a szemeit.

- Mi�rt nem n�zel vele szembe?

- Nem tudok. M�g nem tudom megn�zni.

- Nos ez is valami, hogy velem szemben�zel vele Yusuke. Gy�ny�r�.

Feln�zett.

- Igen… ez t�nyleg az…

A hold gyorsan felv�ltotta a napot, a csillagok vil�g�tottak. Minden olyan sz�p volt, hogy lefek�dt�nk a partra �s n�zt�k a csillagokat

- Tudod, mi�rt f�nyesebbek itt a csillagok Yusuke?

- Mondd meg, nincs �tletem.

- Mert nincsenek utcai l�mp�k. A l�mp�k t�l vil�gosak, hogy elfak�tj�k a csillagokat.

Kinyitottam a szemem �s l�ttam, hogy m�g mindig a strandon vagyunk. Fel�bresztettem Yusuk�t.

- Ember, mi�ta alszunk?

- Nem tudom. Nagyon k�s�nek kell lennie. J� n�h�ny �r�ja feksz�nk itt.

- Nem tudom elhinni, hogy �lhettem itt. Lehet az�rt, mert te itt vagy.

Egy pillanatig elhallgattunk, majd megsz�laltam:

- A t�bbieknek agg�dniuk kell �rt�nk. Egy besz�lget�s k�zep�n voltunk, amikor elfutottunk, nem tal�lnak sehol.

- �n futottam el, te csak k�vett�l. �s a t�bbiek elvoltak. Nem is gondoln�k, hogy ez az a hely, ahov� j�v�k. Csak te tudtad, hol tal�lsz engem.

- F�j?

- Ne pr�b�lj rendbe hozni, nem t�rtem �ssze.

- Rossz �lom?

Meglep�d�tt.

- Hogyan tudod?

- Mindig tudom. Mindig �rzem… valahogy… Nem vagyok biztos…

- Akarom… �n…

- Mit Yusuke-san?

Senki nem h�vta �t �gy. M�g Keiko sem.

Yusuke a mellkasomra borult.

- S�rni akarok magam�rt!

Hangosan kezdett zokogni.

- �g�rd meg… hogy te… sosem fogod elhagyni… az oldalamat…

- Esk�sz�m.

- �r�kk�… vagy… csak egy pillanatig… mint Keiko… mint… a r�m�lmom…?

- Nem Yusuke-san, ez a pillanat �r�kk� tart – a bal karommal �tkaroltam �s a jobbal pedig cir�gattam a haj�t. – Mert… ai shiteru…

- H�lye R�ka, te mindent tudsz, nem? Ut�llak ez�rt! Ut�llak, hogy megolvasztottad a burkomat! Ut�llak, hogy megvigasztalsz! Ut�llak, hogy megr�katsz! Ut�llak, hogy szeretsz! Ut�llak minden�rt, ami te vagy! Ut�llak minden�rt, amit teszel! �n… ut�llak… �n ut�llak… �n… ut�llak, mert… mert…

Megcs�kolt.

- Szeretlek!