Too close for comfort
„Nem úgy értettem a dolgokat, amiket mondtam.”
- Utállak! – mondta ki Sasuke azt a szót, amivel összetörte Naruto álmait, reményeit. Naruto lehajtotta a fejét, de nem sírt még, nem akart gyengének tűnni szerelme előtt.
- Értem – mondta, s elfordult a fekete hajútól.
„Hogy megríkassalak és mondjam, hogy sajnálom
Nehéz elfelejtem és igen, megbántam
Ezeket a hibákat.”
Sasuke már akkor megbánta ezt, amikor kimondta. Nem gondolkodott, csak a fiú felbosszantotta azzal, hogy erősebb volt nála, pedig tudta, a fiú nem úgy gondolta, s utána rögtön bújt hozzá, hogy megölelje, megcsókolja. De máshogy végződött a dolog.
„Nem tudom miért hagytál el engem
De tudom, hogy kell, hogy legyen rá okod.
A könnyek a szemedben, nézem, ahogy sírsz
Három napja nem látta Sasuke a fiút, elrejtőzött minden és mindenki elől, nem akarta, hogy bárki is lássa. Összetört lelkileg, s nem érdekelte, hogy minden fél órában valaki kopog az ajtaján, már nem. Egész nap az ágyában feküdt, fejét a párnájába temetve, s csak sírt.
Sasuke pedig nem mert bemenni hozzá, csak néz5te, ahogy sírt minden éjszaka. Mindig be akart volna menni hozzá, hogy bocsánatot kérjen, megvigasztalja a fiút, de nem merte.
„De késő…”
„Betörtem a titkaidba:
Túl közel voltam a vigaszhoz,
Hogy ellöksz,
Amikor akartam
Mi volt, amit felfedeztem
Amikor túl közel kerültem a vigaszhoz
Hazavezetlek
Gondolom sosem tudom meg.”
Naruto elhatározta, hogy elhagyja a falut örökké. Felkelt az ágyáról, s elindult. Mindent hátrahagyott, még a fejvédőjét is, ami számára a legfontosabb kincs volt. Amikor kilépett lakásából, s bezárta az ajtót, a múltját zárta el.
Éjszaka ment, így senkinek nem tűnt fel, hogy elment… kivéve Sasukénak, aki azonnal elindult utána, bár fogalma sem volt róla merre keresse.
„Emlékszem, amikor belevéstük a nevünket
A homokba és mondtad, hogy szeretsz
De most, hogy rájöttem, hogy megváltoztál
Elvesztettem a szavakat.”
Naruto az erdőben feküdt ájultan. Túlságosan lemerült, így nem bírt tovább menni. Sasukét látta, s újraálmodta az emlékeit Sasukéval.
„És mindent, amit irántad érzek
Leírtam egy darab papírra
Az ott van a kezedben, nem fogod megérteni
Mennyi fáj, hogy hagytalak elmenni”
Sasuke egyre kétségbeesettebb lett, mert sehol sem találta szerelmét. Szólongatta, de csak a saját hangját hallotta vissza.
„Betörtem a titkaidba:
Túl közel voltam a vigaszhoz,
Hogy ellöksz,
Amikor akartam
Mi volt, amit felfedeztem
Amikor túl közel kerültem a vigaszhoz
Hazavezetlek
Gondolom, sosem tudom meg”
Hópelyhek kezdtek aláhullani az égből. Egy darab ráhullott Naruto arcára, s nem olvadt el. A sírjának első darabja volt az a pehely.
„Egész végig hazudtál nekem
Bőröndbe rejtetted, ami a szemed alatt van
És amikor kérdeztelek, tudtam, hogy igazam van.”
Sasuke már térdig érő hóban rohant, s érezte, hogy valami baj történt szőke társával. Egyszer csak megbotlott valamiben. Megijedt. Gyorsan letörölte a havat, s meglátta. Naruto feküdt ott nyugodtan, mosolyogva.
„De ha visszafordulnál most hozzám
Amikor leginkább szükségem van rád
De azt választottad, hogy becsapsz, csapsz, csapsz.
Nem gondolsz arra, hogy mit teszel velem
És meghátrálsz.”
Sasuke sírt. Most már nincs értelme az életének, hogy elveszítette Narutot is. Az ő hibája volt.
Lefeküdt ő is a hóba, s átkarolta a halott fiút.
- Nem hagyom, hogy így itt hagyj. Mindig együtt leszünk – mondta utoljára, majd lehunyta a szemét…
AJÁNLOM AZ OLDALT
