Kagome �s Miroku t�rt�nete!

Minden, amit akarok
by Kagome Yuki Niwa



�jra esett. Mi�rt esik mindig, amikor s�rok? Mi�rt nem tudom meg�ll�tani ezeket a k�nnyeket? Mi�rt… mi�rt k�nzol engem? Mi�rt nem tudsz r�m n�zni? Mi�rt v�lasztottad �t? Mi�rt? Az�rt, mert � jobban harcol? Csinosabb? Mert � is egyed�l van… mint te? Az�rt, mert eml�keztet arra, aminek neked is k�ne lenned? Mi�rt?

- Kagome? – k�rdezte egy hang, ami nem tudtam megvetni. Annak az embernek a hangja, aki mindig meghallgatott �s seg�tett nekem. Miroku hangja.

- Igen Miroku? – k�rdeztem l�gyan.

Feln�ztem r� �s l�ttam, hogy � ugyanolyan �zott, mint �n vagyok. A lila szemei megk�nnyeb�ltek voltak, a fekete tincsei pedig az arc�hoz tapadtak. Ut�nam j�tt �s let�rdelt el�m.

- Hossz� ideje elment�l. Agg�dtam, amikor neki�llt esni, �gy ut�nad j�ttem.

- J�l vagyok – suttogtam. – Jobb lesz, ha visszam�sz, miel�tt megf�zol.

- Gyere velem akkor.

- J�l �rzem magam itt.

- Akkor �n is – mosolygott szomor�an Miroku, s le�lt. Csendben voltunk, am�g d�rg�tt.

- F�j – mondta s�rva. – Hogy tudod ezt tenni?

- A legjobbat akarom neki. Inuyasha boldogg� teszi Sangot. Azt�n r�j�ttem, hogy sosem szerettem �t igaz�n. Amikor r�gondolok… minden, amit akartam t�le elveszett.

- De az�rt m�g f�j?

- Term�szetesen… Azt terveztem, hogy csal�dot alap�tok vele. Most nincs semmim.

- Ne mondd ezt Miroku! – s�rtam. Itt vagy nekem. Itt vagyunk egym�snak!

- Kagome – suttogta. – A sz�ves �sszet�rt… nem tudod mit besz�lsz.

- Tudom! – tiltakoztam. Beleomlottam a karjaiba. Nem tiltakozott, addig tartott am�g el nem h�z�dtam ls nem kezdtem s�rni. – Nem akarunk szeretni?

- Mindenki akar szeretni…

- Lehet, hogy nem tudok t�bbet hinni a szerelemben – s�gtam. – Lehet, hogy nem hisz�nk a szerelemben.

Miroku lenyomott a f�ldre �s megragadta a kezem �s a fejem f�l� h�zta.

- Ne mondj ilyet! – morogta. – Ha sosem lehetn�l szerelmes… szeretn�l az lenni?! Nem! Ha nem hinn�k a szerelemben itt lenn�k most? NEM! – f�ny vil�g�tott m�g�tte �s v�z cs�p�g�tt le a haj�r�l.

- �- �n nem �rtem – s�rtam. – Mir�l besz�lsz?!

- Szeretlek! Nem szeretem Sangot! Sosem szerettem! Az�rt maradtam, mert szeretlek! Ez az igazs�g… el�sz�r csak testi vonzalmat �reztem ir�ntad, de azt�n tal�lkoztam veled. A val�di �neddel… a n� a j�v�b�l, aki f�jdalmat �rez, �s elrejti mosoly�val a f��jdalm�t. Tal�lkoztam veled �s bel�d szerettem.

- Mi�rt? – ny�gtem ki.

- Mert te meg�rtesz engem… nem k�rdezel �s meg�rttetted velem, hogy nem csak abb�l �ll az �let, hogy Narakuval k�zdeni.

- Mi�rt nem mondtad el?

- Hogy tehettem volna? – nevetett kese�en, de a k�nnycseppek ott voltak a szem�ben. – Szeretted Inuyash�t. Sosem �reztem magam olyan haszn�lhatatlannak, mint amikor s�rni l�ttalak. Sosem �reztem olyan –

- cs�kolj meg Miroku – s�gtam.

- Mi?

- Cs�kolj meg.

Elegett tett k�r�semnek �s megcs�kolt k�tkedve. Azt�n r�j�tt, hogy nem h�z�dok el… a cs�kjai gyeng�dek voltak. Olyan voltam, mint egy t�r�keny �veg. Elengedte a karomat �s �n a nyaka k�r� tekertem azokat. Majd elengedt�k egym�st �s a nyakamat kezdte el cs�kolni.

- Miroku. Eld�nt�ttem, hogy hiszek a szerelemben

- Rendben.

- Velem leszel? Mindig szeretni fogsz? Csak nem fogom tartani a kezed? – �reztem az �nel�g�lt mosoly�t a nyakamn�l.

- Nem veszem el t�led Kagome – s�gta. – Kagome… nem akarlak terhelni az �tkommal. Nem veszlek el, am�g le nem gy�zz�k Narakut. T�ls�gosan szeretlek.

- Azt�n veszel el Miroku… Gyereket akarok t�led, amilyen hamar csak lehet. Az lenne a legrosszabb, ha meghaln�l. Szeretn�k gyereket, hogy mindig eml�kezzenek r�d – Miroku elh�z�dott t�lem.

- Nem.

- Neked ott lesz valamelyik falusi l�ny, aki kihordja a gyereked?! – ki�ltottam.

- Nem! �n csak nem akarlak b�ntani t�ged.

- Jobban b�ntan�l, ha nem adn�l nekem egy gyermeket Miroku – suttogtam. – Szeretlek, Miroku… csal�dot szeretn�k veled.

- Kagome… nem is tudod elk�pzelni mi�ta �lmodok err�l, hogy ezt mondod.

- T�nyleg? Mi m�sr�l �lmodt�l? – k�rdeztem.

- �hm… hogy mi… nos… k�l�nb�z� helyzetekben…

- Mondj egyet.

- A patak.

- Akkor menj�nk a patakhoz �s v�ltsuk val�ra az �lmod.

- Kagome! – mondta Miroku meglepetten.

- Miroku, l�gy nekem az els�.

- Persze.

- Vedd el a kezed a fenekemr�l!

- De azt mondtad, hogy tartsam rajtad a kezedm – mondta mosolyogva.

Az es� tov�bb esett �s nem seg�thettem, de rem�ltem, hogy a j�v� a mi�nk lesz. Nem seg�thettem, de l�ttam a f�nyt a szem�ben, amikor r�m n�zett. Visszan�ztem r� �s r�j�ttem, hogy sosem n�ztem r� igaz�n bar�tk�nt, m�lyen szerettem Mirokut, de nem vettem �szre mostan�ig. Csak rem�lhettem, hogy Miroku t�l�li a csat�t �s sok gyerek�nk lesz.

V�ge