Ha elmentél

- Sasuke? Mit csinálsz? – kérdezte Naruto belépve riválisa szobájába. Sasuke a ruhásszekrénye mellett volt hátizsákjába pakolva.

- Elmegyek.

Naruto csak állt szótlanul, miközben a fiú, akit már bátyjának tekintetett bepakol a hátizsákjába és feláll.

Azt gondolom, hogy elveszítettelek.

Az gondolom, már elmentél.

Azt gondolom, végre megrémültem.

Azt gondolod, gyenge vagyok – de én azt gondolom, tévedsz.

- Szívódj fel, Naruto. Szükségem van erőre, hogy legyőzzem Itachit. Oh, hagyd abba a sírást, puhány – Sasuke elindult, hogy kisétáljon az ajtón, nem nézve Narutora, azonban a fiú könnyes szemekkel az útjába állt.

- Ne menj. Maradj – Sasuke megállt.

Azt gondolom, most már elmész

Azt gondolom a kezed a kilincsen van.

Azt gondoltam, hogy ez a hely egy birodalom volt,

De most meggyengültem – nem lehetek biztos.

- Naruto, egy hülye vagy – lökte félre a szörnyeteg fiút az útból és ismét elindult. Naruto kinyújtotta egyik kezét, s megragadta a másik fiú kék fölsőjét.

- Állj! Kérlek, ne menj! – Sasuke megfordult s egy dühös sharingannal nézett a fiúra. A kékszemű elfordult, s a földre szegezte pillantását, s lazított a szorításon.

Azt gondolom olyan aljas vagy—azt gondolom meg kellene próbálnunk.

Azt gondolom meg kéne—ebben az életemben.

Azt gondolom én csak félek—Túl sokat gondolok.

Tudom, hogy ez rossz, ez a probléma, ahogy viselkedek.

- Naruto, engedj – a szorítása erősebb lett, s készült, hogy megütik. Nem jött. Felnézett Sasuke szemébe, amelyben a vörös sharingan eltűnt.

Ha elmentél – lehet, hogy itt az ideje, hogy haza gyere. 

Itt van egy hatalmas szoba,

De én alig tudok mozogni.

Sasuke sóhajtott és és letérdelt. Naruto elengedte őt, gondolkodott.

- Naruto, muszáj bosszút állnom a családomért és hogy ezt meg tudja tenni, erőt kell szereznem – Naruto fájdalmasan nézett.

Ha elmész – Sasuke, haza kell jönnöd

Egy kevés valami van bennem,

És minden benned.

- Miért nem tudsz egyszerűen csak maradni? Tudod, hogy Orochimaru csak használni akar téged! – Naruto előre hajolt, kezeit Sasuke térdére rakta. Sasuke a kezét Naruto fejére rakta, s simogatni kezdte. A szőke látványosan elpirult, kezét visszahúzta az ölébe, s a földet kezdte bámulni.

Fogadok, hogy nehéz elfelejtened.
Fogadok, hogy ez a szoba nem fog fényleni.
Felteszem a kezem, hogy itt tudok maradni.
És azt gondolom, hogy neked is kéne – jobban, mint gondolnád.

- Orochimaru az Akatsukiban volt, így lehet, hogy ismerte a bátyámat. Lehet, hogy tudja azt is, hogyan győzhető le. Ő ajánlott nekem egy lehetőséget és én élek vele – Sasuke szemei jegesek voltak.

- Anélkül, hogy előköszönnél?

Azt gondolom, olyan aljas vagy—azt gondolom, meg kellene próbálnunk.

Azt gondolom meg kéne—ebben az életemben.

Azt gondolom én csak félek—Túl sokat gondolok.

Tudom, hogy ez rossz, ez a probléma, ahogy viselkedek.

- Naruto – Sasuke elkeseredésében mondta ki a nevet, könnyes szeme keresett valamit a szobában. Naruto tétovázva felemelte a kezét és Sasukééra rakta. Azon nyomban a fekete hajúja felkapta a fejét meglepetten, döbbenten nézett rá. De nem húzta ki kezét.

 Ha elmentél – lehet, hogy itt az ideje, hogy haza gyere. 

Itt van egy hatalmas szoba,

De én alig tudok mozogni.

- Sasuke, kérlek ne menj – hagyta a szavakat lógni a levegőben, mélyen belenézett annak a fiúnak a fekete szemeibe, akibe titokban beleszeretett.

Sasuke kiolvasta a könyörgést azokban a kék, kék szemekben és úgy tűnt, hogy egy kicsit megolvadt. Naruto közelebb hajolt.

Ha elmész – Sasuke, haza kell jönnöd

Egy kevés valami van bennem,

És minden benned.

Sasuke közelebb hajolt Narutohoz, orra érintette a barátjáét. Naruto lélegzete akadozott, ahogy egy sápadt kéz simogatni kezdte az arcát. Az ajkai szétnyíltak, miközben forró levegőt fújz Sasukera. Lassan, lassan lehajolt, hogy megcsókolja azokat az ajkakat, amelyekből ritkán hangzott el kedves szó.

Sasuke kissé elhúzódott, arcát hozzádörgölte szerelméhez. A forró levegő, ami Naruto fülébe ment mindkettőjüket megremegtette.

- Utálj engem, amikor harcolunk, hiányozzak neked, amikor elmegyek, felejts el, miután elmentem.

Azt gondolom, olyan aljas vagy—azt gondolom, meg kellene próbálnunk.

Azt gondolom meg kéne—ebben az életemben.

Azt gondolom én csak félek—Túl sokat gondolok.

Tudom, hogy ez rossz, ez a probléma, ahogy viselkedek.

Naruto reszketett, ahol ült. Sasuke most tűnt el, szomorúan, magányosan hagyva őt a régi szobájában. Az asztalon egy képkeret volt lefordítva.

Ha elmentél – lehet, hogy itt az ideje, hogy haza gyere. 

Itt van egy hatalmas szoba,

De én alig tudok mozogni.

Lassan felállt. Elindult az asztal felé, s felemelte a képkeretet. A keretben nem kép volt, hanem egy cetli. Naruto elolvasta, s egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

Naruto,

Ne felejts el engem – soha.
Egyszer visszatérek, ezért ne sírj miattam.
Mondd meg Sakurának, hogy legyen erősebb, s Kakashinak, hogy ne legyen olyan perverz.
Szerelmed

Sasuke

Ha elmész – Sasuke, haza kell jönnöd

Egy kevés valami van bennem,

És minden benned.