Going home!

Azt mondják van egy hely, ahol az álmok valóra válnak.

Sosem mondták hol van, de azt gondolom, tudom.

Mérföldek az éjszakán keresztül, a hajnalon át.

Az úton, ami haza fog vezetni.

- Kagetora Nagyúr? – kérdezte Naoe, kíváncsian pillantva a férfira, aki mellette ült. – Jól érzi magát?

Nem jött válasz az utas oldali ülésből, de Naoe tudta, hogy hallotta. Takaya ismét az ablakra hajtotta a fejét, csillapítsa fájdalmát, amit mélyen a mellkasában érzett.

- Hova megyünk? – kérdezte, csukva tartva a szemét.

- Valahova, ahol évek óta nem voltam – válaszolta Naoeo, tekintetét ismét az útra szegezve. – Kagetora Nagyúr, kérdezhetek valamit?

Takaya kinyitotta a szemét és társára pillantott.

- Persze – válaszolta, s felült.

- Em-emlékszel hol éltél, amikor fiú voltál?

Takaya szemei kikerekedtek. „Mi késztette erre?”

- Naoe, mit kérdezel? – csodálkozott.

- Kagetora, hazaviszlek, ahol éltél, amikor gyerek voltál – válaszolt Naoe, erősebben szorítva a korményt. – Sajnálom, de az érzéseim irántad túl erősek, hogy visszafogjam, míg a közelemben vagy. Kérlek, bocsáss meg, amit tenni fogok.

Tudom a csontjaimban, hogy voltam itt ezelőtt,

A föld ugyanazt érzi, noha a vidéktől elszakadt.

Hosszú úton megyek, a csillagok mondják ezt.

Ezen az úton haza fog vezetni.

Takaya Naoera bámult, miközben magában arról vitatkozott, hogy mi az, amit barátja tenni készül. Bármi is volt, nem hangzott jól.

- Naoe, é-én nem értem – hozta fel, próbálkozozva, hogy kitalálja mire gondolt. – Várj! Ugye nem tervezed, hogy valami hülyeséget csinálsz?!

Naoe nem felelt, ezzel megadva a választ Takayának, amire szüksége volt. Gondolkodás nélkül Takaya megragadta a kormánykereket, kényszerítve Naoet, hogy félrehúzódjon és megálljon a kocsival. A harag elborította Takayát, ahogy kiszállt az autóból és átment a vezető oldalra.

- Nem mozdulunk innen, amíg el nem mondod mi a franc folyik itt! – kiabált.

Azon nyomban az arca ellágyult, amit még Naoe sosem látott azelőtt. „Mi folyik?”

- Uram, minden rendben?

Takaya nem tudott válaszolni. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor Naoe ott volt neki, megmentette őt, vele dolgozott. Túl sok idő, hogy megszámolja, de ezek fontosak voltak neki, főleg, mert Naoe ott volt vele.

Szerelem vár rám az útkanyarban,

Vég nélkül vezet engem,

A bánat véget ér

És minden bajunk elmúlik

És tudom mit vesztettem és mit nyertem,

Amikor az út végül hazavezet.

- Naoe, kérlek mondj valamit – esedezett Takaya, egyenesen a szemébe nézve. – Kérlek, mondd meg, miért sajnálod?

- Takaya…

- Alig hívtál így engem így – mondta „szerelme”, lecsukva szemeit. – Miért most?

- Mert sosem mondtam búcsút azelőtt. Azért teszem, hogy jó legyen. Bízok benne. Könyörgöm, ne próbálj megállítani, vagy kényszeríteni, hogy az akaratom ellen tegyek.

És amikor arra megyek, ne vezess félre.

Ne próbálj megállítani, ne állj az utamba.

A dombokhoz kötődök, ahol a hűvös folyók folynak.

Ezen az úton hazamegyek.

- Naoe, te-te nem érted – kezdte Takaya, szorította ökölbe kezeit. – Én-én nem hagyhatom, hogy elmenj. Nem, amíg biztos leszek benne, hogy nem azt tervezed, mint amire gondolok, hogy tervezel.

Naoe becsukta szemeit, hogy ne lássa a félelmet és fájdalmat ura arcán.

- Nem Takaya, nem fogom megölni magam – mondta visszafordulva az autóhoz. – Gyere, még hosszú út áll előttünk.

Takaya nem mozdult. „É-én nem hagyhatom, hogy ezt tegye. Én túlságosan szeretem, hogy hagyjam elmenni,”

- Naoe – szólalt meg, megállítva, hogy beüljön az autóba. – Kérlek, ne menj.

Szerelem vár rám az útkanyarban,

Vég nélkül vezet engem,

A bánat véget ér

És minden bajunk elmúlik

És tudom mit vesztettem és mit nyertem,

Amikor az út végül hazavezet.

Naoe felnézett az előtte álló emberre és elakadt a lélegzete. „Az szerelem, amit a szemében látok, vagy az én bolond szívem szórakozik velem?”

Mielőtt Naoe rájött volna, hogy mi történik, Takaya megszűntette a távolságot kettejük között és átölelte. Nem mint barátok, vagy testvérek, hanem… mint a szerelmes emberek?

Hazamegyek.

- Kagetora, haza kell vinnem önt – mondta Naoe, miközben azon tűnődött, hogy igaz volt-e, ami történt.

- Otthon vagy, Naoe. Veled lenni az otthon része, amire szükségem van.

Hazamegyek.

Naoe karjai átkarolták őt, egy újabb ölelést kezdeményezve.

- Én is így érzem, Takaya.