Enyhe Ryuk x Light!!!

Mire gondoltál?

Light az alvás szélén feküdt az ágyán, de nem tudta behunyni a szemét. Ha nem ismerte volna jobban, azt gondolta volna, hogy a Halál Lista húzza ki belőle az energiát, mivel napról napra egyre jobban kifárasztja. Még az iskolai eredményei is kezdett romlani. Dolgoznia kellene ezen… vagy az anyukáka megöli.

Sóhajtott és jobbra fordult, hallgatva a kint zuhogó esőt. Igazán nyugtató hangja volt, de semmi nem segített neki elaludni. Ryuk az ágyon feküdt vele felkönyökölve és a semmibe nézve. Light arra használta a zsebpénze egy részét, hogy egy zacskó almát vett neki a zöldségesnél, így Ryuk csendben volt. Light ujjai játszottak vele, Ryuk szárnyának pelyhes tollait cirógatta, anélkül, hogy észrevette volna, hogy mit csinál; túlságosan el volt merülve. Aztán egy órával később villám csapott le a tetőjükre, amitől mindketten felébredtek az álmodozásukból. Light végül észrevette, hogy mit csinál és elhúzta a kezét Ryuk szárnyától.

- Unatkozom! – nyögte Ryuk, megtörve a csendet, amit a villám hagyott maga után.

- Nem tudom, mit mondjak – mondta Light kinézve az ablakon. – Gondoltam megcsinálom a házi feladatot, de nem érzek elég késztetést hozzá.

- Miért nem írsz a Halál Listába akkor? – kérdezte Ryuk.

- Mert kifáraszt – morogta Light. – Szünetet tartok.

Ryuk vihogott. – Nem foglalkozol a Halál Listával és a házi feladattal?! Beteg vagy, vagy mi?

- Nem – mondta Light. – Most pedig, szállj le az ágyamról.

Ryuk nem mozdult.

Miközben Light másnap az iskolába ment, Ryuk egy furcsa kérdést tett fel neki. – Nos Light, mire gondoltál múlt éjszaka, amikor elmerengtél?

Light felnézett rá, zavartan. A magas repülő alakja eltakarták a halvány napsugarat, amik megjelentek aznap reggel. – Ezt én is kérdezhetném – mondta. – De nem igazán szeretném hallani az erotikus alma-fantáziáidat.

Ryuk vihogott. – Félig igazad van – mondta. Light vállat vont, úgy döntve, hogy figyelmen kívül hagyja ezt. Ryuk folytatta. – Szóval, mire gondoltál?

- Nem tartozik rád, Ryuk – mondta Light. Nem tervezte, hogy megoszt bármit is abból, amire az előző éjszaka gondolt. Valójában el akarta felejteni.

- Na, gyerünk, mondd el! – nyaggatta Ryuk. Gyorsan megunta, nagyon gyorsan.

- Nem, most pedig menjünk! – csattant fel Light. Túl korán volt ehhez. Ryuk ismét vihogott, úgy, mint múlt éjjel. Ördögien hangzott.

- Titok? – kérdezte.

- Csak arra gondoltam, mit csináljak L-lel, ez minden – hazudta.

- Ez nem titok! – mondta. – Ne hazudj!

- Hé, Ryuk, ha befogod, ebédkor neked adom az almám – mondta.

Ryuk nem mondott többet.

Az éjszaka leszállt, s Light elment zuhanyozni. Ryuk mindenhova követte őt, még a fürdőszobába is. Lightot nem zavarta túlságosan, mivel Ryuk a függyön túloldalán volt.

- hé, Light! – mondta. – Tudom, mire gondoltál tegnap éjjel!

Light megfagyott egy pillanatra a zuhanyzóban, miközben sampont rakott a kezére. De folytatta, s megszólalt. – Nem – nagyon nyugodt, nagyon hűvös. Nagyon Light.

- De igen! – vihogta.

- És mire? – kérdezte Light, miközben a haját kezdte mosni.

- Rém gondoltál, ugye? – kérdezte Ryuk, a szemei gonoszan csillogtak a függöny túloldalán.

- És honnan a francból veszed ezt? – kérdezte Light, a haját öblítve.

- Nos, múlt éjjel megérintettél – mondta.

- Megérintettem a szárnyadat és elmerengtem – védekezett Light, felkapva a szappant.

- Mert rám gondoltál – mondta.

- Nem, most pedig engedj! – válaszolt neki Light. Észrevette, hogy kiabál. Remélte, hogy a testvére és szülei nem hallják. Nos… szülők.

Ryuk hirtelen elhallgatott. Light megijedt és kinézett a függönyön. Ryuk a falnak dőlt, mint mindig, nem csinálva semmit. Őt nézte. – Paranoia?

- Baszd meg – mondta Light, visszahúzva ismét a függönyt és figyelmen kívül hagyva Ryuk nevetését. Befejezte a fürdést és kijött egy törölközővel a dereka körül. Felnézett és épp csak észrevette, hogy Ryuk őt nézi mielőtt vörös szemét elfordította volna a szemközti falra, ahova anyja almákat festett még sok évvel ezelőtt.

- Ryuk, kérlek, menj ki a fürdőszobából – mondta Light zavartan.

Ryuk nem hallgatott rá.

Másnap délután Light nem tudott eléggé a házi feladatára koncentrálni. A tanulmányok értelmetlenné váltak mióta jobban figyelt a Halál Listára. Végignézett a fekete könyvön, ami az asztalon hevert. Becsukta a szemét. Nem volt ereje beleírni. Emellett félig kész volt és hamarosan befejezi… mielőtt elmenne. Ezzel a gondolattal a fejében a fiókjába rakta a Halál Listát.

Ki a tekintetből, ki a fejből.

Ryuk egy almát rágcsálva szállt be a szobájába. – Hé, Light, mit csinálsz?

- Házi feladatot – hazudott Light. Lenézett a csomó feladatra, amit már megcsinált, s rájött, hogy nem is emlékszik, hogyan csinálta. Milliomodszorra is sóhajtott és könyvét kezdte nézni.

- Szórakozottnak tűnsz – mondta Ryuk fölé hajolva, hogy megnézze a matekfeladatát. – Mire gondolsz?

- Milyen csodálatos lenne, ha békén hagynál – csattant fel Light.

Ryuk ismét vihogott. Úgy látszik védjegyévé vált, mióta megtudta, hogy ezzel idegesíti Lightot. – Nos, azt hiszem csellengek egyet – mondta befejezve az almáját. Light kinézett az ablakon. A Nap készült lemenni, rózsaszínre és narancssárgára színezve az eget.

Ryuk nem hagyta abba a nevetést.

Light Ryuk nyakának döntve pihentette fejét, megpróbálva visszatartani a lélegzetét. A Shinigami nem hagyta abba. Nem hagyta abba Light nyaggatását, próbálta kitalálni, mire gondolt múltkor éjjel. És végül megtörte őt. Valahogy ez aggasztotta Lightot, mivel ha olyas valaki, mint Ryuk meg tudja törni őt és belelát a fejébe, mi van L-lel? Aggódnia kellene?

Ryuk hosszú karja ölelte át Lightot és azonnal megnyugodott. Ráér félni később. Ryuk magas és nyurga alakja esetlenül illett az övéhez, de ez egyiküket sem érdekelte.

- Nem… hiszek… neked – zihált Light, továbbra is küzdve a lélegzetével-

- Hidd el, kölyök. Nyertem – kötekedett vele egy almát rágcsálva, miközbe tartotta őt. Light esküdni mert volna, hogy olyanok voltak neki az almák, mint másnak a cigaretta. Szüksége van rá minden órában, különben megőrül.

- Nem nyertél semmit – oh, felejtsd el – motyogta, a mellkasára fektetve a fejét. Hasztalan volt vitatkozni. Ryuk végül befejezte az almáját és lenézett Lightra, aki úgy tűnt, hogy mindjárt elalszik, de a fejében örvénylő gondolatok nem hagyták őt aludni.

Ryuk megsajnálta a szegény kisgyereket és végigfuttatta hosszú körmeit lágy barna haján, amely nedves volt az izzadságtól. Light behunyta a szemét, élvezve ezt az érzést. Nem akarta megkérdezni miért csinálja ezt Ryuk. Nem gondolta, hogy Ryuk szereti őt. Lehet, egy kicsit érdeklődött iránta, de nem gondolta, hogy Ryuk szereti őt. A szerelem nem illett a személyiségéhez. De mégis, nem tudhatod…

Light kicsit közelebb bújt Ryukhoz, s hagyta, hogy a teste teljesen ellazuljon. Biztonságban volt. Jó volt, nagyon régóta nem érzett ilyet. Nem érzett, mióta megtalálta a Halál Listát és hagyta, hogy elfoglalja az életét. Gyengén sóhajtott és a körmök folytatták a cirógatását. – Ne hagyd abba – súgta, s pár perc múlva elaludt.

Ryuk nem hagyta abba.