‘akaku nijimu taiyou wa subete o
A karmazsinvörösre színezett Nap

terashite kita ima mo mukashi mo
Megvilágított mindent, most és a múltban

Jakotsu a Napot figyelte.

Sok minden futott át az agyán.

Különösen a zsoldosok ifjú vezéréről.

Emlékezett az első alkalomra, amikor találkoztak.

Elmosolyodott a gondolatra.

kono yuuyami ni egaiteru souzou wa is
Amit elképzeltem ezen az alkonyon belül

hatashite kono te ni oenai mono na no ka?
többet, mint amit a saját kezeim meg bírnak valósítani.

- Jakotsu!

Megfordult és még jobban mosolygott.

- Aniki! – kiáltotta boldogan.

- Mit csinálsz? – kérdezte Bankotsu leülve a nőies fiatal férfi mellé.

- Gondolkodom – válaszolta tunya hangon.

- Miről?

- Rólad.

- Rólam?

- Igen.

- …

 ‘motto ima ijou ni hadaka ni natte
Kérlek, taníts meg, hogyan éljek

ikite yuku jutsu oshiete yoa
kicsit gyengédebben, mint ahogy most élek.

- Jakotsu? – kérdezte Bankotsu hirtelen.

- Igen? Mi az aniki? – nézett Jakotsu Bankotsura.

- Miért gondolsz rám?

- Hm? Hogy érted?

- Nem számít – Jakotsu látta, hogy Bankotsu elpirult.

De nem vette tudomásul.

 ‘honno sukoshi dake watashi o yogoshite
Nem rontasz meg csak egy kicsit?

sou yatte hitori kizutsuitari
Még ha meg is sebesülök

- Bankotsu? – kérdezte Jakotsu.

- Mi az Ja-chan? – nézett Bankotsu barátjára.

- Mikor leszünk újra együtt? Csak ketten? – kérdezte Jakotsu.

Bankotsu nevetett.

- Baka! Mi nem lehetünk egyedül! Mi most egy banda vagyunk!

 ‘mawari o nakushita to shite mo
És mindent elvesztek magam körül

shinjitsu no uta wa kono mune ni nagarethis
Az igazság éneke szétáramlik a szívemen.

Csend…

És aztán…

- Aniki?

- Mi az?

- Félek.

Bankotsu Jakotsura pillantott.

- Mitől?

- Attól, hogy egyedül maradok, attól, hogy elveszítelek, a pokoltól…

 ‘arasoi wa mada tsuzukun darou
Ez a vita valószínűleg folytatódik.

dono michi ima ga taisetsu na no sa
arról, hogy melyik a legértékesebb

- …

- Egyszer a fény és az igazság éneke votlak a védőjeim, de most egyenes úton haladok a sötétség és a halál felé.

- Jakotsu…

- Félek, Aniki…

Bankotsu megölelte Jakotsut.

- Itt vagyok.

 ‘gamushara ni natte miotoshite kita mono
Lázadó lettem, elnéztem dolgokat.

tatoeba dare ka no yasashii hohoemi mo
Még az ismeretlenek lágy mosolyait is. 

Jakotsu a fejét Bankotsu mellkasára hajtotta.

- Köszönöm – suttogta.

Bankotsu csak mosolygott.

- Mindig mellette leszel Aniki?

- Természetesen!

Jakotsu mosolygott.

 ‘eien o shireba donna kurayami mo
Ha az örökkévalóság ismeri a sötétség módjait.

itami mo itsuka kiete
és amikor a fájdalom el fog tűnni

Hirtelen esni kezdett az eső. De ez két férfit nem érdekelt. Ők csak voltak ott.

 ‘sou yatte ima wa watashi o yogoshite
akkor, bemocskolhatsz.

zutto mukashi mita tenkuu no shiro ni
Mindig a múltba nézek, a légváramba.

- Aniki? – kérdezte hirtelen Jakotsu.

- Mi az Ja-chan? – nézte legkedvesebb barátját a szakadó esőn keresztül.

- Szerettél valaha valakit is? – kérdezte Jakotsu mélyen társa szemébe nézve.

- …

- Nos?

 ‘zutto mukashi mita tenkuu no shiro ni
Mindig a múltba nézek, a légváramba.

itsuka wa tadoritsukeru
Mikor fogom tudni követni őket?

shinjitsu no uta o michishirube ni shite
Ez az igazság éneke lehet a vezetőm.

- Igen… és még mindig szeretem azt a személyt.

- Nos? Ki az?

- Én.. én nem tudom elmondani.

- Miért Aniki?

- Csak nem tudom.

 ‘eien o shireba donna kurayami mo
Ha az örökkévalóság ismeri a sötétség módjait.

itami mo itsuka kiete
és a fájdalom eltűnik.

shinjitsu no uta wa kono mune ni nagare
Az igazság éneke szétáramlik a szívemen.

- Kérlek!

- Nem!

- Miért nem?

- Mert… ha elmondom neked, utálni fogsz.

- Sem most, sem soha… Én sosem lennék képes utálni téged Aniki… valójában… én szeretlek…

 ‘motto ima ijou ni watashi o yogoshite
most, kérlek, mocskolj be csak egy kicsit.

hon no sukoshi dake watashi o yogoshite
Kérlek, csak mocskolj be, csak egy kicsit.

- Ja-chan… Én… Énszeretelektéged.

- Mi?

- Én is szeretlek Jakotsu – súgta Bankotsu.

- Tényleg? – kérdezte meglepetten Jakotsu.

- tényleg.

Mosolyogtak. Egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. Aztán az ajkuk találkozott egy édes csókban.

- Bankotsu? – kérde3zte Jakotsu a csók után.

- Mondjad Ja-chan.

- Leszel az irányítóm? Az én igazság énekem?

Bankotsu mosolygott.

- Mindig és örökké.

Legalább nem voltak egyedül.

‘shinjitsu no uta o michishirube ni shite
Ez a igazság éneke lehet az irányítóm.