2. fejezet

Ryuk továbbra is Lightot tartotta. Mindketten hallgattak, amíg egy Ryuk el nem kezdett kuncogni

- Mit tervezel most? – kérdezte Ryuk.

- Valószínűleg elkapnak.

- Sóval csak feladod és hagyod, hogy L győzzön? Érdekes volt, amíg tartott a dolog.

Light nem mondott többet. Egyáltalán nem volt kedve beszélgetni. Kitudódott a titka és most minden amit tett a semmiért volt. Nem tudta, mit csináljon most. Habár egy szomorú mosoly futott keresztül az arcán. Egy kicsi. Valószínűleg meg kell halnia, de nem mehet a mennybe, vagy a pokolba, mert használta a Halál Listát. Ráadásul már túljutott a haláltól való félelmétől. Nem voltak titkai, nem voltak tervei többé. Egyetlen dologra gondolt. Futni. Ryuk egy kis erkélyen tette le Lightot, ami a szobájához tartozott. Light bement, s megragadta a hátizsákját, amiben a Halál Lista is benne volt. Aztán lement a lépcsőn. Senki nem volt otthon. Elmentek enni valahova. Aztán Light futni kezdett Ryukkal a nyomában, aki azon tűnődött mi fog történni. Ha Light fel fogja adni magát és megszökik, vagy van valami terve. Inkább az első változat felé hajlott.

Light kifulladva állt meg. Hátát a falnak vetette, s nehezen lélegzett.

Esni kezdett.

Light felnézett az égre. Az eső az arcába hullott. Hűvös és frissítő volt a bőrének. Bár ez nem segített abban, hogy jobban érezze magát. Nem így képzelte el a történéseket. Azon tűnődött milyen lenne, ha nem szeretett volna bele L-be. Más lenne? Megtisztította volna a szennytől a világot és az új istenné vált volna? Azok a kérdések, amikre soha nem derül ki a válasz. Újabb szomorú mosoly jelent meg az arcán.

Sétálva indult útnak. Nem foglalkozott többé a futással. Így is, úgy is elkapják őt. Nem volt remény, hogy szabad lesz. Amikor át akart menni az úton egy fekete kocsi megállította. A lámpáitól Lightnak a szeme elé kellett raknia a kezét. Volt egy sejtése, hogy ki lehet, s igaza is lett. L szállt ki az autóból. Amikor kiszállt, intett, s a sofőr elhajtott. Nyilvánvaló volt, hogy egyedül szeretne beszélni Lighttal.

Ryuk, aki Light mellett volt, kuncogott egy kicsit. L ránézett, mielőtt Lightra fordította volna tekintetét.

- Te vagy Kira, igaz, Light? – kérdezte L, habár tudta, hogy ő az.

Light bólintott. Nem szólt egy szót sem.

- Hogyan ölted meg azokat az embereket? Te csináltad azt a dolgot, ami megölte őket?

- Ő egy Shinigami és nem én csináltam.

Nem foglalkozott vele, hogy hazudjon.

- Akkor hogyan? – kérdezte L ismét.

Light kinyitotta a táskáját és kivette a Halál Listát megmutatva L-nek.

- Beleírsz egy nevet, hogy hogyan akarod, hogy meghaljon, de ha nem írsz mellé semmit, szívinfarktusban hal meg.

L megdöbbent ezektől az információktól. Nehéz volt elhinnie, de amikor Ryukra nézett, s végiggondolta, a haláleseteket, tökéletesen beleillett ez.

- Hogy jutottál a Halál Listához? – kérdezte L.

- Az iskola előtt feküdt és én megtaláltam. Felvettem, elolvastam a szabályzatot, habár azt gondoltam, hogy valamiféle ijesztgetés, amíg kétszer ki nem próbáltam. Aztán gondolkodni kezdtem. Jobbá akartam tenni a világot, s arra használni ezt az erőt, hogy megtisztítsam. Biztos vagyok, hogy mások is hasonlóan gondolkodnának.

- Szóval te is olyan vagy, mint mások, akik nem tudnak egy olyan erőt kezelni. Amikor az emberek erőhöz jutnak megzavarodva végzik. Te is olyan vagy.

Light lenézett. Azok a szavak valahogy fájtak neki. Aztán ismét L-re pillantott.

- Mit tennél, ha te találtad volna meg, kipróbáltad volna és úgy csináltál volna, mint én? – kérdezte Light.

L nem válaszolt azonnal.

- Nem tudhatom, amíg meg nem történik.

Light ismét a földet nézte, nem tudta mit mondjon.

- Megcsókoltál – mondta L.

Light ismét felnézett, tudta, hogy ez elő fog kerülni.

- Nos, azt hiszem elég okos vagy, hogy tudd, mit jelent.

L tudta, csak azt nem tudta, hogy mit mondjon.

- Sajnálom, Light – mondta, s pár pillanattal később a rendőrség körülvette őket. L visszalépett, majd elkapták Lightot. Ryuk repülve követte őket. Light az út során azon tűnődött, mit gondolna a családja. Ahogy beértek a főkapitányságra, elvették a Halál Listát. Nem volt rá szükség, hogy bevigyék a kihallgató szobába, mivel L azt mondta nekik, hogy bevallott mindent és megtudta, amit meg kellett. Így azonnal egy cellába zárták. Light a széken ült, s csak maga elé meredt. Ekor Ryuk jött be a cellába.

- Nos, úgy látszik L győzött – mondta kuncogva.

Light nem mondott semmit.