1. fejezet

Light az asztalánál ült, de most nem a Halállistát írta, hanem egy jelentést készített az egyik osztálynak. Elég könnyű volt, természetesen. Ryuk az ágyán feküdt, almát rágcsálva, mint mindig, s unatkozva. Light megszokta, hogy a Halálisten nézi őt. Idegesíti.

- Hé, Light? Miért nem hagyod abba a házi feladatot és írod a Halállistát? – kérdezte Ryuk megtörve a hosszú szünetet.

- Majd holnap, mert ha most írok, csak még gyanúsabbá tenne annál, mint amilyen most vagyok.  Különben is, mostanában elég sokat írtam bele.

- Nos ez ezelőtt nem akadályozott meg abban, hogy írjál bele.

Light sóhajtott.

- Azért, mert L egyre közelebb kerül ahhoz, hogy rájöjjön, én vagyok Kira, ezért most különösen óvatosnak kell lennem. Ha megszűntetem a gyanúját, megint úgy lesz, mint régen.

- Nos, a te életeset teszed kockára, nem az enyémet – mondta Ryuk, s kuncogott, ahogy szokott.

Ez még mindig megborzongatta Lightot, amikor valami oknál fogva így nevet, de mi mást lehetne várni egy Halál Istentől. Most este 11 óra volt, s Light befejezte a jelentését.

Még volt két napja megcsinálni, de végezni akart vele, hogy ne kelljen aggódnia miatta. Ráadásul másnap meg kell látogatnia L-t. Szerencsére nem volt órája aznap. Sóhajtott, behajtott a karját az asztalán, s rárakta a fejét. Két dolog volt, amit rejtegetett L elől. Az egyik, hogy ő Kira, a másik pedig, hogy szereti őt. Nem tudta, hogyan, de így volt. L sosem mutatta, hogy benne lenne egy ilyen kapcsolatba. De ha még akarná is, mit gondolna, ha rájönne, hogy ő Kira? Ez a gondolat járt az eszében, s ezen gondolkodott a legtöbbet.

Senki nem tudta ezt a titkot, s Light remélte, hogy nem is fogja. Ha Ryuk tudná, nem élné túl.

- Mire gondolsz? – kérdezte Ryuk.

- Semmire.

Ryuk nem válaszolt. Ehelyett felkelt és az ablakhoz ment, s elindult a szokásos repülésére. Amint elment, Light lefeküdt, s pár percen belül elaludt.

MÁSNAP

Light délután fél ötig maradt otthon, majd elment a hotelbe. Ryuk, mint mindig követte.

- Vajon mi fog ma történni – mondta.

- Semmi a szokásoson kívül. Csak elintézem, hogy kevésbé gyanakodjon rám, lejebb viszem a százalékot.

- Heh… sok szerencsét hozzá, de ugye tudod, hogy előbb, vagy utóbb, az a százalék magasabb lesz, mint előtte.

- Tudom. Gondolkozom.

Ryuk kuncogott. – Ez a nap érdekes lehet.

Light és Ryuk a hotelszoba felé vették az irányt. Senki nem volt ott, kivéve természetesen L-t. Egy papírt nézett az asztalon, miközben a szokásos epres süteményét ette.

- Hol van mindenki? – kérdezte Light, miközben levette a kabátját és felakasztotta a fogasra.

- Úgy döntöttem, hogy mindenkinek szabadnapot adok – mondta L hüvelykujjával a szájában.

- Szabadnapot? – kérdezte Light egy kicsit zavartan.

- Igen – mondta simán L.

Aztán Light arra gondolt, amire L gondolhatott, hogy L egyedül akar lenne Lighttal, hogy megfigyelhesse, mint egy kísérleti patkányt. Ha látná, hogy hibázik, s aztán a százaléka magasabbra menne, vagy hasonló… L kitalálná, hogy ő Kira. Nyugodt arcot vágott, de belül egy kicsit ideges volt, különösen óvatosnak kell lennie. Ráadásul ez lehet az előnye is. Egyre jobban és jobban megerősíthetné L bizalmát, s aztán kideríthetné L valódi nevét. Ezért lehet ez előny, vagy hátrány.

Aztán Light az asztalon lévő papírokra nézett. Látta a jegyzeteket a halál istenekről és az almákról, plusz az áldozatok fényképei, haláluk ideje és sok más bizonyíték.

- Miért nézed azokat a régi bizonyítékokat? Azt hiszed kihagytál valamit?

- Alapvetően igen, még ha legalább tízszer végignéztem őket. Habár az segítség.

- Hogy?

- Nos, tudjuk, hogy Kira irányítani tudja, hogyan haljanak meg, mikor haljanak meg, s mit tegyenek előtte. Így Kira megmondhatja azt is, hogy egy nappal, egy héttel, vagy egy hónappal később haljanak meg. Így ezalatt, mást is csinálhat, ahelyett, hogy megöl valakit.

- Hogyan? Ez már furcsának tűnik, hogy valakinek ilyen ereje legyen. Végül is, csak egy ember.

- Ez a fő problémánk. Gondolkodtam, hogyan ölheti meg őket, de nem jutottam semmire. Kira ezt megnyerte.

Light magában vigyorgott. Szerette hallani, hogy nyert, de eszébe jutott valami.

- Ha azt gondolod, hogy nyer, mi nem hagyjuk, hogy ez történjen – mondta Light.

- Tudom – mondta L.

Light közelebbről megnézte. L úgy nézett ki, mint aki elveszítette a reményt és feladta az ügyet. Light nem szerette ezt a pillantást.

- L?

- Igen Light?

- Feljönnél velem a tetőre?

L kicsit megdöntötte fejét, aztán beleegyezően bólintott.

A hotel teőjére vették útjukat. L, mint mindig nem viselt cipőt. Mivel L egy kicsit Light mögött lemaradva volt, nem hallotta, hogy Light súg valamit Ryuknak, a tervükről. Ryuk kuncogott.

Amint odaértek Light szembefordult L-lel.

- Nos, miért hoztál ide?

Light a zsebébe dugta kezét, ahol a Halállista egy darabja volt, amit különleges esetekre tartogatott. A kezében tartotta, majd közelebb sétált L-hez, Az arca közel volt az övéhez. L egy kicsit meglepődött a közelség miatt, de nem hátrált.

- L, tudtad, hogy a Halál Istenek szeretik az almát? – súgta a fülébe.

Aztán a kezébe nyomta a kis papírt. Szeme elkerekedett.

- L-Light?

Aztán Light adott egy gyengén puszit az arcán, s amint ezt megtette, Ryuk előjött, Light kinyújtotta karját Ryukhoz, s eltűntek a lenyugvó Nap sugaraiban. Elment.

L a peremhez sétált teljesen megdöbbenve. Light volt Kira. 100%-ig biztos volt benne. Aztán megérintette az arcát. Még mindig érezte Light ajkait a bőrén.