12. fejezet

Soha ne gyűlölj, szeress örökké

Kurama és Hiei a parkon keresztül sétáltak, keresték Yusukét, Kuwabarát és Botant. Azt hitték, hogy különleges találkozó lesz a parkban. Hogy megbízatást kapnak Botantól. Amikor megérkeztek, Yukina és Genkai voltak ott.

- Oh! Kurama, Hiei! Keiko és Shizuru később érnek ide – mondtaYukina, s megölelte a bátyját, aki elpirult, hogy a húga öleli.

- Yukina – mondta Kurama, s megölelte őt, amiért Hiei kicsit féltékeny lett. – Köszönöm, hogy meggyógyítottál, amikor Hiei hazavitt.

Yukina mosolygott, elengedte Kuramát és mosolygott.

- Nem volt fáradtság. Hiei elmesélte mi történt ott, habár nem akartam tudni és örömmel segítettem. Olyan boldog vagyok, hogy te és Hiei egy pár vagytok, Kurama. Hadd gratuláljak nektek – mosolygott Yukina és látta, hogy Botan, Kuwabara, Keiko és Shizuru zavarban voltak. Yusuke csak állt közöttük és vigyorogva nézte őket. Hiei sokkos állapotba került és Kurama mélyen elvörösödött. Genkai elkezdett nevetni és hamarosan a többiek is csatlakoztak.

- Megünnepeljük, hogy ti együtt vagytok. Már egy ideje számítottunk erre – Genkai előhúzott egy piknikkosarat, s leterítettek négy plédet a fűre.

Kurama POV

Megdöbbentem. Honnan tudja mindenki, hogy mi együtt vagyunk? Aztán megláttam Yusukét. A kutya! Ő mondta el Genkainak és Yukinának. Ez most már nem igazán fontos. Mindenki örül nekünk. Aztán éreztem, hogy valaki a vállamat ütögeti. Ott állt Yusuke egy csokor rózsával.

- Köszönök mindent Kurama. Ezek Keikotól és tőlem – nevetett Yusuke, ahogy ott álltam és mosolyogtam rá.

- Köszönöm.

Odakiáltottam Keikonak.

- Köszönöm a rózsákat! Tudom, hogy te vetted őket és Yusuke csak mondta, hogy kettőtöktől van – vigyorogtam és figyeltem Yusuke félelmetes arcába.

- Honnan tudtad?

Keiko odajött és felpofozta Yusukét, majd elkezdett kiabálni. Elkezdtem nevetni és Hieit néztem, aki Yukinával beszélgetett. Egyszer csak sikítást hallottam, s láttam, hogy Yukina Hieit öleli:

- te vagy a rég elveszett bátyám! Olyan boldog vagyok, hogy végre megtaláltalak!

Hallgattam még a többiek beszélgetését, majd elmentem a tóhoz.  Nem vettem észre, hogy Hiei egy adag csokifagyit hozott nekem.

- Itt egy kis édes hó – mondta Hiei, s gyengéden megcsókolt, mielőtt enni kezdte volna a fagyit.

- Nem vagy éhes? – kérdezte tőlem.

- Nem, most tartogatom az energiáimat otthonra, ha tudod mire gondolok – mondtam felhúzott szemöldökkel, aminek hatására elpirult.

Kurama vallomása

Hiei, arra vágyok, hogy a közeledben legyek. Van valami, amit tudni akarok

Tudom, hogy mennyire szeretsz engem

Tudom, hogy a közelemben akarsz lenni

Gondolom, azt akartad először, hogy távol legyek

És most tudom, hogy nem tudsz segíteni, de szeretsz.

Jobban szeretlek, mint valaha.

Fogd a kezem, mutasd meg, mennyire aggódsz.

De ne nyomj el.

Boldogabb vagyok, mint valaha

Akarom, hogy mindig a közelembe légy, és

Többet tudok, mint ami kell

Hiei, sosem gondoltam volna, hogy így érzek irántad

És akarom, hogy hamarosan így érezz irántam.

Egy részem nem tudja a tényeket, hogy nem akarlak bántani.

Jobban szeretlek az életemnél.

Még, nem tudom elhagyni azt a helyet, amit otthonomnak nevezek

Velem lennél az otthonodban Hiei?

 Érzem, hogy ahol most élek, nem az otthonom.

Mi egymásnak lettünk rendelve.

Szeretlek, s akarom, hogy ezt tudd

Sosem akarom, hogy gyűlölj, örökké szeretni

Hiei válasza:

Kurama, tudom, hogy szeretsz és tudom, hogy pontosan mit akarsz tenni.

Tudom, hogy szeretsz, nem számított, hogy honnan jöttem.

Végül valósággá vált a szerelmem irántad

Kurama, azt akarom, hogy sosem gyűlölj és szeress engem és csak engem

Örökké.

Vége