6. fejezet

Az idő, hogy beszéljünk a szülőkkel

Hiei szemszögéből

Az ágyon ültem, amit Kurama kölcsönadott nekem és arra gondoltam, mit készültem tenni most. Mi lenne, ha ugyanabban a házban élnénk, együtt ülnénk az asztalnál a családjával, és tényleg úgy viselkedhetnénk, mint egy igazi szerelmespár? A családja biztosan kirúgna engem, ha bevallanánk, hogy nem csak barátok vagyunk, hanem teljes szívünkből szeretjük egymást? Elküldené őt Kurama családja? Kerülnének engem azok az emberek, ha megtudnák, hogy randizok Kuramával? Ezek és más kérdések futottak át az agyamon, megpróbáltam eldönteni mit tennék.

Vacsoránál arról beszélgettünk, hogyan találkoztunk Kuramával. Azt mondtuk, hogy különböző iskolába járok, s úgy vagyunk barátok. Egy napon találkoztunk a parkban, s fokozatosan barátok lettünk. Legalábbis ezt mondtam nekik. A történet nagy része hazugság volt. Mit gondoltam, hogy ezt mondjam? Én egy démon vagyok a Démon Világból, hogy szeretem a fiukat, mióta csak megismertem oly hosszú ideje? Milyen nevetségesen hangzana. Egy idősebb vagyok Kuramánál és hamarosan elkezdem az első évemet a főiskolán.

- Nos Hiei, mit tervezel?

- Még nem tudom. Gondolom keresek egy jó állást, hogy legyen pénz a bankszámlámon, hogy elkezdhessem a főiskolát.

- Ésszerűen hangzik. Maradhatsz, amíg csak szeretnél – mondta Kurama anyja.

- Örülök, hogy van más ember más ember Shuiichi ökrül, akivel tud beszélgetni. Valójában azt hittem, hogy Kuramanak sosem lesznek igazi barátai. Néhány hónapig eljárt lányokkal, de abbahagyta, mert ők nem voltak az esetei. Én mindig csodáltam ha… mindegy. Csak örülök, hogy Kuramanak van barátja – mondta nekem Kurama anyja.

- Anya!

Kurama anyukája csak intett: - Ez igaz, bár gondolom, te tudod.

- Igen, igen – morogta Kurama és elfoglalta a helyét az asztalnál. Nehéz volt visszatartani a lélekjelenlétemet, míg Kurama arcát néztem. Végül aztán annyira bámultam azt az angyali arcát, hogy nem bírtam tovább. Hirtelen a desszert közepén elkezdtem nevetni.

- Hiei! Mi a baj? – kérdezte aggódva Kurama anyja.

- Az arca! Az arcod Kurama olyan vicces. Én csak nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam azon az arcon, amit vágott.

- Miért hívod Shuiichit Kuramának Hiei?

Villánként csapott belém a felismerés. Gyorsan kimondtam, ami előszr az eszembe jutott.

- Ez a beceneve. Nem tudom miért hívtam őt Kuramának, de ez a név illik hozzá. Jobban szeretem ezt, mint a Shuiichit. Remélem nem baj. Már jó néhány hónapja így hívom.

Kurama anyukájának az arca megnyugodott. Úgy látszott megkönnyebbült.

- Igen, rendben van. Csak összezavarodtam. Habár furcsamód tényleg illik hozzá – suttogta. – Nos, késő van, s neked Kurama holnap iskolába kell menned. Gyerünk az ágyba.

Mi elmentünk lefeküdni, s én Kurama mellett feküdtem, így igazán szép álmom volt.

Következő reggel

Én az ágyunkban feküdtem és Kurama már elment. Megnéztem az órát a falon, ami 9:30-at mutatott. Kurama egy órája ment el iskolába.

Éreztem Kurama anyját a konyhában. Egy gyors fürdő után söpörtem le a konyhába. Az egyetlen dolog, ami zavart, hogy Kurama anyukája megkért, hogy hívjam őt Anyának.

- Jó reggelt anya

- Jó reggelt. Azt hittem, hogy Shuiichivel együtt keltek fel. Úgy tűnik, hogy fáradtabb voltál, mint gondoltam. Shuiichi hagyott aludni – mosolygott. – Ez kedves volt tőle. Úgy látta, hogy szükséged van az alvásra azután az éjszaka után.

Nem volt választásom, de igazán visszamosolyogtam. Olyan kedves volt és nem tudtam nem kedvelni őt.

- Beszélhetnénk valamikor a héten?

- Természetesen. Szeretnél most beszélni?

- Nem. Sajnálom, de rohannom kell, hogy találkozzak néhány barátommal, hogy megtervezzük a hétvégét. Ebédre vagy nem tudom mikor érek vissza. Jó lesz, ha elmegyek?

- Igen. Csak gyere vissza ebédre.

- Sosem tudod Genkai-jal…

- Ő kicsoda?

- Oh, ő a nagynéném. Ő igazán kedves. Én meglátogatom őt is, így nem biztos, hogy visszaérek ebédre. – elfordultam a kész ebédtől. Kiváló szakács volt.

Mégegyszer rámosolyogtam és ő is rám.

- Ok. Ha nem érsz vissza vacsorára a te fejed lesz vacsorára, s azt tálalom a fiamnak, értve vagyok?

Nevettem a jó viccem.

- Igen. Tudom, hogy azt akarja, hogy a fia barátja legyek és én is azt akarom – mondtam, s kimentem az ajtón.

Néhány nappal azután, hogy meglátogatta Genkait

- Kurama! Beszélnem kell veled most! – hívtam az emeleti szobából, amit megosztunk. Kurama a földszinten tanult.

Kurama ijedten rohant fel a lépcsőn. Valahogy éreztem az érzelmeit.

- Hiei, mi a baj? Megtámadtak? – Aztán Kurama megrázta a fejét. – Nem azt mondtad, hogy beszélned kell velem? Mi a baj? Épp a matekházi közepén tartottam.

Sóhajtottam. Lehet, hogy azt a dolgot mondja nekem, amit két napja mondott.

- Mikor mondjuk el neki Kurama?

- Hamarosan, ígérem. El akarod mondani? Annyira lelkesedsz azért, hogy elmondd neki, miért nem teszed meg?

- Nem akarom, hogy dühös legyen rám, s kidobjon a házából. Én tényleg kedvelem őt. Nem akarom elhagyni… Veletek akarok maradni Kurama.

Ő csalódottan és dühösen suttogta.

- Nem fog kidobni téged. Ha megteszi, amióta van állásod ki tudsz venni egy lakást. Én veled fogok költözni. Nem tud megállítani minket ha azt karom – Kurama megcsókolta hosszan és lágyan a számat. – Ha nem érti meg, hogy a fia meleg, akkor nélkülem kell élnie amíg el nem fogadja – újra megcsókolt. Eljött az idő, amikor abbahagyta, mert meghallotta, hogy nyílik az ajtó.

- Shuiichi! Miért nem csinálod a házifeladatodat?

- Az nem kell csütörtökig anya!

- Rendben. Azt akarom, hogy holnap fejezd be, hallod fiam?

- Hallom anya. Befejezem később rendben?

- Mit csináltok ti ketten?

- Filmet nézünk – válaszoltam Kuramának, s megnéztem egy korábban berakott DVD-t.

Kurama anyaukája elindult, s kinyitotta az ajtót.

- Oh, ti a Repülő tőrök klánját nézitek. Az nagyon jó film. Hallgassatok ide. Megint elmegyek utazni, másfél hét múlva jövök haza. Tudtok magatok enni készíteni és kimosni a ruháitokat? Nem gondolom, hogy annyira fontos lenne. Nektek nincs munkátok estig, rendben?

- Javarészt – válaszoltam. – Meg fogom kérdezni, hogy lecserélhetem-e az éjszakai műszakot nappalira. Kurama és én javarészt éjszakai emberek vagyunk emiatt.

 - Oh, rendben- Körülbelül 12 óra a repülőút Amerikáig, de hamarosan hívlak titeket, rendben? Összepakoltam és fél nyolckor megyek a reptérre. Rendben?

- Igen. Anya el fogunk boldogulni. Igaz Hiei?

- Igen – válaszoltam mosolyogva neki.

Kikísértük Kurama anyukáját a reptérre, elbúcsúztunk, majd eldöntöttük, hogy hazamegyünk. Megfogtam Kurama kezét, s úgy mentünk haza.

Most Kurama szemszögéből

Ahogy mentünk haza éreztem, hogy hiei megfogja a kezemet. A következő lámpa piros volt, áthajoltam hozzá és megcsókoltam.

- Amint hazaérünk mit szólnál egy kis szexhez? Lehet, hogy akkor holnap játszhatnánk különböző játékszerekhez.

- Jól hangzik – válaszolt hiei, s megcsókolta a nyakam. A lámpa váltott, s mi elindultunk hazafelé. Amikor beértünk több dolog is történt egyszerre.

Lassan haladtunk a hálószobáig.

Hiei szenvedélyesen csókolt engem, amit én sosem ismertem. Olyan szűkölő, olyan vágyakozó volt.

A vágya hullámokban tört elő belőle. Ezek egyre csak nőttek benne, mint az is, hogy valaki megfogja őt bárhol, bárhogy.

Végül egy örökkévaló csók után Hiei benyúlt a pólóm alá, s simogatni kezdte a mellkasomat.

Jobban, mint eddig akartam, hogy lejjebb menjem, de nem akartam siettetni egyikünket sem.

- Hiei, ez olyan varázslatos – gondoltam, amikor Hiei elkezdte nyaldosni a mellkasomat.

’De te akarsz a helyében lenni, te akarsz irányítani – mondta Youko a fejemben

’Nem. Azt karom, hogy Hieinek kényelmes legyen. Ez minden, amit akarok tőle’

’De tényleg? Azt akarod, hogy kényelmes legyen? Vagy hazudsz magadnak és tudod, hogy te akarsz lenni a csúcson?’

’Ugyanazt akarom Hieinek, amit magamnak. Azt akarom, hogy hagyj engem egyedül.

’Hallgass ide gyerek. Az soha nem fog megtörténni. Én benned élek, ez olyasmi, amit nem tudsz megváltoztatni. Minden amit tőle akarok, azt akarom én is. Te nem szereted őt, csak szeretőnek akarod. Ez minden, amivel törődsz. Ha igazi démon voltál…

- Hiei? Miért hagytad abba? – kérdeztem gyorsabban, mint akartam.

- Láttam. Hogy a szemed megálljt mond.Félsz, hogy megbántalak?

- Nem. Csak ez lesz nekem az első. Ha átadod nekem az irányítás, fájdalmat fogok neked okozni – mondtam szomorúan, de vidám hangon.

Hiei csak mosolygott rám:

- Köszönöm Kurama – mondta, aztán folytattuk, amit elkezdtünk.

Szájam a nyakán volt, Hiei elkezdte kigombolni a nadrágomat, amit viseltem. Hiei lassított valamit, majd lehúzta a ruháimat, és elkezdte az örömteljes kínzásomat.

Elkezdett szívni engem sokféle helyen. Folyamatosan nyöszörgött az ágyékom nyomása miatt, majd végül kész lett.

 Amikor én is végeztem a magam módján Hiei ruha nélkül volt és elfeküdt az ágyban. Felkeltem, s meztelenül lementem innivalóért.

A végezetem jelentette az első együttlétünket, ami érzéki és romantikus volt.

Amikor másnap felkeltünk elégedettek voltunk egymással, majd Hiei megcsókolta a nyakam.

- Jó reggelt drágám – mondta. Bárki lehetett volna, de Hiei volt. Minden jól ment. Végül együtt aludtunk, igazi pár voltunk. Éppen leültünk reggelizni, amikor megszólalt a telefon. Felvettem és meglepődtem, amikor Yusuke szólt bele a vonal túlsó végén.

- Hey Kurama! Hogy mennek a dolgok Hiei-jel?

- Jobban. Vicces éjszakánk volt a múltkori, huh?

- Igen, ki van a telefonon? Én nem igyekszem. Mondd meg bárki is az, hogy később visszahívod – mondta Hiei kicsit követelően.

Csak nevettem.

- Hey Hiei nyilvánvalóan reggelizni akar, szóval visszahívhatlak később?

- Igen. Én és Botan  az egész éjszakát részletesen akarjuk hallani. Ha nem adod ezt megnekünk meg foglak ölni.

- Rendben. Találkozunk később.

Visszaraktam a telefont a helyére, és visszaültem az asztalhoz, hogy élvezzem a reggelit Hiei-jel. Aztán ő elment munkába, én visszahívtam Yusukét és mondtam, hogy adja Botant és mindketten legyenek itt nálam.

- Hello Yusuke, hello Botan. Jól vagytok?

- Igen Kurama, kösz, hogy megkérdezted. Jól vagyunk.

- Hey ember. Kész vagyok.

Mindketten engem kezdtek bámulni és tudtam, hogy mit akarnak tudni.

- Hiei és én együtt aludtunk – mondta elpirulva.

- Gratulálunk! Tudtuk, hogy ugyanúgy éreztek egymás iránt, de te nem vallanád be magadnak, vagy letagadnád ezt Hiei előtt. Ezért örülök, hogy végül is együtt vagytok.

- Hogy történt? – kérdezte Yusuke.

Aztán elmondtam mindent részletesen, ők bámultak engem szájtátva.

- Nem volt sokkoló?

- … ez van nekünk. Kurama, ha Youko nem fogadja el a kapcsolatotokat, akkor nem fog tenni valamit, hogy távol tartson titeket egymástól… mi együtt szeretnénk látni titeket, de az egyetlen mód, hogy megszabaduljatok Youkotól, hogy megölöd magad – mondta Botan aggódva.

Én ültem, s a kezeimet az ölemben tartottam. Botan bölcs volt. Én komolyan gondoltam erre az esetre. Tenni akarok valamit később. Aztán egyszer csak fény gyúlt az agyamban.

- tudom, mit fogok tenni.

Hiei’s POV

Hazasétáltam az éjszakai műszakból. Kurama anyukája tegnap jött haza és az, hogy Kurama velem volt, vagy sem, eldöntöttem, hogy megkérdezem őt, hogy Kurama és én kezdhetünk-e randizni egymással.

Vacsora után volt és Kurama azt mondta, hogy korán elmegy aludni, mert holnap reggel vizsgája lesz.

- Anya?

- Oh, Hiei! Gyere és ülj le.

- Randizhatok Kuramával?

Lassan Kurama anyukája rám nézett, becsukta a szemét, s suttogta:

- Azt gondoltam, hogy éreztek egymás iránt valamit, de nem gondoltam idáig, hogy igaz – rámnézett. – Mi mást mondasz még rólad és a fiamról?

- Együtt aludtunk.

- Úgy érted lefeküdtél vele.

A földet néztem. Tudtam, hogy nem érti meg:

- Igen.

- Látom – csukta be újra a szemét – Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lefekszel a fiammal. Nem gondoltam volna, hogy a fiam meleg. Nagyon örültem, hogy fiam lett, de reméltem, hogy…normális lesz.

 - Maga szerint, ha meleg, akkor már nem is normális! – mondtam nyersen.

- Én nem úgy értettem. Shuiichi mindig is különc volt, szeszélyes- Azt akarom, hogy boldog legyen, így elfogadom, hogy máshogy néztek egymásra, s vigyázol rá.

Bólintottam

- Sajnálom, hogy ilyen későn mondtam el. Már azon a reggelen el akartam mondani, de dolgom volt és vigyázni akartam. Nem áll szándékomban fájdalmat okozni önnek.

- Te nem. Szeretnék valamit kérni Shuiichi nevében.

- Természetesen. Bármit megtennék Shu boldogságáért.

- Shuiichi szíve törékeny, s könnyen lesz szerelmes. Ha ő nem akar veled lenni, meg fogod tudni. Én nem tudok segíteni, de ha van más barátod, lehet, hogy kérdez a kapcsolatotokról a fiammal. Ha van olyan barátod, mint ő, kérlek ne bántsd meg a őt azzal, hogy túl sokat vagy velük. Meg tudod ezt ígérni nekem?

Csendesen bólintottam. Megpróbáltam megérteni. Ki lehet olyan barátom, hogy megöleljem? Nem jutott ilyen az eszembe. Ha Yukina rájönne, hogy én vagyok a bátyja, akkor megölelném, de senkinek nem mondanám meg, hogy szeretem Kuramát, ő a nővérem. Senki sem akarna elválasztani Kuramától kivéve… ugye nem ő? Youko? Megpróbálna szétválasztani engem és akit a legjobban szeretek ezen a világon?