3. fejezet

Harc és piszok és szomorúság

Kurama és Hiei hazafelé sétáltak, mikor Hiei meggondolta magát a szexről, amit akkor fognak csinálni, amikor hazaérnek.

- Kurama, mit gondolsz a bilincsről?

- Mi? – kérdezte Kurama. Ők csendben sétáltak az elmúlt 15 percben.

- Szórakozásból. Használhatnánk bilincset.

- Nem. Nekünk normális szexünk lesz az első, bolond. Nem játszok különböző játékokkal most, vagy később ma.

- Gyere Kurama. Jól szórakozunk! Tudod, hogy mit akarsz először, de lehetne szórakozni is.

- NEM! ÉN NEM! Én romantikát akarok. Nem izzasztó és a semmiért dolgozni, amikor mi játszunk. Azt hittem ezt már megbeszéltük, hogy először rendesen csináljuk, aztán utána máshogy is? Miért nem csinálhatjuk így?

- Kurama, nem fog fájni, ha először ilyeneket csinálunk, nem?

- Hiei, ez tényleg szórakoztató lehet neked, de én csak együtt szeretnék lenni veled, mint egy pár – súgta Kurama – Lehet, hogy ez rossz ötlet… szexelni az első randink előtt…

Hiei elszédült, mikor hallotta, hogy Kuramája ezt szeretné.

- Kurama…

- Menj Hiei. Holnap reggel találkozunk.

- Kurama, kérlek én nem gondoltam, hogy ennyire feldúlt vagy. Kurama, kérlek had maradjak.

Kurama kitört a könnyei között:

- Hiei, csak menj! Egyedül kell maradnom most!

Hiei előre jött és megfogta Kurama kezét.

- Rendben szerelmem, mondd el, mi a baj.

- TE! Veled van bajom Hiei! – Hiei szemei kidülledtek.

- Velem?

- Igen.  Te túl rámenős vagy nekem. Kérlek, csak menj… csak menj. Később beszélünk – mondta Kurama lágyan. – Nekem csak egy kis szünet kell Hiei. Nem akarlak elengedni az ölelésemből, de menj, kérlek, mielőtt olyat mondanék, amit őszintén sajnálnék. Menj, mielőtt igazán megsebeznélek téged... Kérlek, ne akard, hogy megbántsalak szerelmem…

- Azt akarod, hogy így váljunk el? Ne várd, hogy visszajövök egy rövid ideig, hallod?  Hosszú időre sem, sőt visszamegyek a Démon Világba, mert minden, amit mondtál hazugság! – sírta Hiei, s elfutott.

’ Ha nem akarsz engem, akkor miért mondtad, hogy szeretsz? Nem érdekelsz, bár ez hazugság. Utállak, amiért képmutató vagy, de igazán szeretlek, mert aggódok érted. Kurama, miért törtél meg? Megsebeztél! Jobban, mint tudnád. Hamarosan bosszút állok rajtad. Megismered a fájdalmamat és a tiédet is.

Azután az éjszaka után Kurama az ágyán ült és állandóan aggódott az ő kedves Hiei-éért. Kurama bámészkodott ki az ablakon és érezte Hiei sebeit és fájdalmát. Kurama remélte, hogy Hiei nem fog neheztelni rá, amiért nem feküdt le vele. Mindazt, amit Kurama igazán akart, meg kellett tartania Hieit magának. Kurama alig tudta tartani magát, hogy bejusson Hiei alsógatyájába.

’Én sosem akartam megbántani őt, de ilyen hevesen, szenvedélyesen szeretni. Hiei nem érezte, hogy mire vágyom? Hogy nem akarok még különböző játékokat? Miért nem jön vissza Hiei és mondja valami ilyesmit: Oh Kurama! Annyira sajnálom. Kérlek, felejtsd el ezt nekem, lehetne normális szexünk ma és holnap, ha te is akarod. Amikor akarsz, akkor használunk játékokat. Tudod… bármit megtennék érted Kurama. Tényleg! Annyira szeretlek!

Kurama még egyszer átfutotta a gondolatait a könnyei között. Csak azok a könnyek, azok a hülye könnyek. ’ Nem jön vissza egy ideig. Nem valószínű, hogy visszajön ma éjszaka, hülye voltam, hogy azt mondtam, amit. Utána megyek és bocsánatot kérek. Amint megtalálom.

Kurama elkezdte követni Hieit, aztán hirtelen Hiei megállt. Az érzelmek, hogy Kurama követi halványak és gyorsak voltak. Nem halok meg korcs. Ha ezt csinálod, sosem felejtelek el!

Kurama megtalálta Hieit egy átjáróban a földön. Hiei lélegzett, de vágásokkal és karcolásokkal volt tele. Több ember is feltűnt. Lassan Kurama Hiei fejét az ölébe tette. Cirógatni kezdte a haját és kedves szavakat suttogott neki.

- Hiei, sajnálom, hogy elküldtelek, de alig tudtam türtőztetni magam, hogy le ne teperjelek. Kérlek, felejtsd el ezt nekem. Hiei, sajnálom, amit tettem – Hiei lassan lélegzett – Ne halj meg még. Ne hagyj el, mert megölöm magam. Hallod? Meghalok érted.

Egy kis vér kifolyt Hiei szájából. Kurama felvette őt, s hazavitte. ’Egyre rosszabb lesz az állapota. Ő különleges démon, nem tudom, mit tehetnék érte. Nem vihetem kórházba anélkül, hogy megkérdezném, amit szeretnék. Ez az egyetlen választásom. Remélem, nem veszik le a pántot a fejéről, mert akkor meglátnák a harmadik szemet. Akkor sokat kéne magyarázkodnom… oh, kérlek Inari, mentsd meg őt nekem!