- Milyen fényes, gyönyörű nap! – kiáltott Lee, emelte fel a kezét úgy, mint egy jövendőmondó, aki köszönt Istent.

Tenten kételkedve nézett a Napra, amely nem volt olyan fényes, mint, ahogy a fiú képzelte.

- Persze –mondta, s Neji morgott.

Két órával később a három ninja annyira levetette ruháit, amennyire csak lehetséges volt. Neji a szandálját és a rövidnadrágját vetette le, Lee pedig a súlyait, s a rémes ruháját. Ten-Ten már egy órával korábban levetette a felsőjét, s melltartóban volt.

Most hátukat a fának vetve vártak, izzadság, mint egy fényes ruha a testükön. Még a fa is meleget sugárzott. Hát még a fű.

Ten-Ten lehuppant a földre. – Miért – mondta, - kell itt kint lennünk?

Neji felnézett a fák közé, Leet keresve. Nem zavartatta azzal magát, hogy Ten-Tennek válaszoljon. Ő maga is gondolkodott. Jó volt, igen, gondoskodni róla, hogy az extrém körülmények ne ártsanak a fellépésüknek, s jó volt, hogy ismét olyanná fejlessze a csapatmunkájukat, mint amikor még geninek voltak, de az agya nem foglalkozott vele. Az agya határozottan és gyorsan kezdett felforrni. Érezhette volna.

- Oi! – szólt valaki, s Neji felugrott. Ten-Ten reflexei leromlottak az idő miatt, így ő nem ugrott fel. Csak feküdt ott, majd arra fordította a fejét.

- Naruto? – mondta, s Nejire nézett, aki csikorgatta a fogait. A lány tekintete sajnálatot tükrözött. – Mit csinálsz itt?

Naruto egy hálós felsőben volt, s narancssárga nadrágjának nem sok kellett volna, hogy leessen a csípőjéről. A homlokvédője izzadságcseppekkel volt tele.

Nagy erőfeszítéssel Neji elragadta pillantását Naruto mellkasáról. Sajnos, az arcába nézni sem volt jobb. Az orra… megrándult valamiért. Igazán imádnivaló volt.

Pár pillanat múlva Neji úgy döntött, hogy inkább az eget nézi. Sokkal jobb volt, mint Narutot nézni.

… Az ég emlékeztette Naruto szemére, de figyelmen kívül hagyta.

- Sasuke szemét – közölte Naruto, szerencsére eléggé ostoba volt, hogy észre vegye Neji egyes reakcióit. – és edzeni akart. De! Túl meleg van, így egy bárba megyünk.

- Mi? – mondta Ten-Ten. Köszönöm! Gyerünk, Neji! Lee! Hol vagy? Lee!? Oh, francba, nem fogunk rá várni. Gyerünk!

Neji elhúzódott Ten-Tentől, s sajnálkozva tekintett előre, majd elindultak a bárba.