Nem igazán vallomás
part 2

Nejit a nap folyamán kiengedték. Jól érezte magát, bár ebben az orvosak nem voltak biztosak és Ten Ten is furcsán nézett, amikor mondta neki, majd nevetésben tört ki: „Igen, jól van!” ami emlékeztette Nejit Narutora.

Az érvelése – megállapodása - vallomása Narutoval egy érzést hagyott maga mögött… ürességet. Elutasította Lee bőséges ajánlását, hogy vendégül lássa vacsorára., amely ahhoz vezetett, hogy a rivális-barátja azt gondolta, hogy valami rosszat csinált és elszökött Lee kísérletei elől, hogy felvidítsa őt igazán gyorsan. Hála Istennek, Lee nem volt olyan buta, és habár megtehette volna, hogy lenyomozza Nejit, nem tette.

A hold nem volt olyan teljes, mint akkor éjszaka, de olyan fényes volt, mint akkor. Neji becsukta az ablakát, azért, hogy ne kelljen látnia.

És aztán duzzogott. Tényleg nem volt rá más szó. Ült az ágyán a szobájában, s duzzogott.

Egyszer kísérletet tett, hogy megtanulja a technikákat, de nem tudott koncentrálni; megpróbált pár egyszerű feladatot – volt elég hely a szobájában – de egy idő után feladta.

Ő – zavart és megbántott és beletörődő, de leginkább dühös volt. Dühös magára, hogy megpróbálta megcsókolni Narutot, dühös a gondolatra, hogy valami is történhet és leginkább-

Leginkább azért volt dühös magára, mert még mindig kedvelte Narutot. Amiért… szereti őt. Amiért beleszeretett.

A remény miatt.

- Neji? – szólt egy lágy hang.

- Hinata – mondta Neji hűvösen. – Gyere be.

Hinata benyitott. Megállt, körbenézett a szobában és Nejinek el kellett nyomnia egy horkantást. Mindig meglepettnek tűnt, amikor benyitott a szobájába, mintha nem látta volt százszor előtte. Nem értette miért.

Volt vele egy tálca is, amit lerakott az asztalra. Két bögre tea, egy tányér rizs és pálcikák, valamint egy kis tál hal. Neji rájött, hogy kihagyta a vacsorát.

Hinata kihúzott egy széket, leült rá, aztán őt nézte.

- Gondoltam, hogy éhes lehetsz– mondta egyszerűen és komolyan. A hatást még inkább lerombolta, ahogy folyton idegeskedett, és, hogy a szemét a plafonra, a falra, vagy az ablakra függesztette. De sokkal jobb lett volna, ha tudja kontrolálni az arckifejezését.

- Köszönöm – mondta Neji. Felkelt és átsétált a szobán és felvette a bögre teát, egyet pedig Hinatának adott. A másik őt figyelte, amikor visszaült az ágyra.

Egy darabig csendben ittak, kinézve az ablakon, s Neji tanulmányozta Hinatát. Nyugtalan kifejezés volt az arcán, s olyan gyanúja támadt, hogy tudja pontosan, miről akar beszélni vele a lány.

Ez igaznak bizonyult.

- Hallottam Sakurától – mondta óvatosan - , hogy próbáltad elmondani az érzéseidet Narutonak és, hogy nem ment nagyon jól.

Neji rábámult. „Bevallani az érzéseit?” – Hiszen csak megpróbálta csókolni azt a bolondot-

Hacsak nem Sakura tényleg hallgatózott. Megjegyezte magában, hogy megöli őt. Később.

- Neji – mondta észrevéve a fiú arckifejezését és rándulását. – Te…ő, szereted Narutot?

Nem mondott semmit. Ismét olyanok voltak, mint báty és húg, a karjaiban tartotta, amikor egyszer sírt, de valahogy nem tudta rávenni magát, hogy azt mondja igen, szeretem őt és azt mondta magának, hogy lehet, hogy azért nem mondta, mert nem így van.

Naruto hangját hallotta a fejében. Igen, rendben.

Neji felhörpintette a teáját, de határozottan nem mondott semmit.

- Neji? - kérdezte Hinata. A fiú csak félig volt meglepve a konokságán. – Szereted Narutot?

- Nem tudom – mondta végül.

- Neji – mondta Hinata ismét, pillantása szomorú volt. Letette a teáját és ránézett. – Sajnálom.

Naruto is ezt mondta, gondolta.

Hinata továbbnézte őt szomorú pillantással, mintha az ő átkozott viszonzatlan érzései lennének a világ legrosszabb dolga – voltak gyerekek, akik éhezte és emberek, akik ölnek, nem? – Aztán a lány felállt, s megölelte őt. Nem ölelt vissza, a háta egyenes, a válla merev volt, de nem is lökte el őt.

- Egyél meg mindent – mondta neki, majd kisétált a szobából. Neji bámult utána kábult kifejezéssel az arcán.

Másnap Neji a kórház előtt várva találta. Ismét nekidőlt egy fának és a gyalogosok furcsán néztek rá. Neji semmibe vette őket.

Nem kellett sokáig várnia. Hamarosan Sakura jött ki. Meglepetten nézett rá és sóhajtott és óvatosságra utaló jelek jelentek meg az arcán.

- Neji – mondta. – Szép délutánt – valószínűleg rájött, hogy ez a hang túl formális, így hozzátette. – És, uh, szia!

- Sakura – üdvözölte. – Szeretnél sétálni velem?

- Persze – egyezett bele Sakura, s az óvatoskodó kinézett visszatért rá. Először csendben sétáltak, Sakura rendbe hozta a hitai-ate-jét. A kesztyűje kilátszott a táskájából, s ez emlékeztette Nejit, hogy ne legyen túl sértő, mert ez olyan nő volt, aki falakat dönt az ütésével.

- Meséltél Hinatának az én és Naruto… - kereste a megfelelő szót, majd így folytatta: - a mi beszélgetésünkről.

Szünet. Bűnbánóan nézett. – Ő…igen? – mondta.

Neji megállt, s keresztbe fonta a karjait.

- Miért?

Meghúzta a szoknyáját, az arca olyan színt öltött, mint a haja.

- Kicsúszott – vallotta be.

- Kicsúszott – ismételte a lányt bámulva.

- Amúgy is tudta – mondta Sakura védekezve.

Neji úgy tűnt nem érti, így Sakura kötelességének érezte, hogy elmagyarázza.

- Nos, igazán nem tudta – mondta. – De már gondolt rá. Bolond vagy, ugye?

Merev tekintete visszatért. Sakura nevetett egy kicsit ezen, s Neji meglepődött, amíg vissza nem emlékezett arra, hogy ez Sasuke szokása volt.

- Bocsánat a hallgatózásért – mondta. – Nem fogom, ígérem. De azt mondtad, hogy megcsókoltad őt és, öhm, nos…, hogy ez nem javít semmit a helyzetemen, ugye – fejezte be észrevéve az arckifejezését.

Neji becsukta a szemét, vett egy mély lélegzetet, aztán ismét kinyitotta a szemét.

- Az egy… privát dolog volt – mondta.

Sakura ismét elpirult.

- Tudom! – mondta, . Én csak- nos – én nem tudtam elhinni, hogy- te szereted Narutot!

Neji nem volt biztos, hogy hogyan érezzen, így csak úgy döntött dühös lesz. Meg tudta csinálni, hiszen fél életén keresztül ezt csinálta.

- Nem mondom el senkinek – ígérte Sakura. – De, tudod, már mindenki kitalálta. De nem mondom el, semmiképpen, oké?

Neji másnap arra ébredt, hogy mindenki tudta.

Tenten egyszerre nézett rá meghökkenve, zavartan és szánakozva. Lee próbálta elcibálni őt edzeni vagy enni. Gai tépelődve, gondolkodva nézett rá, ami igazán zavaró volt

Neji arra gondolt, hogy inkább előbb, mint utóbb megölné Sakurát.