Bizonytalanság

Mikor kezdődött?

Kakashi nem tudta igazán.

Egészen kicsi kora óta, Kakashi sok emberrel volt körülvéve, volt néhány, akiket tisztelt, néhány, akiket támogatott, néhány, akiket gyűlölt és néhány, akik ellenségeként végezték. Ez normális, ninja volt.

 De aztán két fájdalmas élmény után, titokban úgy döntött, hogy egyszerűen feladja az igyekezetet. Ninja volt… sebesülten végezné. Befejezné mások bántását.

 Használt, évekig sikerült élnie anélkül, hogy gondolt volna a döntésére, egyszerűen élt és harcolt és továbbment,

Így mi volt a különbség most?

Idősebb volt, erősebb, s néhány dolog megváltozott olyan módon, ami nem tetszett neki… de az élete ugyanúgy folytatódott.

 Legalábbis, amíg észrevette.

- Sakura-chan! Jó reggelt!

 A jobbjára tekintett a szemével, látva egy szőke ágyúgolyó narancssárgába öltözve rohant a két csapattársa felé egy vigyorral; akaratlanul Kakashi jobb szeme felfigyelt, ahogy Naruto elérte két barátját, fényesen mosolygott rájuk, kék szemei energiával teltek.

Csak, mint mindennap, a Hetes csapat a hídon találkozott, várva Kakashira, hogy megérkezzen, s elmondja a napi küldetést.

Valami ismerős, valami megszokott volt és jó érzés volt, még ha egyikük sem értette.

Naruto megjegyzett valamit – valószínűleg ismét Sasukéról – és azonnal kapott egy pofont Sakurától, aki aztán sürgölődni és turbékolni kezdett az Uchiha körül, olyan, mint, ha szerelmes madár lenne, semmit nem kapva vissza, csak egy pillantást és egy morgást.

 Rá vártak, Kakashi tudta ezt, de nem mozdult volna el a helyéről a fán, legalábbis egy ideig.

Enyhén szórakoztató figyelni, ahogy a kifejezéseik az elragadtatottból a bosszankodóba és felbőszültbe fordul, ahogy az idő telik, s Kakashi nem utasítja vissza a mókát; szeretett korán kijönni és figyelni, ahogy tanítványai gyülekeznek a hídon, s nézni, ahogy kölcsönösen piszkálják a másikat, anélkül, hogy egy felnőtt is lenne.

Valójában Kakashi nem volt késő, ahogy azt mindenki gondolta; minden reggel fel szok kelni és meglátogatja az Emlékművet, ahol néhány barátja neve volt belefaragva a csiszolt felületre és a tisztelete az övéké volt.

Tény, hogy a látogatástól a tanítványaival való találkozásáig majd egy óra telt el, nos ez egészen szükséges volt az ő kis szórakozásához.

Emellett, voltak dolgok, amiket nem is képzelt, hogy lát, legalábbis, amikor nem volt ott, hogy fenntartsa a nemtörődöm álcáját három tanulója előtt, pornókönyveket szokott olvasni, séta közben, tökéletesen figyelve mindenre, ami körülötte volt, de néha…

Néha távolra látása többet segített neki.

Az elrejtett szája kis mosolyra húzódtak, ahogy figyelte, miként Naruto eldobja magát a hídon, nyilvánvalóan mellőzve Sasukét – aki a másik végen szintén félreérthetetlenül mellőzte a szőkét – és e helyett elkezdte tisztítgatni a fegyvereit, abban a ritka kísérletben, hogy egyszer tegyen valami hasznosat is.

Kakashi kedvelte Narutot.

Ezt sok sikertelen küldetés után, a chuunin vizsgák után, minden után, amin a szőke csak keresztül ment, vette észre, megkedvelte Narutot.

Kedvelte őt, azért, ami volt, elfogadott mindent, a végtelen szándékától, a hatalmas optimizmusától. Látta harcolni, kitartani és edzeni, sikerült olyanokat megcsinálnia, amiket senki más azelőtt, és kiragadni a saját korábbi közömbösségéből, Narutonak még virágzó jövője volt a shinobi úton.

Kakashi kedvelte Narutot. Nem úgy, mint tanár a diákot. Kedvelte őt… romantikusan. Látni akarta volna, hogy Naruto neki mosolyog, s meg akarta csókolni őt.

Lehetm, hogy ez azért volt, mert emlékeztette Obitora, Kakashi nem tudta, de Naruto Naruto volt, s Kakashi megragadott mindent körülötte.

Még az akaratos oldalát, még a gyermekes játszásáz is.

Mikor kezdődött? Kakashi nem tudta.

Amikor Naruto fecsegése hirtelen idegesítőből szórakoztatóba ment át? Amikor a mosolya először melegítette fel Kakashi szívét? Mikor kezdett Kakashi a szőke miatt kicsit jobban kinézni?

Hosszú idő alatt történt minden, de mégis, Kakashi nem emlékezett pontosan.

 Amit tudott, az a jelen… És tudta, hogy kedveli Narutot.

Nem akart többet… megelégedett tanítványa mosolyával és boldogságával, mert ha többet kérne, az rossz lenne.

  Rossz megérinteni őt – még nem érintette meg ezelőtt Narutot, még a haját sem simogatta meg.

Rossz még csak gondolni arra, hogy megcsókolod – gondolta. Kakashi agya gyakran kívánta ezt.

Rossz többet akarni.

 Kakashi tudta, hogy elméje rossz úton van, hogy olyan érzései legyenek egy másik férfi iránt, egy fiú iránt, saját tanulója iránt… ez nem volt helyes.

Tudta, hogy a másik mit gondolna, ha tudná. Őrültnek nevezné. Beteg. Elmebeteg. Helyet ad abnormális vágyaknak.

Kakashi azt gondolta, hogy elég távolról figyelni. Mert lehet, a mosolya elég volt.

Eltűnt egy pukkanással és megjelent a tanítványai előtt, elereszttve egyet a szokásos mosolyai közül, integetve nekik. – Yo!

Sosem tennék olyan, amivel megbánthatlak…

És csak, mint minden más reggelen, a nap elkezdődött.

- Sakura-chan, járnál velem? – Naruto fényes, reményekkel teli szemekkel nézett a rózsaszín hajú lányra, csak, hogy meglegyen a reménykedő szerelme.

- Nem! Miért pont veled járnék annyi ember közül? – emelte orrát a levegőbe, s szipákolt, mielőtt ismét rá nem akaszkodott a csendes Uchiha fiúra. – Sasuke-kun, járnál velem?

- Nem – volt a rövid válasz.

Sasuke elsétált, zsebre tett kézzel.

Naruto sóhajtott, ahogy nézte a szerelmét, Sakurát, aki Sasuket követte, s körbeugrálta, de ő megint figyelmen kívül hagyta.

 Ha, csak tudnám…” megfékezte gondolatait és megrázta a fejét, tufva, ha így folytatódik olyat gondol, ami rossz lenne, s olyanra nem kellene gondolnia. Kedvelte Sakurát. Ő…

- tudod, Naruto, meg kellene mutatnod Sakurénak, hogy te is vagy olyan jó, de túlzások nélkül… - Naruto megfordult,  felkiáltva, ahogy észrevette, hogy Kakashi a jobb vállánál álldogál.

- Kakashi-sensei! Ne ijessz meg így! – mutatott Kakashira vádlón.

- Maa, maa – mosolygott Kakashi és a látható szeme kacsintott. – Még a mai napi küldetés után is elég sok energiád maradt.

Naruto fénylett és duzzogottt.

- Hogy érted? – duzzogott tovább, visszatérve tanára előző állításához. – Bármit megteszek, be tudom bizonyítani Sakura-channak, hogy jobb vagyok, mint Sasuke!

Naruto belenézett Kakashi szemébe egy pillanatra, majd kényszerítette magát, hogy másfele nézzen.

Kakashi huncut mosolya nem ingott meg. Azonban belül a mosolya még nyugodtabb és szomorúbb volt, sosem lenne képes megmutatni Narutonak a saját fájdalmát, de segítene neki mosolyogni.

Elég volt…

Nem tudom megérinteni… a betegségem rossz és nem akarlak megfertőzni téged… - Kakashi lenézett, Narato aranyos arca ártatlanul nézett fel rá, várva, hogy magyarázzon, mint más jó senseijek. – De ha engedlek ezen az úton, boldog leszel.

Naruto szeme felderült, ahogy felállt a fűbűl, kezében tartva egy kis arany bizsut fényes faragott gyönggyel a belsejében. Mohón nézett fel, odasétált a másik csoporthoz. Felemelte a kezét megmutatva…

Egyik lábáról a másikra állt, s vett egy mély lélegzetet. Sakurának. Igen, meg kellett mutatnia Sakura-channak.

- Sakura-chan! Nézd! Megtaláltam az elveszett fülbevalót.

Kakashi figyelte, ahogy Naruto integet a rózsaszín hajú lánynak, büszke volt arra, hogy ő volt az, aki teljesítette a legújabb küldetésüket; a Hokage nem engedte a csapatának, hogy veszélyesebb küldetést kapjanak, amiatt, ami múltkor történt, így be kellett érniük az unalmas D rangú küldetésekkel.

- Naruto! – Sakura  felbőszült volt. – Miért ütötted meg Sasuke-kunt? Ő volt az első, aki eőször odaért!

Sasuke oldalt állt, arca leolvashatatlan volt, ahogy nézte csapattársai vitáját. Nem foglalkozott vele, ki találta meg először, végül is a küldetés befejeződött és végre hazamehet.

- De Sakura-chan… - Naruto válla lerogyott, mert ismét elbukott; felnézett Kakashi szemébe és egy pillanatig Naruto remélte, hogy Kakashi mondja neki, hogy jó munkát végzett… remélte…

Kakashi elfordult.

- Rendben csopotz, vigyétek el a tulajdonosának és végeztetek mára! – mondta vidáman, mielőtt eltűnt volna.

Naruto megharapta a száját és lenézett a fülbevalóba. Kicsit szomorú volt, valami más várt…

Hevesen megrázta a fejét. Nem gondolhat ilyenre. Egyáltalán nem. Rossz volt. Már megereősítette ezt az elméjében, és nem engedett magának siklásokat.

Sasuke morgott, nem akarta azzal vesztegetni az idejét, hogy jelent és elintézi a dolgokat… gey intéssel elsétált.

- Naruto, el tudod vinni ezt a Hokage irodájába? Most mennem kell, a mamám megkért, hogy segítsek neki takarítani – Sakura elővette a legkedvesebb hangját, tudva, hogy bármit elérhet a szőkénél, ha egy kicsit játsza a kedveset. – Köszi, viszlát!

Elugrált. Természetesen a mamája nem kért tőle semmit… de nem akart jelentést írni és egy órát azzal vacakolni. Emelett Sasuke is elment és nem akart többet lenni Narutoval, mint amennyi szükséges volt.

Naruto két csapattársa hátát nézte, ahogy azok elsétálnak, s egyedl érezte magát. Nem számít mit csinál, mindig egyedül végzi.

Ismét megrázta a fejét, elindult a Hokage irodája felé, tudva, hogy magának kell teljesítenie a küldetést, aztán hazamehet.

Miért nem foglalkozott Kakashi-sensei azzal, hogy én találtam meg a fülbevalót? Ha ő Sasuke lett volna, örültek volna neki… - Naruto sóhajtott.

Olyan mélyen elmerült a gondolataiba, hogy nem vett észre egy kisgyereket, aki előtte sétált, amíg a kislány bele nem ütközött és elsett, a zöld szemei döbbenten nézett fel rá.

Aranyos volt. Naruto mindig is szerette a kisgyerekeket; szőke göndör haja volt és mély zöld szemei. Naruto úgy gondolta, hogy egy kicsit hasonlít Inora.

Naruto azon volt, hogy letérdeljen és megkérdezze a kislányt, hogy jól van-e, amikor…

- Ne közelíts a lányomhoz, te démon!

Durván ellökték, s maga is elesett. Döbbent tekintettel nézett fel; látott egy nő ringatja a kislányt a mellkasán, lágy szabakat gügyögve neki, mielőtt ismét felé fordult volna.

- Démon! Ne gondold, hogy hozzáérhetsz a lányomhoz! Jobb lenne, ha meghalnál! Menj el, azt hiszed, hogy szükségünk egy olyasvalakire, mint te?

Naruto szája szokásból mosolyra húzódott, ezt használta, amikor kiabálni szoktak vele és sértegetni, hogy észre semvette, hogy hamis mosolyát elővette.

A nő olyan gyorsan futott el, ahogy csak tudott és ő ismét felállt, észrevéve, hogy az emberek körülötte mérgesen pillantanak rá.

- Szörnyeteg… mit képzel… nem tartozik ide! – súgta egy ember a másiknak elég hangosan, hogy Naruto tökéletesen hallja.

- Ha meghalna, a sírján röhögnék, az biztos! – mondta egy másik.

Naruto lehajtotta a fejét, s folytatta útját, próbálva figyelmen kívül hagyni a szavaikat.

- Hé, szörnyeteg! – kiabált rá egy ember, de Naruto nem nézett fel, mintha nem hallotta volna meg. – Fogadok, hogy élvezted megölni a családjainkat! Fogadok, hogy szeretted a vért… de elpusztulsz! Megölnek és a végén mi fogunk ünnepelni!

Naruto mélyet lélegzett. A szavak fájtak neki, de csak folytatta útját, nem foglalkozva velük.

- Azt hiszed, hogy csak így elmehetsz? Nem csinálhatod ezt! Hé, szörny, hozzád beszélek!

Az ember megindult felé, kezét kinyújtva, hogy megragadja Narutot, de a valaki megfogta a saját csuklóját, mielőtt elérhette volna Narutot.

- Nos, mi történik itt?

Naruto megfordult és döbbent szemekkel nézett fel. Kakashi állt ott, szeme mosolygott, de a szorítása az ember csuklóján erős és szilárd volt, s a testtartása bizonyította, hogy milyen veszélyes volt.

- S…semmi! – a férfi leguggolt és kiszabadította magát a Jounin szorításából, majd elsompolygott, a többiek követték, akik ott álltak.

Kakashi szemmel tartotta őket. Azok hidegséggel és dühvel voltak telve.

Hogy tudták…

- Köszönöm Kakashi-sensei – Naruto bizonytalan hangja visszatérítette őt, s az ezüst hajú shinobi lenézett a könnyes szemekre.

Naruto megtett mindent, hogy megelőzze a sírást és Kakashi elnézett, elég időt adva neki, hogy megnyugodjon eléggé, hogy normál hangon tudjon beszélni.

- Um… Mennem kell és odaadnom a fülbevalót a tulajdonosának – Naruto halványan elpirult, s elfordult a senseijétől, s elindult a Hokage ház felé, de a hajára helyezett kéz megállította.

- Szép munkát végeztél a küldetésen, Naruto – mondta Kakashi nem nézve rá.

Naruto megfagyva állt ott, ahogy Kakashi ismét eltűnt, egyedül hagyva őt az utcán, egy mosollyal az arcán.

Kakashi a kezét nézte, emlékezve, hogy milyen lágy volt Naruto haja az ujjai alatt; rossz elmerülni ebben az érzésben; rossz, de nem tudott mit tenni.

- Oi Kakashi, kicsit kikészültnek tűnsz, mi a gond?

Az ezüsthajú Jounin balra fordult, rájőve, hogy pontosan hol is van; Genma mellett ült egy bárban; jó likőrt iszogatva barátjával. Ez szokásos volt, legalább hetente kétszer, ha az ő és Genma küldetései nem voltak útban.

A Jounin társa őt nézte, szeme Kakashi arcát fürkészte kutatva valami után, ami megmagyarázhatná fura viselkedését.

- Semmi – Kakashi remélte, hogy ejteni fogja a témát, s lassan inni kezdte italát, majd hagyta lefolyni az égető folyadékot a torkán.

 - Igen, persze, s én egy genin vagyok edzésem – gúnyolódott Genma, lenyelve egy húzásra a maradék italát. – Van valami a csapatoddal?

Kakashi rövid ideig becsukta a szemét. Nem tehetné. Nem akart felfedni őrült vonzódását saját tanulója felé. Nem érezte szükségét, hogy barátja megtudja, milyen zavart…

Egy férfi az ő korában egy tizenhárom éves fiú után sóvárog.

Nevetne, de ez túl komoly volt.

Meg kellett állítani ezt az őrültséget, vagy megkattan.

- Semmi, ne aggódj – Kakashi a barnahajú férfi felé fordult, s meglökdöste a bordáit. – Mi van veled, találtál végre egy lányt?

Genma kétszer pislantott, rájőve, hogy Kakashi prbálja elterelni a témát… de elfogadta. Tudta, hogy Kakashi el fogja mondani neki a megfelelő időben. Végül is, barátok voltak.

- Nos, valami ilyesmi – válaszolt, kiitta az italát, miközben beszélt, s intett a pincérnek, hogy hozzon még egyet.

Aztán emlékeztette magát, hogy neki is megvannak a maga titkai és nem tervezte megoszttani őket Kakashival. Nem érttené. Kevesebbre tartaná, ha tudná, hogy mi Genma.

- Hé, fiúk!

Genma és Kakashi megfordult, s intett Randounak, aki lerogyott a Genma melletti székről, aki kicsit arrébb ment. Randou furcsa kifejezéssel nézett rá, mielőtt rendelt volna egy italt, s csatlakozott volna a másik kettőhöz.

Kakashi sóhajtott, ahogy figyelte két barátját, akik kedvesen elbeszélgettek egymással, nem volt mód, hogy folytassa ezt az utat.

Rossz volt… meg kell szüntetnie a szerelmét Naruto iránt… vagy túl késő lesz…