3. fejezet

Sasuke szemszöge

Már majdnem három éve vagyok ezen a helyen. Konoha, a hely, amit egyszer otthonomnak neveztem. Hn, ez addig volt, amíg el nem hagytam. Csodálatos volt, ahogy Sakura próbált megállítani. Mindig azt állította, hogy szeret engem, de sosem ismert igazán. Nem ismerte a fájdalmat, amin keresztül mentem. Nem tudta mennyire fáj elveszíteni szülőket. Nem vette észre, hogy még mindig fáj belül. Nem vette észre, hogy majdnem meghaltam. Az egyetlen, aki észrevette, Naruto volt.

Naruto.

Ijedős cica.

Dobe.

Naruto.

Usuratonkachi.

Már három éve nem láttam azt az idiótát. Gyűlöltem magam, amiért úgy kellett ott hagynom, a halál torkában, a hideg esőben. De csak azt tudta tenni. Meg kellett tennem. Meg kellett próbálnom megszakítanom vele a kötelékeket.

De nem tudtam megtenni. Valamiért nem tudtam megszakítani semmit vele. Nem tudtam miért. Olyan egyszerűnek kellett volna lennie, hagyni, elmenni őt, de valamiért nem volt. És nem hagytam elveszni semmit, ami vele kapcsolatos.

Így azon kaptam magam, hogy járkálok utána és nézem, ahogy azzal a hülye Jiraiyaval edz. Figyeltem, ahogy egyre erősebb lett. És hallottam, hogy folyamatosan rólam beszél, mintha szerelmes lenne belém.

És egy éjszaka rájöttem az igazságra.

Jiraiya a faluba ment, hogy „információt gyűjtsön” a következő könyvéhez, és a táborban hagyta Narutot, amit csináltak.

Naruto még aludt, mikor Jiraiya elment, így közelebb mentem, hogy figyelhessem, ahogy alszik. Elég távol maradtam, hogy ne lásson meg, ha felébred.

- Sa… Sasuke… - nyöszörögte álmában. Rólam álmodik?

- Sasuke, ne menj el. Kérlek ne hagyj el – motyogta Naruto, s megfordult szembe velem. Megdöbbentem, hogy sír. Legalább is azt hiszem sírt. Még mindig aludt, de könnycseppek bukkantak elő csukott szemén.

- Sasuke, szeretlek. Szeretlek! – kiáltotta álmában, s addigra a párnája nedves volt a könnycseppektől. Hirtelen felébredt és én elrejtőztem egy fa mögé, továbbra is őt figyelve.

- Sasuke – suttogta magának.

- Miért hagytál el, Sasuke? Én tényleg… szeretlek – mondta ki hangosan és a szemem elkerekedett. Szeret? Felhúzta a térdét a mellkasához, s átkarolta őket, előre és hátra dőlt.

Haragosan néztem rá. Undorító volt. Mi „legjobb barátok” voltunk és szeret? És nem csak ez, mi mindketten férfiak vagyunk.

Megálltam, hogy megnézzem őt, s depresszióba estem. Furcsa volt. Három hónappal később visszamentem, hogy újra láthassam.

De észrevettem valamit. Egyáltalán nem volt undorító, mert én is szerettem őt. . annyira szerettem. Ő az egyetlen személy, aki érdekel. És rájöttem, miután elhagytam Konohát, hogy nincsen senkim. Csomó lány szeretett engem. De miért szerettek? A kinézettem miatt? Az eredményeim miatt? Biztosan nem a személyiségem miatt, mert egyikükkel sem beszéltem. Annyira anti-szociális voltam.

Naruto mindenkinél jobban ismert. Ismerte az összes fájdalmamat, amin keresztül mentem.

Néha úgy hittem, hogy jobban ismer, mint saját magam.

Mikor elhagytam Konohát, az egyetlen dolog, amit hátrahagytam, Naruto volt. Nem törődtem semmivel. Nem foglalkoztam a házammal, a pénzzel, a sensejemmel, a csapattársaimmal. Egy chuunin, vagy Jounin, ANBU v. Tsunade sem érdekelt. Nem érdekeltt Sakura.

Csak az foglalkoztatott, hogy Narutot itt hagyom.

Megfontoltam, hogy felkapom, és magammal viszem. De Orochimaruban nem bíztam. Az az alak a beteges kísérleteihez használná fel Narutot. És nem hagyhattam, hogy meghaljon.

Mindennél jobban távol kellett lennem innen. Nem volt erőm megölni Itachit. Miközben az elmúlt néhány év nem volt teljesen sikeres, igazán értékelték. Jutsuk sokaságát tanultam.

Volt egy tervem, hogy hogyan menjek vissza Konohába, hogy árulásért halálra ítéljenek. És hibátlan volt. Csak egy kicsit tovább tart.

Orochimaru 6 hónap múlva veszi el a testem. És mielőtt megtenné, megszököm.

Semmi nem volt, ami rosszul alakulhatna. Egyáltalán semmi! A tervem hibátlan volt és mindenki hinne nekem. Az Orochimaruval való létnek megvoltak az előnyei, mert megtanultam manipulálni az emberek, így ezt fogom tenni. Manipulálni Konohát a hazugságaimmal.

És Naruto boldog lesz, mikor látja, hogy visszatérek.

Megszerzem Narutot és semmi nem romlik el

Egyáltalán semmi.