1. fejezet
Naruto szemszöge

- Nem, tévedsz, Sasuke. Sosem volt könnyű… - mondta Naruto, s elsétált. Elsétált az erdőtől, Sasukétól, a harcuktól; mindentől

De legfőképp…

Kisétált Sasuke életéből.

Két és fél év edzés után Ero-senninnel végre visszatértem Konohába. Ha az edzés hasznos volt, nagyszerű volt itthon lenni! És jó volt mindenkit újra látni, különösen Kakashi-senseit, Iruka-senseit és Sakura-chant. Kakashi még mindig az az ostoba, s mindig késő senseije volt. Iruka még mindig olyan volt nekem, mint egy apa, s Sakura? Nos, a szerelmem iránta elmúlott. Rájöttem, hogy, amit iránta éreztem, csak plátói volt. Mielőtt találkoztam volna vele, sosem szerettem mást, így beleképzeltem. Olyan volt nekem, mint egy nővér, s semmi más. Az egyetlen, aki igazán szerettem Sasuke volt. De már majdnem három éve nem láttam, így nem tudtam, hogy vajon ő is szeret-e viszont. Nem, tudtam, hogy nem. De ez olyas valami volt, amit meg kellett tanulnom elfogadni, nem számítva, mennyire fájdalmas is. Sasukenak volt egy álma. Meg akarta ölni Itachit, s feléleszteni a klánját. Segíthettem volna megölni Itachit, de nem segíthettem neki feléleszteni a klánját. Férfi volt, s nem lehetett gyerekem. Annyira szerettem Sasukét, de sosem mondtam volna el, mert csak feldühítettem volna. Így, mikor kiszabadítjuk, segítek neki valóra váltani az álmát. Nem számít mennyire nehéz lesz látnom valaki mással, nem tudok beleavatkozni az eseményekbe.

Néha, mikor annyira szeretsz valakit, hagyod elmenni őket, ha szükségük van, hogy szabadok legyenek. Sasukéval lennem csak visszafogná, s túlságosan törődök vele, hogy ilyet tegyek vele. El kellett engednem. És ez volt a legnehezebb dolog, amit egész életemben tettem.

Sakura-chan egyre jobban emlékeztet Tsunade-baachanra. Ijesztő volt, hadd ne említsem újra. Sajnos, alig volt időm meglátogatni mindenkit. Tsunade-baachan hivatott. Gaarat fogságba ejtette az Akatsuki, akik megpróbálták kiszedni belőle a Shukakut. Így elküldött minket Sunagakure-ba, azzal a paranccsal, hogy mentsük meg. A csapat belőlem, Sakura-chanból és Kakashi-senseiből állt. Később Lee, Neji, Gai és TenTen csatlakozott hozzánk. Az akatsuki sikeresen kiszedte a Shukakut, s ezért Gaara meghalt. De Chiyo, egy öreg banya Sunaból feladta a saját életét érte, s visszahozta. Kakashi-sensei nagyon súlyosan megsérült. Túl sokáig használta a mangekyou sharinganját. Nem vállalhatott küldetéseket egy darabig.

Most értünk vissza Konohába. Beszélni akartam Tsunade-baachannal Sasukéról. Újabb kiszabadító küldetésre akartam menni. Annyira hiányzott, s nem akartam több időt pazarolni, s hagyni, hogy Orochimaru megszerezze a testét. De, szabályban volt, hogy megtaláljuk Sasukét, kell, hogy legyen csapat. Lehetett volna, a Hetes csapat, de két ember hiányzott. Szükségünk volt egy Jouninra, hogy helyettesítse Kakashit, s egy másik személyre, hogy átmenetileg helyettesítse Sasukét. Őrjöngve futott végig a város, keresve valakit.

Akkor láttam Shinot, Kibát, Hinatát, Choujit és Inot. Ino megnövesztette a haját, Shino még mindig ijesztő bogaras volt. Kibának még megvolt Akamaru, aki elég nagy lett, hogy utazhasson rajta. Chouji még mindig kövér volt, s Hinata még mindig furcsa.

És ekkor találkoztam vele is először.

Sai.

Choujival és Shikamaruval beszélgettünk, s hirtelenmegtámadott valami furcsa dolog. Egy tinta-lény volt. Chouji visszatámadott, s a lény tintává vált a kezeiben. Egy alakra mutatott, aki a tetőn ült, kezeit a szája felett tartva. Konohai homlokvédője volt, így nyilvánvaló volt, hogy Konohai ninja volt. Fekete borzas haja és fekete szeme volt. Shikamaru említett valamit, arról, hogyan fogjuk el, s mondta nekem, hogy harcoljak vele. A fura figura felállt, megmutatva, hogy egy furcsa fölsőt viselt, amiből kilátszott a hasa, s egyik ujja le volt vágva. Emellett ujjatlan kesztyűt viselt.

Mikor látta, hogy készen állok a harcra, megragadott egy ecsetet, s festett még néhány tinta-figurát. A szemei találkoztak az enyémmel, s ledermedtem. Noha fogalmam sincs mi, de furcsa volt. Félre kellett állnom, hogy Shikamaru elpusztítsa a tinta-figurákat.

- Ki vagy! – kiabáltam. Tudnom kellett, ki ez az alak!

S ekkor a furcsa figura végre megszólalt. És sosem felejtem az első szavait.

- Egészen gyenge vagy – mosolygott, amelyről hamarosan megtanultam, hogy nem volt túl jó benne.

- Nos, mi van a lábaid között? – kérdezte tőlem. A péniszemről kérdezett? Hogy meri! Férfi vagyok, a francba is! Nem nehéz megmondani!

Megdöbbentem, amit mondott. Milyen normális ember kérdez ilyet? Nos, azt hittem, ez az alak nem volt normális.

- Azt mondtam, ki vagy! – próbáltam újra, de továbbra is csak mosolygott.

- Hamarosan újra találkozunk, Naruto-kun – mondta, s válasz nélkül eltűnt.

Annyira haragudtam rá! Megalázott Chouji és Shikamaru előtt, habár nem mintha nagyon érdekelte volna őket. Mivel Shikamarunak és Choujinak is volt dolga, fel kellett adnom az új scapattársak keresését. Ehelyett, eldöntöttem, hogy meglátogatom Tsunadét. És megdöbbentem, mikor láttam, hogy ő is ott van!

Sasuke helyére jött, s valami Yamato nevű alak pedig Kakashi-sensei helyére.

- Ismered őt, Naruto? – kérdezte Sakura, mikor Sait bámultam, s mutattam rá.

- Sajnálom az előbbit, Naruto-kun. Csak látni akartam mennyire kell védelmeznem egy pénisztelen alakot – mondta.

- EH: Ezt vondd vissza! – kiabáltam, s majdnem nekiugrottam, de Sakura-chan lefogott engem.

- Naruto! Nyugodj meg! Ő az új csapattársunk! – reagált Sakura.

- Hmm, kedvelem az olyan barátságos vénkisasszonyokat, mint te – mondta a Sasuke-akarlenni, ezúttal Sakura-channak Elengedett engem, s készült támadni, de most én tartottam őt vissza.

- TE, MI! – kiabálta.

- Emlékezz, mit mondtál az imént Narutonak! Nyugodj meg, Sakura! – mondta Yamato-taichou.

Yamato-taichou elmagyarázta nekünk a tervet, s be kellett mutatkoznunk. Annak a szemétnek Sai volt a neve. Yama-taichou azt mondta, hogy egy óra múlva találkozunk. Össze kellett szednünk a dolgainkat és a fegyvereinket, mielőtt elmentünk volna. Kicsit boldog voltam, mert kaptam egy esélyt, hogy beszéljek Sakuraval. Nem volt rá lehetőségem korábban.

- Francba! Utálom ezt az alakot! Miért kell Sasuke helyére jönnie! Elég három ember… - mondta Sakurának.

- Egy kicsit durva, de nem furcsa? Nagyon hasonlít Sasukéra. Kinézetre, úgy értem. A haja és a szeme fekete, s majdnem úgy néz ki, még a hangja is hasonló! – mondta nekem Sakura, s egy kicsit védekezően válaszoltam.

- Nem lehet! Sasuke, sokkal jobb, mint ez az alak! – Azt hiszem Sakura, megdöbbent, mert pár pillanatig csak bámult rám, mielőtt válaszolt volna.

- Igen, azt gondolom, Sasuke valamelyest jobb.

- VALAMELYEST! – kiabáltam. – Nem, Sakura-chan, Sasuke határozottan jobb, mint Sai!

Egyáltalán nem szerettem ezzel a Sai-jal utazni. Nem voltak érzései, s még azt sem tudta, hogy mit jelent a barátság. Lenézően beszélt Sasukétől, s kiakasztott! Minden, amit mondott, kiakasztott! Még csak nem is ismerte Sasukét személyesen! Csak annyit tudott róla, amennyit hallott. S hallani dolgokat nem ugyanaz, mint tudni az igazságot.

Meg akartam ütni, s párszor meg is próbáltam, de Sakura mindig megállított, s végül ő volt az, aki lecsapta. Pft.

Yamato-taichou szintén igencsak furcsa volt. Oké, nem, a fura nem elég jó szó rá, ijesztő volt. Különös arcot vágott, mikor látta, hogy Sai és én nem jövünk ki egymással.

Egy Onsennél álltunk meg egy ideig. Yamato-taichou fizetett nekünk. Emlékszem, hogy egyszer Yamato-taichou megijesztett, s én felálltam, Sai pedig benézett a lábam közé.

- Nos, nos! Szóval tényleg van neked! – mondta, mire én elvörösödtem, lemerülve a víz alá,.

Azután Yamato-taichou épített egy házat jutsuból, nagyon lenyűgöző volt. S mi ott maradtunk éjszakára. Valószínűleg olyas valaki az Akatsuki kémje, aki Orochimaruval van. Így Yamato-taichou úgy tervezte, hogy Sasorinak tetteti magát, s kiszed belőle információkat.

Másnap edzettünk, s most Sai tényleg felbőszített. Úgy tűnik, nem tudja, mi az, hogy barát. És meg is kérdezte, hogy miért foglalkozok Sasukéval annak ellenére, hogy megpróbált megölni. Mondtam neki, hogy azért, mert Sasuke a legjobb barátom. Nem tettem hozzá, hogy mindennél jobban szeretem, mert Sai olyan szemét lenne, s ezt nem tudtam volna többé elviselni.

Mondtam neki, hogy mindent megtennék, hogy visszakapjam Sasukét. Még azt is, hogy vele dolgozok együtt. Ameddig vissza nem kapom Sasukét, ez volt az ára.

Következő nap a hídhoz mentünk, s Yamato-taichou egy hengét alkalmazott, hogy úgy nézzen ki, mint Sasori. Nem sokkal azelőtt, hogy az alak, aki Orochimaruval dolgozik, megjött volna. Lehúzta a csuklyáját, s meglepetésünkre, Kabuto volt!

Aztán beszélgettek egy ideig. Kabuto megemlítette, hogy Orochimaru megölné, ha megtudná, hogy itt van, s pár pillanattal később, mikor úgy látszott Yamato-taichou harcolni fog, megjelent Orochimaru.

Tudtunk, hogy végül bevetésre kerülünk, mert Orochimaru okos, s rájött, hogy „Sasori” Yamato-taichou.

Hirtelen, Kabuto Yamato-taichounak ugrott, s elpusztította a páncélt, amit viselt. Kígyók árasztották el Yamato-taichout, de megkönnyebbülten, mikor rájöttem, hogy egy jutsut használt, s nem ő volt abban a pillanatban.

Nem hallottam miről beszélnek, de Yamato-taichou felemelte a karját, s mindhárman a hídra ugrottunk.

- Ah, Naruto-kun! Én leszek az, aki megmondja neked, ki lett az erősebb. Te, vagy Sasuke-kun – mondta Orochimaru.

Megropogtattam erre az ujjaimat. Éreztem, hogy a Kyuubi chakrája elönti a testemet.

- Add vissza Sasuket! – kiabáltam, mire Kaburo csak mosolygott.

- Figyelj rám Naruto-kun, mert csak egyszer mondom el. Sasuke-kun a saját akaratából jött el hozzánk. Ezt el kell fogadnod – mondta Kabuto. Sakura megharagudott rá, s kiabálni kezdett vele.

- Hehehe, ha meg szeretnéd tudni Naruto-kun, miért nem próbálod meg kiszedni belőlem? – vigyorgott Orochimaru, s én megtámadtam. A Kyuubi chakrája lassan eluralkodott felettem, s egyre erősebb lettem.

Nem tudtam tisztán gondolkodni. Annyira kiakadtam a tényre, hogy Orochimaru a sajátjaként kezeli Sasukét. Azokra a szavakra elvesztettem a kontrollt, s nem gondolkodtam többé. Fogalmam sem volt, mi történik.

Aztán, hirtelen a földön feküdtem. Sakura-chan és Yamato-taichou körülöttem voltak. Nem tudtam, mi történt.

- Yamato-kapitány… hol van Sai? – kérdezte Sakura-chan, s Yamato-taichou Orochimaru felé nézett. Követtük a pillantását, s láttuk, hogy Sai Orochimaruval beszélget. Aztán nem sokára mindhárman elmentek.