- Meg kell értened. Nem érted teszem.

- Tudom.

- Akkor miért?

- Mert.

- Ha ezt előbb mondod…
- Nem.

- Nem értem.

- Megígértem valakinek, hogy hazaviszlek, visszahozlak, ezért ezt is fogom csinálni. Ha nem ölsz meg engem itt, örökké követni foglak.

- Hmm, akkor halj meg!


Naruto, Naruto, kérlek Naruto, nyisd ki a szemed, Naruto!
Egy nő sikított, erős karok tartották őt, vitték őt. Minden sötét volt, minden fájt.

- Gyerünk Naruto, ébredj fel – Gaara hangját hallotta fentről. A hang lágy volt és megnyugtató, mint a homok a parton egy meleg napon. – Itt van Sakura, Naruto. Rád vár, hogy felébredjél.

- Sak… Sakura – mondta Naruto rekedten és gyengén. – Sakura, Én, saj… sajnálom. Én meg… ígértem – kinyitotta a szemét, ahogy beszélt, de az ő világában még mindig sötét volt.

- Naruto! – zokogott fel megkönnyebbülten Sakura, majd a földre rogyott. Lee közel tartotta, ahogy megrázta magát énekelve: Él!. Ő volt az egyetlen, aki visszatartotta őket a támadástól, amikor Gaara besétált a falu kapuján a félig halott Narutoval.

- Sajnálom – mondta Lee Gaarának, mutatva, hogy folytatnia kellene.

- Lee? – kérdezte Naruto a hangtól, amit hallott.

- Ige, Naruto?

- A többiek…

Lee lenézett, de Naruto nem láthatta ezt.
- Shikamaru, Kiba és Akamaru teljesen jól vannak, de a többiek… Chouji ls Neji… Tsunade nem tudja, még túl korai.
- Neji azt mondta… hogy jobb szemeim vannak, mint neki. Hogy megmentettem őt a sötétségtől, és, hogy meg tudom menteni Sasuket is, de… én cserbenhagytam mindenkit. Nejit, Sakura, Sasuke… cserbenhagytam őket. Ezek a szemek most használhatatlanok.
- Nem, Naruto – Gaara hangja félbeszakította őt – nem hagytad cserben. Te csak halogattad egy ideig. A fény megment mindent, amihez hozzáér, a szíved erős.
- Gaara.
- Engem is megmentettél – súgta Gaara a fülébe.
Naruto mosolygott a fájdalma ellenére. Ez volna az az utolsó mosoly, amit Gaara látott a fiútól hosszú ideig.



Amikor Naruto végül felébredt, a világa még mindig sötét volt. Hangokat hallott, amik az ajtón kivülről szűrődtek be.

- -nade-sama mondta, hogy a fizikai sebek begyógyultak, minden a fejében van és mi nem tudjuk megfogni azt.

- Mióta?

- Nem tudja, minden rajta múlik. Lehet, hogy több év.

- Gaara – nyöszörögte Naruto lágyan. Félt, egyedül és vakon. Az ajtó kinyílt, aztán becsukódott. Lépések, amik egyre közelednek.

- Itt vagyok, Naruto.

- Gaara, nem látlak.

- Itt vagyok oldalt – Naruto érezte Gaara kezét a sajátján, biztatva és nyugtatva őt.

- Tsunade-sama mondta, hogy nem tud elengedni, amint felébredsz.

- De…

- Minden rendben Naruto, én haza tudlak vinni.


A suttogások még mindig voltak, hallotta őket, de most mások voltak. Amit hallott, hogy ’az a szegény gyerek’, ’az a szemét Uchiha, mit csinált a mi Narutonkkal’. Amire Naruto gondolni tudott, az az, hogy a történtek után megkapta amire szörnyen vágyott, a szeretetet, amitől megfosztották olyan hosszú ideig. De ezt nem akarta. Így nem.
- Gaara.
- Igen?
- Újra suttognak.
- Minden rendben Naruto, hamarosan nem hallod őket.
Gaaranak igaza volt. Azon nyomban, amikor kinyílt a szobájának ajtaja a suttogások abbamaradtak. Csendben csukódott be az ajtó. Határozottan nem akart oda kimenni egy ideig.
- Gaara, ne hagyj el engem.
- Nem foglak.