17. fejezet

A múltam változtat

Shira és Naruto a faluban sétáltak, egy szó nélkül. Naruto még mindig nem jutott szóhoz, hogy Shira-chan visszatért oly sokára. A másik pedig, amin nem tudott napirendre térni, az Sasuke.

- Ne aggódj, Naruto, Sasuke nagyon kedvel téged, csak nem tudja feldolgozni az érzéseket, mióta a családjával… az történt – Shira nem tudta kimondani, hogy Itachi kivégezte az egész családot. Nem vallotta volna be soha senkinek, hogy mg a mai napig kísérti őt annak az éjszakának az emléke. Éjszakánként könnyes szemmel ébred fel, s alig bírja visszafojtani könnyeit, ha valaki Itachit emlegeti. Még mindig szerette őt, de tudta, hogy már nincs remény. Elment, hátrahagyott az életét, a testvérét és őt.

- Tudom, de… Olyan csúnyán elbánt velem. Ellökött magától, amikor segíteni akartam neki.

- Kérlek, adj neki egy esélyt – mondta Shira. – Tudom, még kicsit vagy, de tudod, a szív titkai kifürkészhetetlenek.

*

Sasuke felkavarva járta a várost, olyan hirtelen történt mindent. Shira-neechan visszatért négy év után, s hozzá egy szót sem szólt. Úgy érezte, elhagyta mindenki. Narutot ő bántotta meg, s ettől a fájdalmától nem tudott szabadulni.

- Sasuke – szólalt meg egy hang a háta mögött. Mikor megfordult két kar zárta körbe, s ő döbbenetében szóhoz sem jutott.

- Sajnálom, hogy magadra hagytalak…

- Naruto – súgta Sasuke, s ő is átölelte a szőkét. – Köszönöm – egy könnycsepp folyt végig az arcán.

*

Shira távolról figyelte az eseményeket, s lelke mélyén boldog volt, hogy Sasuke boldog. Annyira elmerült, hogy nem is vette észre, hogy valaki felbukkan mellette.

- Mehetünk? – szólalt meg, mire a lány összerezzent.

- Te hülye, megijesztettél! – mondta hangosabban a kelleténél, de Kakashi csak nevetett.

- Nem változtál semmit.

- Persze! – mondta, de mást gondolt. „Senki nem tudja elképzelni mennyit változtam. Lehet, hogy ugyanaz vagyok kívülről, de a múltam megváltoztatott.”

- Nos, mehetünk. Nemsokára úgyis találkoztok! – mondta Kakashi, majd miután Shira bólintott, eltűntek.

*

Miután elváltak egymástól Sasuke megfogta Naruto kezét és elindultak az edzőtérre. Útközben több kisebb gyerek beszólt nekik:

- Két szerelmespár, mindig együtt jár. Egy tányérból esznek, egy pohárból isznak, együtt mosakodnak… - hangzott a gúnyos dal, mire Naruto lehajtotta a fejét, s kihúzta a kezét Sasukééból.

Azonban a fiú nem hagyta ezt, megállította Narutot, s szembe fordította magával.

- Ne aggódj, Naruto – mondta, s megölelte a fiút.

- Shira-chan is ezt mondta nekem – jegyezte meg Naruto, miután elengedték egymást, s ismét útnak nem indultak.

- Tessék? – nézett rá megütközve Sasuke.

- Azt mondta, hogy ne aggódjak miattad, mert minden jóra fordul.

Sasuke nem szólt semmit, csak ismét útnak indult. „Miért törődik velem még mindig? Amikor magamra hagyott? Most miért kezdi ezt megint?” Kérdések gyülekeztek Sasuke fejében, s arca egyre jobban elkomorult. Ezt Naruto aggódva nézte.

Mikor odaértek a terepre ott állt már Kakashi és Shira. Miután Sasuke észrevette a lányt, odament hozzá, s pofon vágta.

- Miért nem tudtál meghalni? Négy év után beállítottál és úgy teszel, mintha semmi sem történt volna, közben pedig nem így van! Egyedül hagytál, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád, de téged nem érdekelt, csak elmentél senkivel sem törődve! Utállak! – kiabálta Sasuke, majd térdre rogyott, s zokogni kezdett.

Shira nem mutatott ki semmi érzelmet az arcán, de belül fájt neki. Rettenetesen fájt. Tudta, hogy Sasuke sosem fogja megérteni az indokait, s megértette őt.

- Én sem bocsátok meg magamnak, soha – mondta, s elsétált onnan.