16. fejezet

Returning

Sasuke dühöngve ment vissza a szőke fiú házába. Mikor belépett, becsapta az ajtót, s a felé haladó Narutora támadt.

- Elment! Érted? Itt hagyott – egy rohadt szó nélkül ment el! Legalább annyit mondhatott volna, hogy kis hülye, elhúzok innen, s nem érdekel mi lesz veled! Most már egyedül maradtam végleg! – dühöngött az ifjú Uchiha, s elfordult a szőkétől.

Naruto, hogy megnyugtassa a zaklatott Sasukét, odasétált mögé, s átölelte.

- Nyugodj meg, biztosan vissza fog jönni, s újra boldogok lesztek- - kezdte a fiú, de a feketehajú félbeszakította.

- Te ezt honnan tudhatnád? – kérdezte, s olyan erővel lökte el magától Narutot, hogy az elesett.

A szőke nem kelt fel a földről, csak magába zuhanva ült.

- Én mindig is egyedül voltam – mondta, de inkább magának, mint Sasukénak.

- Ez az! Én csak most váltam árvává! Neked már volt időd megszokni, míg nekem most változott meg az életem! Neked sokkal könnyebb! – kiabált a szőkével mire a másik könnyes, haraggal és fájdalommal telt szemekkel nézett fel rá.

Suttogva kezdett el beszélni, de a végén már kiabált.

- Hogy mondhatsz ilyet… hogy? Olyan önző vagy! Nem tűnt fel, hogy engem mindenki gyűlöl ebben a faluban, senki nem szeret! Veled akkor is ott lesznek a falusiak!

- Jól tették! – csúszott ki Sasuke száján, de azonnal megbánta a szavait. Naruto remegni kezdett az elfojtott zokogástól.

- Takarodj innen…. TAKARODJ A HÁZAMBÓL! – üvöltözött Naruto. – Soha nem akarlak többé látni! – a mondat végét már csak suttogta, majd zokogásban tört ki.

- Te voltál az egyetlen, akiben megbíztam és te… te… - motyogta Naruto.

- Sajnálom, Naruto, annyira sajnálom – mondta Sasuke, s elhagyta a házat.

**

4 évvel később

Egy fiatal 16 éves lány lépte át Konoha kapuját. Úgy érkezett meg, ahogy elment. Senki nem vette észre őt.

**

- A hetes csapat tagjai – Uzumaki Naruto, Haruno Sakura és… Uchiha Sasuke.

Mindenki meglepetten nézett hol a tanárra, hol pedig a Sasuke - Naruto párosra. Mindenki tudta, hogy riválisok. Azonban senki nem tudta miért – kivéve saját magukat.

Az évek folyamán az Uchiha többször is próbált bocsánatot kérni Narutot, azonban az nem hallgatta meg, csak még jobban visszahúzódó lett, míg Sasuke lassan elkezdte őt csúfolni a többiekkel együtt.

Naruto élete még rosszabbra fordult. Szeretett volna beszélni Sasukével, de nem mert, főleg mióta ő is úgy bánt vele. Napjai magányosan teltek. Úgy érezte, hogy már nincs semmi, ami Konohához húzni. Álmában kezdett egyre kevésbé hinni, de ezt a külvilág felé nem mutatta. Inkább viccelődött, ő lett az osztály bolondja.

*

Órák után Naruto elment volna haza, de az udvaron ismét beleütközött azokba, akik örökösen bántják. És Sasuke is közöttük volt.

- Na mi van szörnyeteg? – kérdezte egy nagy darab gyerek. A szőke Sasukéra nézett, aki együtt nevetett a többiekkel. – Uchiha, nem irigyellek, hogy vele kell egy csapatban lenned!

- Elhiheted, hogy én sem magam. Most gondoljatok bele, ha ez a szörny ott lesz velünk, semmi nem fog sikerülni. Biztos, hogy az ő bénázásaival fogunk minden küldetést elbukni.

Ezután mindenki, aki ott volt elkezdte Narutot csúfolni – ismét, s a szőke nem bírta. Hosszú évekig viselte ezt, de most, Sasuke megszólalása nagyon elszomorította.

Elkezdtek folyni a könnyei, megfordult, s el akart volna futni, de beleütközött valamibe. Vagyis inkább valakibe.

- B-bocsánat! – nézett fel a lányra, akibe ütközött.

A lány nem nézett rá; ő mást nézett. A fekete hajú Uchihát, akit a tömeg közepén állt, s nevetett.

- Semmi gond, Naruto. Gyere, sétáljunk egyet – indítványozta.

- Shira- chan! – kiáltott fel Naruto örömében, mire mindenki ránézett.

Sasuke is felkapta a fejét, de mire átjutott volna a tömegen, a lány és Naruto már elmentek.

- Nem lehet – suttogta Sasuke. – Shira-neechan.