9. fejezet

Pici titkok

Másnap reggel Sasuke fáradtan, de tettre készen ébredt. Amint végzett minden reggeli teendőjével el is rohant az akadémiára. Nem foglalkozott senkivel és semmivel, csak, hogy Narutoval ismét jóban legyen.

Az éjszakai álma ráébresztette, hogy szüksége van a szőke fiúra. Álmában egymással szemben állnak, s ő átlyukasztja szőke fiú testét egy kék energiagömbbel, mire a másik lehajtja a fejét. Ekkor ébredt fel, s nem is mert nagyon visszaaludni, csak gondolkozott.

Az akadémiára érve már ott találta Narutot, aki az udvaron lévő hintában ült, s a földet bámulta. Csak akkor pillantott fel Saskéra, amikor az megfogta a kezét.

- Szia – köszönt halkan.

- Szia. Sajnálom, amit tegnap mondtam, kérlek, ne haragudj rám! –nézett barátja szemébe Sasuke, majd amikor azokban könnycseppeket látott meg átölelte őt.

- Én sajnálom – súgta Naruto a feketehajú vállának.

Naruto és Sasuke kibékültek, de nem is sejtették még, hogy a barátságuknak mennyi mindent kell kiállniuk még,
Kézenfogva mentek be az épületbe csöngetéskor, s egymás mellé ültek le. Mindenki Narutot csúfolta, Sasuke pedig védte őt. A tanáruk Iruka is prbóálta elhallgattatni az osztályt nem sok sikerrel.
Óra végére már annyira ideges lett, hogy megparancsolta mindenkinek, hogy a szülője jöjjön be, habár tudta, hogy rájuk sem tud majd hatni, hiszen ők még jobban utálják a szőke hajú kisfiút, mint a gyerekek. Ők azt sem értik, hogy miért kell őt bántani, csak látják és átveszik. Harmadik hiába tesz meg érte mindent sajnos ő sem tud javítani a helyzeten.

Naruto nagyon szomorú volt egész órán, s legszívesebben kirohant volna az ajtón, haza a biztonságot jelentő otthonába. De nem tehette meg, erősnek kellett lennie, nem szabad kimutatnia a gyengeséget.
Azonban ő sem bírta tovább, amikor az egyik gyerek óra után, mikor Iruka-sensei elhagyta a termet, beszólt neki, hogy „kíváncsi vagyok a te szüleid hogyan jönnek el! Vagy csak a szellemükkel képviseltetik magukat!” Naruto elrohant ismét Sasukét magára hagyva. Így már nem láthatta, hogy a fekete hajú fiú még egy hatalmasat kever le a sértegetőnek.

*

Naruto csak rohant haza, ahol várta az instant ramenje, amit majd elkészít magának – mint mindig. De a Sors ma máshogy tervezte. Amikor beért a házába ott állt az ajtaja mellett a falnak támaszkodva egy 12-13 éves körüli lány, aki mikor a fiú odaért felpillantott rá.

- Mit keresel itt? Ki vagy? – kérdezte Naruto, mert még sosem látta a lányt ezelőrr.

- Shira Tenshi – válaszolt a szőke hajú lány, mire Narutonak beugrott, hogy a beavatáson őt látta hátulról, ő Sasukenak az egyik legfontosabb ember, aki tapsolt neki. Ő volt az!

- Te vagy Sasuke…

- Igen. Bemehetek? – kérdezte a lány.

Naruto nem szerette volna, ha bárki csak úgy belép hozzá… főleg nem egy olyan személy, aki elmondhatja Sasukénak az igazat.

- A szüleim nem szeretik, ha beengedek bárkit is – hazudta Naruto.

Shira lehajolt hozzá, s megsimogatta az arcát.

- Én tudom Naruto, és sajnálom – mondta Shira, majd hátat fordított Narutonak, s elment.

Naruto megdöbbenve állt az ajtajában, majd rohant Shira után, de mire kiért az utcára a lány már régen eltűnt.

Beszélnie kell vele – gondolta, majd elindult az Uchiha ház felé.

*

Sasuke már otthon volt, amikor Shira hazaérkezett. Látta a lányon, hogy valamiért kicsit szomorú, de nem szerette volna megkérdezni, majd ha elmúlik, így csak ültek egymással szemben a nappaliban.

Nem sokkal később kopogtak az ajtón. Sasuke kelt fel, s ment ki, ahol Naruto volt.

- Szia!

- szia! Bejössz?

- Igen. Shira itthon van?

- Persze. Nemrég ért haza, de nem túl jó ötlet zavarni, kicsit búsnak látszik.

- Értem. Azért még bejöhetek?

- Igen, gyere csak! – invitálta be a fiút Sasuke. Mikor bementek a nappaliba Shira az ablakon bámult kifelé, így eléggé megijedt amikor Naruto köszönt neki.

- szia! – köszönt ő is vissza

- Shira-neechan, Naruto téged keresett. Magatokra is hagylak titeket, rendben? – mondta Sasuke, majd kiment a nappaliból.

- Mondjad – fordult teljesen a fiú felé Shira.

- Én…. Tudod… én…. Nem tudtam… és féltem… hogy elmondod…. Hogy szóval azt…. – habogta Naruto.

- Nem mondom el. Majd ha úgy érzett te elmondod neki. Ez a ti dolgotok és én… - az ajtó csapódása szakította félbe Shirát. A nappaliba Itachi lépett.

- Szia kicsi… Mit keres itt ez a szörnyeteg! – váltott át hirtelen dühös, utálkozó hangnembe Itachi.

- Ne mondj ilyeneket! Hallgassál! Nincs jogod ilyet mondani róla! – pattant fel Shira.

- Ne szólj egy szót sem, nem parancsolgathatsz nekem! Nem vagy semmi sem! – szólt vissza Itachi, de rögtön meg is bánta az utolsó mondatát. – Ne haragudj kicsim! – váltott át ismét a lágy hangjára.

- Köszönöm, hogy eljöttél Naruto, s minden rendben lesz – mosolygott a fiúra, majd kikísérte őt.

A birtokhatárnál Naruto megszólalt:

- Sajnálom. Ha nem jövök ide, nem történt volna ez az egész

- Ne sajnáld. Vannak problémáink, de nem gond. De legalább Sasuke elment itthonról. Kérlek ne mondj neki semmit erről, jó?

- Persze Shira! Viszlát!

- szia!

Shira nyugodtan ment vissza a házba, s egy szó nélkül haladt el Itachi mellett. Ő azonban ezt nem hagyta, s magához rántotta Shirát.

- Engedj el! – próbált szabadulni a lány, de Itachi erősebb volt, s nem engedte el.

- Nem, beszélni szeretnék veled – mondta Itachi.

- Beszélhetünk, csak engedj el! – kérte Shira, mire Itachi engedett a szorításból, s a lány kiszabadult.

- Kicsim, ne haragudj rám. Nem úgy értettem…

- Te sosem úgy érted! De nem haragszom rád.

- Nem hiszem, kérlek, hadd engeszteljelek ki. Eljönnél velem egy sétára. Csak kettesben egész délután – ajánlotta fel Itachi.

- Rendben – válaszolta Shira, bár nem nagyon volt kedve ehhez most. Ismét megbántotta… Szinte már szokásává vált. Most már nem fogja érdekelni, szereti a fiút, bárhogy is viselkedik vele.

Rámosolygott szerelmére, mire az egy lágy csókot nyomott a lány ajkára, s elindultak a romantikus délutánjukra.