8. fejezet

            Jó éjszakát!

Miután Shira és Sasuke hazaértek rögtön indulni szerettek volna, hogy megbeszélhessék a dolgaikat, amikor egy hang megállította őket

- Shira, eljössz velem sétálni? – kérdezte. Sasuke sejtette, hogy a lány igent fog mondani, hiszen Itachi volt a szerelme, így próbált beletörődni, hogy ezt a délutánt egyedül tölti, s ez a beszélgetést, amit csak azért várt, hogy Shirával lehessen, elmarad.

- Sajnálom Itachi, de ma az öcséddel szeretném tölteni a délutánt! – fordult vissza Itachihoz.

- És én nem mehetek veletek? – kérdezte enyhe féltékenységgel a hangjában. Igazából magának sem akarta ezt a tényt beismerni, de valóban féltékeny volt az öccsére. Shira az ő barátnője, erre minden idejét vele tölti. Mit tudnak ők csinálni ketten? Nem szabad rosszra gondolni. Biztos csak azért van vele, hogy megfeleljen a családnak. De nem kell neki ezt tenni. Hiszen mindenki szereti őt.

- Shira-kicsim, nem kell vele lenned, ha nem szeretnél, nem kell megfelelned a családomnak – mondta Itachi, de azonnal meg is bánta, amikor látta, hogy Shira szemei szikrát szórnak.

- Én – nem – azért- vagyok – Sasukéval – hogy – megfeleljek – a – családodnak! – mondta szaggatottan, majd kicsit lágyann hangon hozzátette.

- Sajnálom Itachi, de meg kell beszélnünk pár dolgot. Majd bepótoljuk a sétát, jó?

- Rendben – mondta a száját húzva a fiú, majd kikerülte őket, s bement a szobájába. Sasuke megrángatta kicsit a lány karját, majd elindultak ők is.

- Shira-neechan, elmondod mit szeretnél?

- Ott voltam reggel, amikor elmentél iskolába, s erről szeretnék beszélni veled – mondta kicsit túlságosan is komoran Shira minek hatására Sasuke lehajtotta a fejét.
”Hallotta. Mindent. Tudja, hogy utálom, ha Itachival van. Sosem fog velem lenni többet. Ezt fogja mondani. Érzem. Bárcsak most hagynának cserben az érzéseim. Ma már Naruto is haragszik rám, most még egy… nem akarom!”

- Szóval... – kezdte a lány, mire Sasuke kissé ijedten pillantott fel az ő neechanjára. – Szeretném, ha tudnád, hogy nem foglak magadra hagyni, s fogok veled beszélni, csak néha Itachival is leszek. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem leszek még egy térségben sem veled. Nem szabadulsz meg tőlem ennyivel! – mondta kissé játékosan a végét Shira, majd megölelte a könnyes szemű Sasukét.

- Köszönöm.

*

Sasuke boldogan feküdt le aznap este, ám ekkor eszébe jutott a szőke fiú. Miért haragszik rá? Mi történhetett vele? – tűnődött magában, majd felpattant, s rohant is át Shirához.

Amikor benyitott Itachi szobájába, a lányt egyedül találta az ágyban.
Nem szerette volna felébreszteni egyéb körülmények között, de ez most halaszthatatlan volt. Meg akart nyugodni.

- Shira-neechan! – szólongatta halkan a lányt, majd amikor az kinyitotta a szemét, egy puszit nyomott az arcára.
- Sasuke! Mit csinálsz itt ilyenkor? – kérdezte Shira, miután ránézett az órájára. Hajnali egy volt. „És hol van Itachi?” tette hozzá csak úgy magában.

- Szeretnék kérdezni valamit? – kezdte kicsit félszegen a fiú, majd kicsit bátrabb hangon folytatta. – Arról lenne szó, hogy van Naruto. És megharagudott rám, mert mondtam valamit, ami egyáltalán nem lehetne bántó, ő pedig elment. S be sem jött órára.

- Miről beszéltél neki?

- A családról. De kérlek, ne kelljen többet mondanom erről. Csak az érdekelne, hogy mi történhetett vele. Tudsz nekem válaszolni Shira-neechan?

A lány elsápadt egy pillanatra, mert pontosan tudta most már, hogy miért volt Naruto kiakadva. S nagyon is sajnálta őt. Azonban a többi felnőttel ellentétben ő nem vetette meg a fiút, nem közösítette ki, inkább segíteni szeretett volna neki. Akkor is azt mondta, mielőtt elment volna Sasukéért az iskolába. Fugako-san megkérte, vagyis majdnem, hogy parancsolta neki, hogy ne hagyja még egyszer azzal a fiúval kettesben. A szörnyeteggel.

De ő ellentmondott, s tudta ezzel lehet, hogy a jó kapcsolata – már, ha lehet így nevezni – szintén tönkre ment Fugako-sannal.

- Szerintem azzal tennéd a legjobbat, ha bocsánatot kérnél tőle, s nem kérdezgetnéd. Rendben? Majd elmész hozzá valamikor.

- De… én nem tudom hol lakik.

- Értem. Akkor ezt még meglátod. Biztos kell találkoznotok, s akkor kibékültök, s minden a régi lesz. Most pedig sipirc aludni, mert én is álmos vagyok, neked pedig korán kell kelned, hogy időben beérj az akadémiára. Jó éjt! – puszilta homlokon a fiút.

- Shira-neechan. Lehetne még egy utolsó kérdésem? Kérlek!

- Mondjad. De aztán utána tényleg alvás, mert én kapok, ha holnap szép nagy fekete karikák lesznek a szemed alatt.

- Szóval… miért nem akarják anyáék, vagyis főleg apa, hogy Narutoval barátkozzak?  

Ettől a kérdéstől félt Shira. Ez még számára is komplikált volt, hát még egy nyolc éves kisfiú számára!

- Nem tudom – mondta a féligazságot, majd kisipircelte a fiút a szobájából.

*

Sasuke csalódottan ment vissza a szobájába. -Shira-neechan semmit nem mondott nekem. Pedig meg kell tudnom, bármi áron. Miután bocsánatot kérek tőled – mondta a törött képének. – Jó éjszakát Naruto! – búzúzott a géptől, s lefeküdt „aludni”.

*

Shira nem tudott elaludni, akárcsak Sasuke. Ismét gondolkodott, mint oly gyakran. Itachi… hol van megint? Jobb, ha meg sem kérdezi tőle, inkább hallgat. Talán holnap este itthon fog aludni vele. Annyira hiányzott neki a fiú közelsége, mégsem merte nyíltan hiányolni őt. Nem akarta, hogy baj legyen. Kárára túlságosan szerette a fiút, s nem tudta elengedni, pedig annyi alkalom lett volna rá. Szerette, bár néha nem érezte ennek az érzésnek a viszonzását, tudta, hogy a fiú is így érez iránta. Valószínűleg… remélte.

- Jó éjszakát Itachi! – suttogta a sötétbe.

*

Naruto egyedül feküdt az ágyában, s nézett ki az ablakon, amelyen besütött a Hold. Mint minden éjszaka, most sem tudott rendesen aludni, s nem volt senki, aki betakarta volna. Egy könnycsepp folyt le az arcán. Nem szerette ezt, de mindig könnyezett, amikor az eget nézte. Ott vannak, boldogok, s vigyáznak rá.
Aztán eszébe jutott Sasuke. Tudta, hogy ő is hibázott, de nem bírta elviselni, ha valaki rosszat mond akár a saját családjáról is. Ha neki lenne… nem szabad álmodozni. Az álmok a gyermekeknek való, s ő már rég nem volt az, vagyis sosem volt az.
- Sasuke… sajnálom – mondta ki hangosan egy újabb könnycsepp kíséretében. Bárcsak hallaná, s itt lenne és megölelné. Ő volt neki csak. – Jó éjszakát Sasuke! 

*

Egy fekete ruhába öltözött alak rohant az erdőben egy felbecsülhetetlen értékű pecséttel. Ez volt a kulcs, hogy megfeleljen, hogy erős legyen.

Azonban a lelke mélyén nem akarta. Mi értelme olyasminek, amit az ember nem akar. Kényszer, belülről, vágy, hogy megfeleljünk. Rosszul döntött – már ha ő döntött. Lehet most minden más lesz, de semmi nem lesz jó. Elveszítheti… Nem akarta, mégis kényszeríttették. Az apja, a klánja… de ha elmondta volna. Mennyi ha… ilyenkor már nem szabad a „ha”-ra gondolni. Most már nem volt visszaút – egyelőre úgy látszott.

A fekete hajú fiú megállt egy mező közepén, majd az égre pillantva így szólt.

- Jó éjszakát Shira!