Reggel Sasuke mikor felébredt, oda akart bújni Narutohoz majd látta, hogy a társa nem fekszik mellette. Hirtelen megijedt. Pontosan ő sem tudta mitől. Rögtön rosszra gondolt, majd felugrott az ágyból, és kiment a konyhába. Meg állt, majd mosolyt húzott a szájára. Naruto ott állt, és éppen nagyon szenvedett azzal, hogy valami reggelit készítsen Sasukének.

Épp tojást tört fel egy serpenyőben, de nem figyelt eléggé és magára rántotta a serpenyőt és a tojást.

- Ez remek! Most mit adok Sasukénak? – mondta letörten, majd amikor két kar ölelte át a derekát megijedt.

- Te is tökéletes leszel reggelire. Sőt! – súgta a szőke fülébe, majd beleharapott. – Hm, barátfüle – igazán ínycsiklandozó! – kezdett nevetni Sasuke, mire Naruto elvörösödött. – Ropogósara sülve.

- Sasuke! Olyan vagy….! – kezdte a szőke.

- Imádnivaló, édes, szívdöglesztően szexi és…

- És baromi szerény! – fejezte be Naruto.

- Az sosem baj… - mondta magát kihúzva Sasuke Egy mozdulattal rántott egyet Naruton, így már szemben állt vele. Még közelebb húzta magához, majd szorosan magához ölelte és nem engedte el.

- Ahh…Sasuke…meg fulladok… - mondta Naruto, majd elpirult.

- Tegnap este nem zavart… - Húzott kacér mosolyt a szájára Sasuke, majd pár másodperc múlva szenvedélyesen megcsókolta a szőkét.

Naruto nem bírta tovább az ostromlást, beleugrott Sasuke karjaiba, melynek hatására mindketten elestek. Természetesen ebből Naruto jött ki jobban, mire ő a feketehajúra esett.

- Fú, ezt megúsztam – mondta megkönnyebbülten a szőke.

- Beszélj a magad nevében, dobe! – morogta egy hang alatta.

- Sasuke! – kiáltott fel Naruto, majd egy kis gondolkodási szünet után egy ördögi mosoly jelent meg az arcán. „Miért mindig én legyek alul?” kérdezte magától, majd támadást indított az Uchiha nyaka ellen. Harapdálni kezdte, majd a kezével kitámasztotta Sasukét a földre. Sasuke csak figyelte Naruto heves természetét.

- Ez nem ér! – Mondta neki mosolyogva Sasuke. – Mindig én vagyok felül…

- Hmm…az idők változnak… - Mondta, majd ismét neki esett a nyakának, majd lassan haladt lejjebb.

Ekkor azonban kopogás hallatszott. Naruto lekászálódott Sasukéről, s elindult az ajtó felé ott hagyva a döbbent Uchihát. Azonban pár lépés után megállt, s hátrafordult. Visszament a fiúhoz, felrángatta, s a szobájába húzta, s belökte a gardróbjába.

- Jövök! – kiáltott, s indult az ajtóhoz. – Mit akarnak? – kérdezte a két ANBU tagot, akik az ajtóban álltak.

- Uchiha Sasuke elszökött a börtönből, s most minden konohai lakást ellenőrzünk.

- És maguk szerint pont hozzám jött volna? Akit ki nem állhat? Akin mindig átgázolt, s sohasem ismert el? – Naruto jó színészi tehetségre tett szert az elmúlt évben, s ez hatott is.

- Rendben, menjünk. Viszlát! – köszöntek el, majd eltűntek.

Naruto elindult vissza a szobájában, ahol már Sasuke ott ült az ágyon. Rámosolygott a fiúra, de a fekete nem viszonozta azt.

- Mi a baj? – kérdezte, s leült mellé.

- Te tényleg ezt gondolod? – kérdezte szomorúan. Tudta, hogy Naruto versengett vele, de nem gondolta volna, hogy ilyen érzelmei lehetnek a háttérben. Vagy még vannak.

- Mit? – a szőke hirtelen nem értette a kérdést.

- Hogy ki nem állhatlak? Hogy nem ismerlek el? Hogy átgázolok rajtad? – csattant fel Sasuke. – Miért nem mondtad nekem? Nem is feltételeztem, hogy te ezt hiszed. Követtem el hibákat a múltban, tudom, de akkor is! Már sosem szabadulok meg ezektől?

- Miket beszélsz?? – Csattant fel Naruto is. Sasuke felugrott az ágyról.

- Arról, hogy egész életemben a képembe hazudtál! Mint most is…nem hiszem el, hogy szeretsz… - Naruto szemébe hirtelen könnyek szöktek. Meg sem tudott szólalni. Úgy érezte, hogy egy kés vájt mélyen a szívébe, amit meg is forgattak benne.

- Sasuke… - Naruto csak ennyit tudott kinyögni, mert sírógörcsben tört ki. Hirtelen felpattant az ágyról, majd kirohant az ajtón ott hagyva Sasukét. Pár pillanat múlva Sasuke észbe kapott, hogy mit is mondott.

- Naruto… Naruto!!- Utána akart rohanni, de választania kellett. Vagy utána rohan, vagy a még mindig az ajtó előtt álló ANBU-k kezei közé rohan.

- Hé! Uchiha Sasuke, le vagy- - kezdte az idősebb ANBU tag, de nem tudta befejezni, mert Sasuke hátat fordított, befutott a lakásba és rájuk csapta az ajtót. „Francba!” gondolta, s befutott Naruto szobájába. „Hogy menekülhetnék ki innen?” Majd, mikor meglátta az ablakot, gyorsan odafutott és lenézett rajta. „Nem olyan magas, nem olyan magas” ismételgette magának, felmászott a párkányra, s leugrott. Mikor kiugrott, és szaltóval jól vette az esést, így csak kicsit húzódott meg a lába.

 Felállt, majd előbb körbe nézett, és még messziről látta, hogy Naruto merre rohant. Rögtön utána eredt. „Naruto, kérlek, bocsáss meg” hajtogatta magában. A szíve majdnem kiugrott a helyéről, de ezúttal nem Naruto közelségétől. Éppen azért, mert túl távol volt. Úgy érezte, mindjárt megszakad a szíve. „Bocsáss meg” hajtogatta magában. Csak rohant keresztül mindenen. Nem törődött testi épségével, csak az hajtotta, hogy Narutot szorosan magához ölelje és bocsánatot kérjen tőle tiszta szívéből. Egy könnycsepp gördült végig az arcán.

Azonban az ANBU feltűnt mögötte, s neki másfelé kellett menekülnie. Mire sikerült leráznia magáról üldözőit, Naruto eltűnt.

Sasuke kétségbeesetten kezdte keresni őt újból.  Megnézte mindenhol, ahová mehetett volna, de sehol nem találta. Végül elindult a gyakorlópályára, mint utolsó lehetőség, ahol végre megtalálta Narutot. De nem volt egyedül. Naruto nem látta Sasukét, bár ott állt mellette pár méterrel. Láthatóan el volt foglalva, nem is akármivel. Sasuke szíve abban a pillanatban száz darabra repedt. Ledermedt, és a lába a földbe gyökerezett.

*

Naruto miután ott hagyta Sasukét, csak futott keresztül a falun. Nem törődött vele, hogy mindenki őt bámulja, csak rohant. Végül a gyakorlópályára érkezett, ahol nem bírta tovább. Térdre rogyott, s még hevesebb zokogásba tört ki.

- Naruto – szólította meg valaki.

- K-Kakashi-sensei – nézett fel senseijére a szőke.

- Mi történt? – kérdezte, s leült a fiú mellé.

- Semmi, sensei.

- Ne hazudj nekem, kérlek – Kakashi a kérlek szót olyan gyengéden mondta, hogy Naruto döbbenten nézett fel rá, majd újabb könnycseppek jelentek meg a szemében.  – Sasuke?

- Igen – a szőkének fel sem tűnt, hogy senseije pontosan tudja mi történt, neki csak szüksége volt valakire, aki megvigasztalja. Végül ismét zokogásban tört ki és Kakashi vállára borult, aki lágya átkarolta a derekát.

- Se- - kezdte egy rövid idő után Naruto, mert így a helyzet kicsit kezdte zavarni. Azonban tanára két ujjal benyúlt álla alá, s felemelte a szőke fejét.

Naruto könnytől csillogó szemei elbűvölték Kakashit, s nem tudott ellenállni annak a vágynak, aminek már hosszú hónapok óta próbált. Lassan közelíteni kezdett hozzá, s gyengéden megcsókolta a meglepődött fiút.

A szőke szemei először elkerekedtek, majd lehunyta őket. Átadta magát a csóknak, amibe Kakashi szívét-lelkét beleadta. Azonban Narutonak eszébe jutott Sasuke, s ellökte magától senseijét.

- N-Naruto? – kérdezte Kakashi.

- S-sa-sajnálom, Kakashi-sensei! – mondta kipirult arccal Naruto, majd felpattant, s otthagyta az értetlenül néző Kakashit.

Sajnos ezt már nem látta Sasuke. A szíve több száz darabra hullott Naruto miatt. Bár Naruto is ugyan ezt érezte Sasuke iránt.

„- Naruto… véletlenül vágtam a fejedhez… de már látom, igazam volt…” – Mondta magában. Sírt volna. Könnyei patakokban folynának, ha nem lenne az a maradék büszkesége neki, ami még megadatik.

- Sa-Sasuke?? – Kérdezte Naruto, aki látta Sasukét elmenni. „Remélem… remélem nem…” Naruto szemébe könnyek szöktek. Utána akart rohanni, de elhagyta az ereje, így a földre zuhant.

- Sasuke… - Naruto nem tudta mit tegyen. „Ennyi volt? Végérvényesen vége?” – Szeretlek…