- Naruto… - Sasuke halkan suttogta maga elé. – Mit keresel itt? – Kérdezte tőle, bár még mindig nem fogta fel, hogy Ő áll előtte. A szíve ismét a torkában dobogott, és bár ott állt előtte, úgy érezte csak egy rossz vicc, hogy neki fájjon.

- Én is pont ezt akartam tőled kérdezni… Sasuke. – Mikor Naruto meg szólalt, Sasuke végül felfogta, hogy tényleg Ő az, és nem képzelődik.

- Kérdeztem valamit… hogy kerültél Konohába? – Naruto a cella ajtónak támaszkodva kérdezte.

- Nem egyértelmű? – kérdezte az Uchiha a szokásos lekezelő hangnemben, ami csak igen nehezen sikerült neki. – Ne haragudj – mondta utána halkan.

Naruto ezen a mondaton még jobban megdöbbent, mint az, aki mondta. Teljesen összezavarodott. Sasuke tényleg ilyet mondana? Haragja, amit érzett, elszállt, s valami más vette át a helyét. Valami kellemesebb és ugyanakkor fájóbb is. Tett pár lépést Sasuke felé, majd becsukta maga mögött az ajtót. A csönd úrrá volt mindkettőjükön.

- Naruto… - Kezdett bele Sasuke, majd lehajtotta a fejét. – Hiányoztam neked? – Kérdezte. Nem volt benne biztos, hogy meg kellett volna kérdeznie, de egy érzéstől vezérelve megtette. Naruto oda ment Sasuke elé, aki a földön ült. Letérdelt elé.

- Megváltoztál…de…nagyon hiányoztál… - Nyögte végül ki nehezen Naruto, majd ő maga is meglepődött, mikor hirtelen megölelte Sasukét. Hirtelen Sasuke szíve megállt egy dobbanásra, majd a következő pillanatban úgy érezte, hogy kiugrik a helyéről. Úgy érezte, évek óta ez a legjobb pillanat, ami történhetett vele. Legszívesebben visszaölelt volna, de össze volt kötve a keze.

- Naruto… - Kezdett bele Sasuke, de mikor Naruto szemébe nézett, teljesen megbabonázta őt. Az arcuk pár centire voltak egymástól. Sasuke érezte Naruto lélegzet vételét, és nagy volt a kísértés afelé, hogy meg csókolja Őt. Így megtette.

Naruto szemei elkerekedtek, majd lassan lehunyta a szemeit. Egyre jobban elmerültek a csókban, s nem is foglalkoztak azzal, hogy az őrök ott vannak mellettük. Naruto arcán egy könnycsepp folyt végig, ahogy eszébe jutottak a régi emlékek, s velük együtt az átsírt éjszakák, valamint a magány érzése a szívében.

Olyankor legszívesebben kitépte volna a szívét. Utálta magát, amiért ilyen gyenge, de nem tudott mit tenni. Amikor ott hagyta őt, azóta változott meg ennyire. Mindenki kérdezte, hogy mi a gond, de nem válaszolt, inkább elmenekült a faluból, s csak hosszú idő után tért vissza abban a hitbe, hogy már nem érez úgy Sasuke iránt. Tévedett.

Aztán kinyitotta a szemét, megtörte a csókot, majd egy pofont kevert le az előbbi események hatása alatt álló fiúnak. Sasuke arcán Naruto kézlenyomata csak úgy égett. Sasuke úgy érezte, hogy ez a pofon egészen a szívéig hatolt. Nem tudta miért kapta, így megkérdezte.

- Ezt most miért kaptam, dobe?? – Vonta kérdőre Narutot.

- A sok szenvedés után, végre arra az elhatározásra jutottam, hogy végleg kitöröllek a szívemből! – Mikor ezeket a szavakat Naruto kiejtette a száján, Sasuke gyomra görcsbe rándult.

- …erre ide pofátlankodsz, és minden ismét a régi lesz! Ismét össze fogd törni a szívemet… - Naruto szemébe könnyek szöktek, majd nem bírta tovább, és kirohant a cellából ott hagyva Sasukét.

Sasuke köpni-nyelni nem tudott… A fájdalom, amely a szívét szúrta eddig is, most sokszoros erővel hatott rá. Úgy érezte, hogy sírni fog, de büszkesége nem engedte neki. Majd a fájdalom mellett megjelent a büszkeségéből fakadó düh. Hogy tudta az őrök előtt felpofozni. „Megérdemelted” mondta magában egy hang. „Tudom” – Tudom – mondta ki hangosan is.

- Csak nem szerelmi bánatod lett? – nézett rá Perverzke, de Sasuke nem válaszolt neki.

 Csendben sétált be a cellájába.

Naruto érzelmei viharába került, s nem találta a kiutat. Nem tudta mit tegyen. Legszívesebben véget vetne ennek az egésznek. ”belefáradtam” – mondta magában. Haza ment, majd ledobta magát az ágyára, és csak zokogott.

- Sasuke…te szemét… - Fájdalmai közepette Sasukét szidta.

- Miért kell ezt csinálnod…miért? – Kérdezte, majd az arcát a kezébe temette. Naruto ajkait, még mindig Sasuke forró csókja égette. Az érzés az, hogy hozzá ért, megérintette őt, a szívéig temette magát ismét, és nagyon úgy nézett ki, hogy Naruto egyre jobban szereti őt.

„Gyűlöllek!” mondta magának. „Olyan hülye vagyok, ez nem igaz! Miért, miért kell ennyire szeretnem? Bárcsak ne jött volna vissza! Nem akarom, hogy itt legyen. El akarom felejteni! Nem akarok így érezni, mert fáj nekem!” zokogta, majd elnyomta az álom. Még álmában és Sasukét hívta.

Pár óra múlva, egy reccsenés törte meg az álmát, ami a konyha felől érkezett. Kinyitotta a szemét, majd megtörölgette. Ismét egy hangosabb csörrenés. Naruto felkelt az ágyból, majd tágra nyílt szemekkel megindult a konyha felé egy kunaial a kezében. Hirtelen ráugrott, majd a betolakodó nyakának szegezte.

- Naruto? Meg akarsz ölni?? Nem szereted a vendégeket? – Kérdezte Sasuke aki Naruto alatt feküdt a földön.

- Sasuke??? – döbbent meg Naruto. – Te meg mit keresel itt?

- Ha leszállnál rólam, elmondanám, de, ha te így szeretnél maradni az ellen sincsen kifogásom – mondta az Uchiha.

Naruto azonnal lemászott róla, s felsegítette Sasukét.

- Szóval? – kérdezte, felhúzva szemöldökét.

- Ez egy hosszú történet.

- Fogd rövidre – vágott közbe Naruto.

- Elszöktem, és itt vagyok – mondta tömören a feketehajú. Naruto csak nézte Sasukét. Mikor a szemébe nézett, ismét fogjuk ejtette egy érzés. Minden egyes kis porcikája Sasuke után sóvárgott, de pillanatnyilag az esze erősebb volt, így inkább nem szólalt.

- Végülis nem az számít, hogy meg szöktem…hanem, hogy miért tettem… - Naruto lehajtotta a fejét. Sasuke közelebb ült hozzá, majd a kezével lassan felemelte Naruto fejét, így Naruto ismét Sasuke gyönyörű fekete szemei mélységébe esett.

- Nem bírnám elviselni, ha rosszat gondolnál rólam dobe…főleg azt nem, hogy elfelejts…hogy ne szeress többé…nem élném túl a hiányodat… - Sasuke és Naruto arca ismét már csak pár centire voltak egymástól. Naruto mire észbe kapott, ismét érezte Sasuke puha ajkait, melyek lágyan simogatták az övét. Teljesen elolvadt, és átadta magát a vágynak. Egymást követték a forró csókok. Teljesen eggyé váltak, az érzés mind kettőjükben ott volt. Szerették egymást, így úgy gondolták, miért nem lehetnek hát együtt. Felkeltek a földről, de Sasuke nem bírt magával, így újabb és újabb csókokkal halmozta el Narutot. Naruto hátra hajtotta a fejét, és élvezte, hogy Sasuke kényezteti. Sasuke Naruto nyakát kezdte el csókolgatni, egyre és egyre lejjebb. Lassú tempóban, de elértek a szobába. Egy pillanatra sem szakították meg a csókot. Boldogok voltak, hogy annyi év után, és annyi ki nem mondott szó után, végre egymáséi lehetnek. Naruto belekapaszkodott Sasuke felsőjébe, majd lassan meg szabadította tőle. Minden egyes kis porcikájuk kívánta a másikat. „Egy valóra vált álom” gondolták. Meg szabadították egymást a ruhadaraboktól, majd hosszú perceken keresztül csak ölelték egymást. Sasuke lassan ledöntötte Narutot az ágyra, majd ismét csókokkal halmozta el a testét. Naruto halk nyögésekkel jelezte a társának, hogy ne hagyja abba. Sasuke épp, hogy megérintette Naruto intim pontját, mire Narutonak egy könnycsepp gördült végig az arcán. Teljesen fel voltak hevülve. Szenvedélyt éreztek a másik iránt, és abban az órában csak ők ketten léteztek. Senki más a világon..