1. fejezet

Elfogadni az elfogadhatatlant

Naruto a kétszemélyes ágyán feküdt a plafont nézve. Újabb unalmas nap. Bármely nap, amikor nem csinált semmit, unalmas volt. Csak ült és emlékezett. Hah. Nem, mintha többek lettek volna emlékeknél, ugye? Vigyorgott magán, felült, lehúzta magáról a pizsamáját, s ledobta maga mellé. A szőke körbenézett a szobában, s látta, hogy milyen rendetlenség van.

- Majd később kitakarítok – mosolygott, tudva, hogy úgysem fog. – Talán történik ma valami érdekes. Haha! Érdekes. Velem. Haha! – felkelt, s fáradtan a konyhába ment. Kinyitotta a hűtőt, s a látványtól elkerekedtek a szemei.

- MI!!??!?!?!?? – kiabálta. – NINCS ÉTEL!!??!!? – Naruto teljesen elfelejtette bevásárolni a heti ételét. Most nincs mit ennie. „Dobe” gondolta magában. „Te tényleg egy rohadt baka vagy!” Halkan nevetett, majd ismét elkomorodott, mikor a gyomra megkordult. Felnézett az órára. Még csak 7:30 volt. Az Ichiraku Ramen még nem nyitott ki. Egy nagyot sóhajtott, s becsukta a hűtő ajtót.

- Mindig kiabálsz magaddal? – hallott egy hangot a baljáról. Naruto felugrott, s beverte a fejét a plafonba – Dobe – mondta a hang.

- FOGD BE, SASUKE! KÜLÖNBEN IS, MIT CSINÁLSZ ITT! – kiabált a szőke Sasukére, simogatva fájó fejét. Sasuke felhúzta a szemöldökét.

- Kösz a hellóért. És kettő, te hagytad, hogy itt maradjak éjszakára, idióta. Vagy elfelejtetted? – Naruto még rosszallóbban nézett Sasuke kijelentése után. De igaza volt. Naruto sóhajtott. Sasuke megkérte, hogy hadd maradjon éjszakára, elrejtőzni a „rajongó lányok” elől, akik folyton körülötte voltam, mivel közeledett a hollófekete hajú szülinapja. – NEM felejtettem el.

- De igen.

- NEM!

-Akkor miért ijedtél meg? – válaszolt Sasuke. Naruto szemei valami másra vetődtek. A konyhaasztalra. Egy csomag ramen meg volt nyitva, csak üres volt. Csak volt az asztalon.

- Megetted az utolsó adag rament, Sasuke? – a szőke érezte, hogy a ujjai megmerevednek, s dühe nő. Egy vigyor futott keresztül Sasuke arcán, mikor látta Narutot.

- Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.

- CSAK VÁLASZOLJ, TE HÜLYE.

-Igen.

- Igen mi?

- Igen, én ettem meg.

- MIÉRT?

-Mert nem volt mit enni – Sasuke elfordult Narutotól, s unatkozva elsétált. A szőke utána futott, s meglökte. A fekete hajú fiú az arcára esett először.

- KELLETT VOLNA HAGYNOD EGY KICSIT! – kiabált vele Naruto. Sasukénak sikerült feltérdelnie, s lehúzta Narutot. Naruto durcáskodott, hogy legyőzték, mire Sasuke mosolygott. A szőke észrevette, s duzzogva elfordult tőle.

- Oh, Naruto, ne légy olyan a---a---a--- - Sasuke hirtelen elhallgatott. Naruto pislogott, s megfordult, várva, hogy kap egy pofont. Ehelyett egy karmazsinvörös Sasuke  volt ott. Gyorsan elment otthagyva a zavart Narutit,
”Tényleg… elpirult? – nézett a futó Sasuke irányába. Teljesen össze volt zavarodva.

Sasuke gyorsan és erősen csapta be maga mögött a hálószoba ajtaját. Lecsúszott a földre, s hátát az ajtónak vetette. „Mi a csudának csináltam ezt? És miért hívtam majdnem aranyosnak?! Eh!?!?!?!?!?!?!?!?!? Miért tennék egyáltalán ilyet? Naruto férfi!!” Megütögette a homlokát, hogy visszatérjen a valóságba, de nem használt. „Nem kedvelem Narutot. Nem is akarom őt. AHHH! Tényleg ez történik?! Csak el akartam menekülni azok elől az idétlen rajongólányok elől!! Miért mindig én?!  Vonzódom… NEEEEEEEEM! Ne mondj ilyeneket, Sasuke! Te idióta, hülye! Hagyd abba, hagyd abba, HAGYD ABBA!” – de nem tudott mit tenni. Naruto képe jelent meg az elméjében. Ked… kedveli Narutot?

Eszébe jutott az első találkozása Narutoval. Olyan hangos és ellenszenves volt. De akkor, mikor egy csoportba kerültek. Mikor szembenéztek Zabuzával és Hakuval. Akkor tényleg észrevette Narutot. Megmentette őt. Csak az isten tudja miért. De Sasuke hálás volt. De nem merte kimutatni. A szőke kiközösített volt.
Sasuke mélyet sóhajtott, s megszólalt. – Kedvelem Narutot, ugye?

Naruto nézte a most már üres folyosót. „Miért ment el így?” – sóhajtott Naruto. „Mit akart mondani? Francba, Sasuke! OLYAN idegesítő vagy!” – a szőke felkelt, s leült a kanapéra. Mikor később az órára nézett, az 8:30-at mutatott. Az Ichiraku Ramen már fél órája kinyitott. Boldogan mosolygott, majd elkomolyodott. Sasukéra gondolt.
”Lehet, hogy bocsánatot kellene kérnem… De megbántottam az érzéseit? Nem értem. És elpirult? ÉS MI A CSUDÁÉRT ÉRDEKEL ANNYITA? EZ CSAK A HÜLYE SASUKE!! GRRRR! ELŐSZÖR ELVESZI ÉLETEM SZERELMÉT! ÉS MOST BETÖR A GONDOLATAIMBA!?!?!? IDIÓTA ÁLLAT!” Naruto zavarban volt, s pofonvágta magát, hogy észhez térjen. Újra mosolygott, s a ramenre gondolt, amit hamarosan el fog fogyasztani. Lehet, meg kellene hívnia Sasu- MOST MI A FRANCOT GONDOLOK?! Összeráncolta a homlokát, s mélyet sóhajtott. Lehet, hogy jó ötlet lenne Sasukéval beszélni.

Sasuke felállt, s a kilincsre tette a kezét, hogy kimenjen. „Csak megyek és elmondom. Elmegyek. És soha nem jövök vissza? Ez egy jó ötlet, igen. Szép, Sasuke” – kinyitotta az ajtót, s elkerekedek a szemei. Naruto ott állt előtte, keze felemelve, hogy kopogjon.

- N-Na-Naruto? – kérdezte Sasuke. A hollófekete hajú fiú szemei szinte felfalták Narutot. Naruto csak bámulta Sasukét. Próbálta megtalálni a megfelelő szavakat.

- Sajnálom, ha megsértettem az érzéseidet. Úgy értem, te vagy a vendég és nem úgy kellett volna bánnom veled, ahogy tettem – Sasuke csak nézte az előtte álló fiút. Most Naruto valóban bocsánatot kért?

- Nem sértetted – ennyit tudott Sasuke nagy nehezen kinyögni.

- Akkor jó. Akkor csatlakoznál hozzám egy kis ramenevésre? - nevetett Naruto Először, Sasuke boldogan mosolygott a meghívásra. Naruto visszamosolygott. – De még valami.

- Igen, Naruto? – mondta Sasuke.

- Mit akartál mondani, mielőtt elmentél? – nézett Naruto Sasukéra ismét csak zavartan.

- Semmi. Felejtsd el. Semmiség.

- Nem semmiség. Mondd el.

- Csak felejtsd el.

- Nem. Mondd el, Sasuke.

- NEM!

- DE!

- SZERETLEK! – Sasuke szemei elkerekedtek, ahogy kikiabálta ezt a szót. Az arca élénkpiros lett. Naruto szemei Sasukééba fúródtak, de nem szólalt meg. SZERETLEK! – futott végig Naruto agyán. – SZERETLEK! SZERETLEK! Naruto továbbra is csak nézte Sasukét. Mindkét fiú meghökkent a másikon,

- Sajnálom, Naruto!! – Sasuke ellépett Narutotól, s elrohant a lakásból. Naruto viszont továbbra is döbbenten nézett.