5. fejezet

Beteg vagyok. Doktor Sasuke!

- Ha-apcii!!!

Hajnali négy óra volt, egy héttel az ottalvós buli után. Egy lakásban, Naruto fél órával ezelőtt ébredt fel. Azóta folyamatosan tüsszentett és köhögött. Igen, elég csúnyán megfázott, szidta is érte magát, hogy ezen a napon megfázott. Évek óta nem fordult vele elő ilyen.

- Nagyszerű, most egész nap maradhatok itt az ágyban, semmit téve… mint egy idióta… Isten verje meg!

„Vajon miért nem gyógyít meg a Kyuubi, mint máskor mindig?” – gondolta.

Aztán ismét tüsszentett. Sóhajtott, s megpróbált visszaaludni, s hamarosan visszatért az – igazán folyós – álomvilágába.

Eközben Sasukénál…

A feketehajú még mindig aludt, habár már fél kilenc volt. Kopogtattak az ajtón, mire mérgesen morgolódott. Aztán a kopogás hangosabb lett, mire ő is hangosabban morgott, mire még annál is hangosabban kopogtattak. Eléggé dühösen ébredt fel, mert valaki megzavarta az álmát.

- Mit akarsz?! – kiabálta, kitárva az ajtót.

- Yo, Sasuke!

A chuunin előtt az ezüsthajú jounin állt a szokásos mosolyával. Az ónix-szemű férfi felpillantott volt tanárára. – Mit akarsz, Kakashi?

- Maa, maa, így kell üdvözölni engem?

- Csak mondd, hogy mit akarsz, nem vagyok abban a hangulatban, hogy szórakozzak és játszadozzak…

- Oké, oké, nem kell ilyen durvának lenned – sóhajtott Kakashi. – Tsunade visszamondta az eheti összes küldetésedet mától kezdve, s Narutoét is.

Sasuke felemelte egyik szemöldökét. – És miért?

- Mert… - a maszkos férfi szünetet tartott, s magában nevetett, tudva, hogy megszerezte az Uchiha figyelmét. - … Naruto  beteg,

.- Mi?!

- Igen.. és te, Uchiha Sasuke, s a te feladatod, hogy vigyázz Uzumaki Narutora. Értetted?

- Huh?!

- Hallottál. A te dolgod, hogy vigyázz rá. Nos, mennem kell, meg kell etetnem a delfinemet, sok szerencsét! – azzal eltűnt egy füstfelhőben, hátrahagyva egy elkerekedett szemű és szájú Sasukét.

Visszatérve Narutohoz…

- Isten verje meg!

A kitsune ismét tüsszentett. – Utálok beteg lenni! – köhögött.

Ekkor kopogtattak az ajtón. Az órájára pillantott, ami 8:45- öt mutatott – és azon tűnődött, hogy ki lehet. – Ki az? – kérdezte gyengén az ágyból, nem lévén elég energiája, hogy kinyissa az ajtót.

- Én vagyok, dobe.

- Sasuke? – köhintett Naruto. – Gyere be, az ajtó nyitva van.

Ezt hallva a feketehajú kinyitotta az ajtót, s belépett. Szokásos tekintetével nézett a szőkére, aki az ágyban feküdt. Hallotta, hogy a kisebbik férfi köhög és tüsszög, ahogy az ágy felé sétált. Fogott egy széket, amit az ágy mellé állított, s leült rá, továbbra is a kitsunét nézve. Eközben Naruto túl gyenge volt, hogy az Uchihával foglalkozzon.

- Kakashi mondta, hogy beteg vagy – mondta.

- Igen…

- És nincs küldetésünk erre a hétre… mert az a feladatom, hogy vigyázzak rád… - félrepillantott, hogy elrejtse enyhe pírját.

- Oh… - a szőke szemei elkerekedetek. – Mi?!

A magasabb chuunin vigyorgott. – Hallottad, Naruto –úgy kapta fel a kisebb fiút, mint az esküvőkön a férfi a feleségét.

- T-teme, mit csinálsz? – dadogta a kitsune. – Tegyél le!

- Nem várhatod tőlem, hogy itt vigyázzak rád, ugye? Hazaviszlek. Az sokkal nagyobb, s ott sokkal kényelmesebb nekem. És nem fogadok el kifogásokat tőled, mivel én vigyázok rád, tetszik, vagy sem – kiment a lakásból, s az Uchiha birtok felé vette az irányt.

- Itt vagyunk – tette le Narutot a lábára.

A szőke a hatalmas házra nézett. „Olyan nagy!” gondolta, s ismét köhögni kezdett.

- Jobb lesz, ha beviszlek a szobámba, itt kint hideg van – Sasuke ismét felemelte a kékszeműt, s a szobájába ment, ahol lerakta őt az extra méretű ágyára.

„Még ez a szoba is nagyon, mint az én lakásom…”

- Nyisd ki a szád, dobe – mondta a feketehajú, hőmérőt tartva a kitsune szája előtt.

Nem hezitálva, engedelmeskedett Sasukénak, s kinyitotta száját, s betette a lázmérőt a nyelve alá, ami pár pillanat múlva sípolni kezdett

39 fok, nem túl magas – mondta az Uchiha a lázmérőt vizsgálva. – de vigyáznom kell rád, míg fel nem épülsz teljesen.

Naruto gyengén bólintott. A teste merev volt, s nem volt ereje vitatkozni Sasukéval.

- Most pedig fürödj meg, addig csinálok valamit enni – mondta az idősebb férfi, megmutatva a szőkének a fürdőszobát.

- Oké…

Öt perc múlva a kitsune fürdött, s a feketehajú a konyhában készítette a reggelit; rament Narutonak, magának, pedig szusit. Ezenkívül forralt fel vizet, s gyógyteát készített mindkettejüknek. Aztán elment a közeli gyógyszertárba gyógyszert venni.

- Naruto, végeztél? – kérdezte a szoba előtt állva, miután hazaért.

- H-hait…

Sasuke benyitott, s látta, hogy Naruton csak egy törülköző van. Össze kellett szorítania az orrát, nehogy vérezni kezdjen. Szerencsére, Naruto látta. A fiú az ágyon ült, s fájó fejét fogta. Mikor észrevette Sasukét felnézett rá. A feketehajú, akinek sikerült kontrollálnia magát, felé indult.

- Elfelejtettem a ruháidat… Nos, szerintem viselhetnéd a régebbi ruháimat. Várj, mindjárt hozom őket – mondta, majd kisétált a szobából.

Naruto figyelte, ahogy Sasuke becsukja maga mögött az ajtót. „Nem tudtam, hogy ilyen… aranyos is tud lenni… Vajon még mit nem tudok róla…”

Pár perc múlva az Uchiha néhány ruhával a kezén tért vissza, amiket letett Naruto mellé, s elindult kifelé.

- Kint megvárlak – mondta, látva, hogy a kitsune őt bámulja.

- Oh, oké.

Miután Sasuke kiment, Naruto felállt, s minden ruhadarabot megnézett. Végül egy matrózkék felsőt és egy fekete nadrág mellett döntött. Ez az öltözet tökéletesen illett hozzá, se nem volt szűk, se nem volt bő.

Mély levegőt vett, s lement a konyhába. Sasuke már ott volt, épp a teáját szürcsölte. Mikor meglátta a kitsunét, majdnem megfulladt a tea miatt. A szőke felhúzta szemöldökét, s fejbe csapta, mielőtt leült.

- Mit bámulsz, teme?

- S-semmit… különben is, egyed a kajádat, mielőtt kihűl.

Nem folytatta a vitát, Naruto sóhajtott, s megette a ramenjét, megitta a gyógyteáját, s megette a gyógyszerét, amit Sasuke adott neki.

- Most, feküdj le, dobe. Jobban érzed magad egy jó kis alvás után.

- Oké… - azzal Naruto elment, hogy eljusson álomvilágba.

Folytatása következik…