2. fejezet

Baka Teme!

- Mondd el megint… miért kell ilyen korán találkoznunk?

Hajnali négy óra volt, s a 7-es csapat ott várt a hídnál, mint mikor még geninek voltak. Nem volt szokatlan, hogy a mindig késő Kakashi nem érkezett még meg. Sakura felült egy fára olvasni egy könyvet. Sasuke összetett kezekkel állt, miközben Naruto a hídon feküdt.

-… és hol a fenében van az a szemét Kakashi? – kérdezte meg újra Sasuke, kiakadva.

Igazán dühösen volt, amiért a maszkos jounin megzavarta az álmát, ráadásul akkor még az ő kitsunéjéről is álmodott.

- Teme, hallgass! – kiabált Naruto. – Próbálok aludni!

A hollófekete hajú megfordult, s látta, hogy a szőke a híd közepén fekszik. Habár igen csak sötét volt, nagyon jól látta a kisebb chuunint. Vigyorgott, s végignézte a feje tetejétől a lábáig. Párszor éhesen megnyalta a száját. Aztán nemtörődöm módon odasétált Narutohoz, úgy, hogy Sakura ne vegye észre, mit tervez tenni a kitsunéval.

- Yo! – jelent meg Kakashi. Az Icha Icha Paradise-t tartotta a kezében, mosolyogva a maszkja alatt.

Naruto felugrott és dühösen kiabálni kezdett. – Késtél, az isten verje meg!

Sakura lehajolt a fáról, olyan kinézettel, ami azt sugallja, hogy nem aludt már hónapok óta. Sasuke eközben odasétált hozzájuk, s a kitsune mögött állt meg, belemarkolva a hátsójába.

- Oi! – csapott a szőke a kezére. – Mit csinálsz, teme?!

Sakura és Kakashi rájuk néztek. A fekete hajú úgy tett, mint ha semmi sem történt volna, míg Naruto elpirult. Sakura felemelte a szemöldökét, azon tűnődve mi történt a barátaival. Tanáruk ezzel szemben kuncogott, felismerve a helyzetet.

- Oké, Kakashi, elmondanád miért akartad, hogy itt találkozzunk HAJNALI NÉGYKOR?! – fordult az ezüsthajú férfi felé, az utolsó pár szót üvöltve.

- Oh, igen, majdnem elfelejtettem! – mosolygott. – Nos, csak hiányoztak a régi szép idők, ezért arra gondoltam, hogy felidézhetnénk az emlékeket…

- Mi?! És ezért ébresztettél fel minket ilyen korán és várattál meg minket egy egész órán keresztül, hogy ezt elmondd? – kiabálta Naruto teljes hangerővel.

Kakashi duzzigott. – Oh, Naruto, ne haragudj rám…

- Baka… Gyere, kezdjük – húzta el Sasuke Narutot.

- M-mi?

Az Uchiha ránézett a kitsunéra. – Nem hallottad? Kakashi azt mondta, hogy gyakorlunk, így veled leszek.

Mielőtt a kék szemű chuunin válaszolhatott volna, Kakashi boldog hangon így szólt – Oké, akkor én Sakurával megyek. Gyerünk! Jó szórakozást! – ezzel mindketten eltűntek, egyedül hagyva a két chuunint.

- Nagyszerű, most akkor…

- Sasuke-teme! Ne fogdosd a fenekemet! – ugrott a legközelebbi faágra.- Mi vagy? Valami szexőrült-buzi?

- Hn… úgy hívsz, ahogy akarsz, dobe…

Hirtelen Sasuke Narutonak támadt, felé dobva pár shurikent. A kitsunénak sikerült kikerülnie, s magasan felugrott a levegőbe, s néhány kunait dobott Sasuke felé. Önelégülten mosolyogva könnyedén kivédte a késeket, s ismét a szőkének támadt.

Elkezdték egymást ütögetni és rugdalni a levegőben. Idővel meg kellett állniuk a faágakon, mielőtt folytatták volna. Aztán hirtelen Sasuke megállt, s földön landolt. Naruto követte őt, s nem messze landolt a sharingan használótól a földön

- Mi van, teme? Máris véged van? – vigyorgott a kisebbik fiú, arra gondolva, hogy győzött.

Az Uchiha csendben maradt, s csak bámulta a kék szemű chuunint. Aztán felé sétált. Naruto felemelte a szemöldökét, s lassan hátrálni kezdett. Aztán egy fának ütközött. Sasuke vigyorgott, s lefogta a karjait.

- B-baka! E-engedj el! – hebegte Naruto.

Sasuke kuncogott és közeledett a szőke felé, mire az szorosan behunyta a szemét. „Miért kell mindig ezt tennie?” gondolta. Aztán pár másodperc múlva Sasuke megpuszilta az arcán. Gondolkodás nélkül a kisebbik chuunin ellökte Sasukét, s orrba vágta.

- Aúú!Jól vigyázz, ha megint ilyesmit próbálsz tenni velem! – kiabálta Naruto vörösen. – Hmm, most elmegyek! És ne merj követni, hallod, teme!

Ezzel a kitsune lelépett hátrahagyva az Uchihát. Ő még mindig a vérző orrát fogta, s figyelte, ahogy a dühös dobe elmegy. Hirtelen kacagni kezdett.

- Tetszett, mi, Naruto? Hehehe… Jobban fogom csinálni érted… csak várj…