6. fejezet

Kakashi tudta, hogy mire gondolhat Sasuke. Mit gondol elmondani neki? Nem tudta. Ő csak rajtakapta Sasuket Naruto mellett aludni, meztelenül, ölelve őt. Oh, Isten! Nem is lehetne rosszabb! Tudta, hogy el kellene mennie. De amikor Naruto megérintette őt, megkérte, hogy maradjon… nem tehetett semmit. Nem akart rossz érzéseket kelteni a fiúban és el kellett ismernie, hogy ismét akarta őt. „Mikor lettem ilyen perverz?” kérdezte magát.

Eközben Kakashi továbbra is tanítványait bámulta, azon tűnődve, mi a franc folyik a fejében.

- Szóval… nem gondolod, hogy valamiféle magyarázatot várok? – húzta vissza Sasukét a valóságba.

- M, mi? N. nos… én én úgy értem mi… - ez nem olyan helyzet volt, amiben általában élnie kellett. Egy Uchiha nem gondolhatta, hogy milyen idegesítő, hogy magyarázatot adjon anélkül, hogy zavarba jöjjön. Ha legalább nem ilyen helyzetben kapta volna őket rajta… Kitérhetett volna Kakashi elől egy szarkasztikus megjegyzéssel, vagy egy fenyegető pillantással. De most… lebukott teljesen…

- Ez az első alkalom? – kérdezte a férfi nézve, hogy Sasuke egyáltalán nem mozdul.

- Nos… az… - francba.

- Istenem! Nem az első alkalom? – mondta Kakashi teljesen szórakozottan. – Tudtam, hogy végül elfogod Narutot a hálódba

- Mi a francot mond?

- Mondd meg, tisztában van az elvárásaiddal? – Sasuke teljesen piros lett.

- Ne kérdezzen ilyen dolgokat!! Maga szemét perverz! – a kiabálás felébresztette Narutot. Megfordult és csak azt látta, hogy Sasuke mellette ül. Az arca felderült.

- Sasuke, hát maradtál! – mondta zavartan és készült, hogy megölelje a fiút, de Sasuke megállította azzal, hOgy megragadta az arcát és sensei-je felé fordította.

- Wah! Kakashi-sensei! M, m, mit csinálsz itt?

- Yo, Naruto-kun! Milyen volt az éjszakád? Én azt szerettem volna, hogy jó apa legyek, aki előbb beszél róla a fiának, mielőtt az megteszi… de nos… úgy gondolom, nem tudtad megállítani a tinédzserkori ösztöneidet… - Sasuke feje tényleg úgy nézett ki, mint ami pillanatokon belül felrobban. Naruto csak csendben maradt, megpróbálta összeszedni a gondolatait.

„Francba, lehet, hogy hallgatnom kellett volna Sasukéra és hagyni, hogy elmenjen… épp ez az… nem akartam, hogy elmenjen...” Mi történt vele? Valóban beleszeretett Sasukéba? Nem, nem lehet, hogy ez igaz legyen. Végül is, Sasuke volt. A barátja volt. „Igen, biztosan… csak az…” És Sasuke is mindig kiakasztotta Narutot. Mindig nevetségessé tette a fiút és elérte, hogy rosszul érezte magát.

Naruto fejében egy emlék jelent meg: egy kis szőke fiú fut az utcán keresztül és aztán egy másik fiú jön, hogy segítsen neki. A szőke nem akarta, hogy az a fiú segítsen neki, utálta őt. De a végén elfogadta a fiú segítségét. Végül is… ő volt az első ember, akinek megmutatta a valódi mosolyát.

Naruto visszatért a valóságba. „Miért emlékszem erre most?”

- Bárhogy is Kakashi, miért jött ide? – törekedett Sasuke, hogy elfedje magát a takaróval, mivel mindketten meztelenek voltak.

- Hé dobe, segíts nekem egy kicsit!

- Um? Mi? – látta, hogy Sasuke ránéz, elpirult és dühös lett. Rendben, még az ágyban voltak, miután együtt aludtak és a tanáruk előttük állt őket nézve.

Kakashi válaszolt.

- Nos, négyszer késtetek el mindketten az edzésről; azt gondoltam, hogy valami furcsa történt, ezért eldöntöttem, hogy eljövök és magam ellenőrzöm. De be kell vallanom, sosem gondoltam, hogy így kaplak rajta titeket. Mik az esélyek?

Mindketten ellenkező irányba néztek.

- Bárhogy is, mivelhogy nem mondtátok el senkinek, feltételezem, hogy nem akarjátok, hogy bárki is tudjon róla, így ha ez az eset… mi a francnak érkeztek minden nap késve??? Nem vegyétek Sait és Sakurat hülyére. Előfordulhat, hogy rájönnek valamire – Naruto összeráncolta a szemöldökét erre az ötletre, hogy Sakura, s ami még rosszabb Sai megtudja a titkot. Nem. Nem jöhetnek rá. És Sasuke arckifejezéséről már tudta, hogy az Uchiha is hasonlóan gondolkodik. Csak Naruto azt nem tudta, hogy Sasuke nem bánná, ha Sai mindenre rájönne.

- Nos, abbahagyom a prédikálás és elmegyek. Azt mondom majd mindenkinek, hogy kivettétek ezt a napot, így ok lehet, hogy meglátogatnak. Javaslom, hogy vegyetek fel néhány ruhát és kezdjetek el gondolkodni egy kifogáson. Nos, sziasztok fiúk! Gratulálok! – és egy pukkanás kíséretében eltűnt.

Sasuke azon volt, hogy megkérdezze, hogy mi a francért gratulál, de elkésett.

Szörnyen kínos csend volt. Egyikük sem nézett a másikra és Sasuke ismét megkérdezte magát, hogy miért nem ment el. Megengedte magának, hogy egy pillantást vessen a társára az ágyban. Az késztetés, hogy megcsókolja őt, nagyon zavaróvá vált, mivel a szőke olyan gyönyörűen nézett ki, mint múlt éjszaka.

- Öh-öhm… megengeded, hogy megfürödjek? – kérdezte Sasuke megpróbálva menekülni a helyzetből.

- Nem, egyáltalán nem – volt a válasz és a feketehajú felállt. Naruto automatikusan elfordult, hogy a falat nézze, látva, hogy Sasuke valószínűleg elfelejtette azt a tényt, hogy meztelen. „Szándékosan csinálja?” Naruto betakarta magát a takaróval és beletemette az arcát a párnába. Valójában egy kicsit álmos volt, de mielőtt még mély álomba zuhanhatott volna érezte, hogy egy kéz simogatja a haját és aztán hallotta a csukódó ajtó hangját.

Mióta Sasuke belépett a zuhany alá Naruto hallotta a hulló víz hangját. Még mindig azon tűnődött, hogy ez igaz, hogy Sasuke tényleg a saját lakásában zuhanyozik, hogy Sasuke tényleg vele töltötte az éjszakát. A hely, amely mindig magányos és üres volt, most teljesen más aura uralkodott. Naruto sosem gondolta volna, hogy valaha is történhet itt valami jó. Csak arra emlékeztette, hogy milyen magányos volt azokban az években, amikor senki sem beszélt vele. Abban az időben, amikor még túl kicsi volt, hogy gondoskodjon magáról, egy csoport nő jött, hogy segítsen neki enni, fürdeni, takarítani stb. De sosem beszéltek vele. Ők csak jöttek, végezték a munkájukat és elmentek. Az egyetlen dolog, amit hallott, az az volt, hogy hogyan csinálja a dolgokat. Ők egyre kevesebbszer jöttek, amikor Naruto hét éves lett és sosem tértek vissza, amikor 9 éves lett. De addigra a dolgok nagyot változtak. Még határozottabb és erősebb volt és elérte, hogy sose sírjon ismét és, hogy ne legyen gyenge. Elmondta Irukanak, hogy mi történt, amikor hét éves volt, de az egy nagy hazugság volt. Hét éves korában még egy síró baba volt, csak sosem mutatta ki senkinek. A büszkesége akkor született, amikor találkozott Sasuke Uchihával.

Az ajtó kinyílt, s Sasuke kijött a fürdőszobából. Ekkor Narutonak meg kellett harapnia a nyelvét, úgy, hogy meg ne kérdezze. Kiborító játékot játszol az agyammal??

Be kellett ismerni, hogy egy Sasuke Uchiha, aki most jött ki a zuhany alól egy kicsit vizesen, a vállán körbe egy törülközővel volt a legforróbb dolog, amit valaha is látott. Majdnem levegőért kapkodott, ezért azt mondta, hogy el szeretne most menni fürdeni.

Amikor a víz alatt volt hallotta Sasuke hangját az ajtó mellől.

- Szóval… sosem kérdeztem… hogy vannak a dolgok most nálad?

- Hogy érted? – kérdezte a szőke. Fogalma sem volt róla, hogy mire gondol Sasuke. Habár igaz volt, hogy igazán még nem is beszéltek mióta Sasuke visszatért. Leginkább tettették, hogy nem történt semmi (természetesen addig az éjszakáig)

- Tudod… itt a faluban… hogy megy minden?

- Úgy érted, hogy másokkal? Már láttad őket. Mind jól vannak és a francba mindannyian chuuninok és jouninok, kivéve kettőnket.

Sasuke sóhajtott. – Nem úgy értettem, baka. Úgy értem, hogy hogy megy minden közted és a falusiak között? – Naruto hallotta, s megállt egy megállt egy pillanatra. Miért kérdezi Sasuke ezt? Furcsa volt, mivel Naruto pont egy perccel ezelőtt gondolt erre.

Ismét emlékek jutottak eszébe. Egyedül sétált keresztül a parkon. Egy perccel ezelőtt Shikamaruval és Choujival volt, de jöttek a szülei és elvitték őket. Nem az lepte meg őt, hanem megfogadta, hogy nem lesz gyerek és olyan gyenge ember, de mégis… fájt. Sétált, s valamit észrevett. Uchiha Sasuke a folyó mellett ült, s néhány foltot figyelt az égen. Teljesen szerencsétlennek tűnt. Narutot tudott arról, ami a családjával történt és egy kis sajnálatot érzett iránta ( még, ha nem is volt ötlete, hogy milyen érzés elveszíteni valakit, akit szeretsz), de ő a riválisa volt, így nem mutathatott ki semmiféle kedvességet.

Bárhogy is, Sasuke úgy nézett ki, mint ahogy Naruto még sosem látta. Egyszerűen szomorúnak és kétségbeesettnek tűnt. Megszokta, hogy látja őt vigyorogva, komolyan, még dühösen is, de így sosem. Tényleg emberinek nézett ki. Nem volt szuper-fiú, ami távol állt. Így, amikor elfordult akkor, mosolygott, mert érezte, hogy egy kicsit belelátott Sasuke szívébe és igazán biztos volt benne, hogy hasonló történt vele, igen, mert Sasuke és Naruto gondolatai a fiatalkori évekről hasonlóak voltak. A kapcsolatuk nem olyan volt, mint amilyen két normális gyerek között van.

- Naruto? Ott vagy még? – kérdezte Sasuke egy kis aggodalommal, látva, hogy Naruto nem válaszolt azonnal a kérdésére.

- Oh! Bocsánat. Azt gondolom, hogy… nos, igen, úgy hiszem. Úgy gondolom valószínűleg hiányoztam nekik, amikor elmentem, haha. Miért kérdezed?

- Nos, mert sokáig nem voltam itt. Csak tudni akartam…

- És tudtad ezt korábban? – Naruto tanácstalan volt. Majdnem látta, hogy Sasuke elpirul az ajtó másik oldalán.

- N, n, nos, ezt… természetesen nem! Én csak… ellenőriztem, amikor együtt sétáltunk… úgy tűnt, mindenki téged nézett – ez igaz volt. Azokon a napokon Naruto megszokta, hogy néhány falusi hidegen néz rá, dolgokat suttog a társának, így nem foglalkozott velük túlságosan. De Sasuke… igen, Naruto észrevette néhányszor, hogy fenyegető pillantásokat küld bárkinek, aki úgy nézett a szőkére.

„Miért csináltad ezt? Megpróbáltál megvédeni? Csak, mint akkor?” – a síró szőke visszatért a valóságba. „Mindig figyelted, hogy mennek a dolgok az életemben? Naruto kilépett a zuhany alól és gyorsan megváltozott. Még mindig nagyon vizes volt, de nem érdekelte. Meg kellett kérdeznie. Kinyitotta az ajtót, s Sasuke ott találta mellette a falnak dőlve.

- Mi a gond? – Naruto jól volt, elpirult. Leült a földre elé, de csendben maradt.

- Sasuke… én-

- Tiszta vizes a hajad, tönkreteszed a padlót – szakította félbe Sasuke, megragadva a törülközőjét és elkezdte lágyan megszárítani Naruto haját. Mielőtt Naruto gondolkodhatott volna az arcuk csak egy centire volt. Naruto becsukta a szemét várva, hogy megérezze Sasuke ajkait a sajátján, de akkor… kopogást hallottak.

- Ki a franc az? – szólalt meg Sasuke, nem zavartatva magát, hogy elrejtse dühét.

Naruto egy kicsit elveszett volt, amiatt, amin pár másodperce volt, így gondolkodás nélkül kinyitotta az ajtót. Ott Sai állt a szokásos kifejezéstelen arcával.

- Hey Naruto-kun, hogy vagy?

- Sai! Mit csinálsz itt??

- Mit? Milyen goromba. Csak azért jöttem, hogy lássam, hogy mit csinálsz. Ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e.

- Minden rendben van – mondta egy hang Naruto mögött. A fiú megfordult és meglátta Sasukét teljesen felöltözve, eltörölve a zuhanyzás bizonyítékait.

- Oh, Sasuke-kun, nem tudtam, hogy itt vagy. „Kérlek, ne mondj neki semmit…” könyörgött Naruto.

- Naruto nem érezte jól magát, így múlt éjszaka megkért, hogy jöjjek át és csináljak neki vacsorát neki, s láttam, hogy elaludt. Van valami baj ezzel?

- Nem, egyáltalán nem. Akkor, bemehetek, Naruto? Vagy van valami gond? – Naruto Sasukéra nézett, hogy kaphatna-e valami segítséget tőle, de a fiú farkasszemet nézett Sai-jal, s nagyon határozott volt, hogy maradjon.

- Nem gond. Gyere be…