2. fejezet

Nem igazán vallomás

Arra ébredt, hogy a napfény rásüt az arcára, s ez vicces volt, mert az ő szobája a naplemente felé nézett, nem a felkelte felé. Aztán rájött, amikor felnézett a túl-fehér plafonra és az undorítóan fehér falakra.

Az ágyánál virágok voltak, de Neji nem volt elég lányos, hogy virágokat tartson a szobájában. Mindezekkel együtt úgy döntött, hogy egy kórházi szobában van. Utálta a kórházi szobákat; túl sok időt tölt bennük, néha a teste üvölt kínjában és egyszer egy párbajban egy ronda jutsu miatt az elméje sérül, és az, az maga volt a pokol.

A 9-es csapat lányai (és ő még mindig nem értette, hogy került ő, Lee és Tenten a 9-es csapatba) hozták valószínűleg a virágokat. Mostanában rászoktak arra, hogy mindent közösen tegyenek. Sőt még az összeszokott kuncogás is kialakult náluk. Még értékelte is a virágokat. Legalább volt valami szép, ami színt vitt ebbe a szobába.

Neji embereket hallott közelíteni – kettőt. A hangjuk ismerős volt. Látogatók? Az egyik Sakura volt. Azért tudta, mert a lány kiabált és tudta, hogy senki más nem tud olyan hangosan kiabálni, mint ő.
- Őszintén! – kiabálta lármázva. – Nem hiszek neked! Még egyszer sem látogattad meg, ugye?

Aztán az ajtó kicsapódott és Neji rettegve vette észre, hogy Sakura Narutoval kiáltozott.

Neji Narutora nézett, Naruto pedig Nejire, a szobára pedig kínos csend ült. Aztán Sakura meglökte Narutot.
- Menj! – mondta, hangja pedig olyan volt, mint a Hokage-é. – Nem tudom mi történt kettőtök között, de azt akarom, hogy tisztázzátok.

Kezeit csípőjére tette és kettejükre bámult – először Nejire, hátha ő a hibás, majd Narutora, aki mindenképp az volt.
- Én – mondta, úgy, mint aki teljesítette a feladatát – elmegyek inni.

Az ajtó ismét nagyot csapódott.

Naruto előtte állt, s úgy nézett ki, mint egy dühös, zavart gyerek. Az arca vörös volt. Nejinek hála, természetesen.

- Nézd – mondta Naruto végül. – Én-

Neji unottan nézett fel Narutora.
- Ülj le – szólt közbe, majd egy döbbent pillantás után Naruto le is ült. A kis faszék megreccsen súlya alatt.

- Nézd – kezdte újra. – Én – azon az éjszakán, amikor te-

- Amikor megcsókoltalak? – mondta Neji, s maga is meglepődött, milyen hűvös a hangja. Az elmúlt két hónapban szeretett volna távol lenni Narutotól, igen, és volt egy olyan idegesítő szokása, hogy elpirul és az ujjaival játszik, ahogy Hinata szok, de sosem volt hűvös. Félszeg igen, és zavart, de hűvös nem.

- Igen – nézett rá Naruto. – Amikor te… öhm, megcsókoltál – szünet. Neji a kezeire szögezte tekintetét, amelyek össze voltak szorítva. – Ami…

Neji várt. Naruto nem folytatta, így egy idő után Neji felpillantott. A szőke ninja szörnyen esetlennek tűnt, fülei pedig vörösek voltak. Dühösen nézett magára, s valószínűleg megkönnyebbült volna, ha a föld úgy dönt, hogy elnyeli őt.

És hirtelen Neji fáradtságot érzett. Unta az érzéseit, amik előtörtek mindig, amikor Naruto ránézett, unta azokat az érzéseket, amikor a gyomra összeszorult mindig, amikor Narutoval egy szobában voltak.

Nem kellett volna megpróbálnia megcsókolni Narutot. Csak ülnie kellett volna ott és – és bámulni a holdat, vagy valami.

- Nem gondoltam semmire – mondta Neji, s becsukta a szemét. Öregnek érezte magát. Amire szüksége volt egy fájós hát, s egy bot, amivel a kertjében játszó gyerekeket fenyegeti. – Amikor… megcsókoltalak – Megkísértelek megcsókolni. – Nem gondoltam semmire vele.

- Igen, jól van – mondta Naruto.

Neji ránézett. – Nem gondoltam semmire vele. – ismételte meg hűvösen.

Naruto ránézett – egy hosszú, kemény, vádló pillantással. – Igen, jól van – ismételte. – Újramondva sem fogja ezt igazzá tenni

Neji felhorkantott.

- Nem tudsz csak úgy tenni, mintha nem történt volna meg – mondta Naruto.

- Én nem – mondta Neji. – Azt mondom, hogy nem számított.

- Számított – csattant fel Naruto, Neji döbbenten meredt rá. Naruto hangja megbántott volt:
- Számított, mert nyilvánvalóan jelentett neked valamit és nem kellene új viselkedned, mintha nem történt volna meg és még ha így is teszel, az nem jelenti azt, hogy nem is történt meg! A dolgok nem alakulnak jól, ezt te is tudod!

Kiabált. Neji tízig számolt, s akkor beszélni kezdett.
- Így-mi? Egyetértünk, hogy a… csók… megtörtént. És akkor mi van? – gúnyolódott.

Azon az éjszakán, amikor majdnem szájon csókolta Narutot nem gondolt az esetleges következményekre.

- Mire gondoltál valójában ezzel? – kérdezte Naruto, s a hangja elképesztően csendes volt.

Én… - kezdte Neji. A kórház aligha volt jó hely, hogy bevallja a szerelmét, ráadásul nem is volt még biztos, hogy szereti Narutot, ezért így mondta. – kedvellek. „Nagyon.”

- Rendben – mondta Naruto kényelmetlenül.

- Ezért én…

Neji ismét abbahagyta a beszédet. Ninják voltak. A tettek többet mondanak, mint a szavak.

De ő nem tudta sehogy elmagyarázni az egészet Narutonak. A szavai mindig őszinték voltak, de sosem volt ékesszóló. Nem tudta elmagyarázni, hogy az a csók jobb ötletnek tűnt, mint egy kínos vallomás – ne, gondolta szárazon, az a csók nem volt kínos.

Naruto még mindig őt nézte és várt.

Neji észrevette, hogy elpirul. – Én – kezdte újra lágy hangon. – kedvellek téged, ezért megcsókoltalak.

Ez egész egyszerű logika volt. Naruto bólintott, aztán hirtelen ismét zavartan nézett.

- Neji – mondta majdnem finoman. – Tudod én nem kedvellek téged, öhm… úgy.

„Tudom” gondolta Neji. És azt is tudta, hogy Naruto nagyon is a nőket szereti. A tömeges árnyék klón technika utána Naruto kedvence a sexy no jutsu volt. De remélte…

- Elég nyilvánvalóan közölted – mondta.

- Sajnálom – válaszolt Naruto.

Ismét fáradtnak érezte magát. – Ne tedd.

Újabb szünet.

- Még barátok vagyunk, ugye? – kérdezte Naruto, mire Neji szíve megfájdult. Naruto hangja olyan volt… mint egy kiskutya, akit éppen elhagynak.

- Még barátok – egyezett bele azonnal és Naruto sóhajtott, megkönnyebbülve.

Ekkor Sakura lépett be furcsa kifejezéssel az arcán, mire Nejinek olyan sejtése volt, hogy a lány az ajtó előtt hallgatózott. Csodálkozott volna, ha a lány egyáltalán elment volna. Főleg, hogy innivaló nélkül tért vissza.

Nem tudott elég energiát összegyűjteni, hogy dühösen nézzen rá, ezért csak a falat bámulta, miközben Sakura megragadta Naruto kezét, s kiráncigálta a szobából.

A nap melegen sütött Neji mégis fázott.