4. fejezet

Hiei meg fog bocs�tani nekem, vagy fel kellene adnom?

(A fejezet Kurama szemsz�g�b�l j�tsz�dik)

Kurama elvitte Hieit a k�rh�zba a kocsij�val. ’Tarts ki Hiei, t�l�led. �g�rem, ha meghalsz, �n meg�l�m magam, hogy veled legyek. Jobban szeretlek, mint b�rmit �s mindent megtenn�k, hogy vissza gyere hozz�m.’ – gondoltam, s elkezdtem sz�guldani az orsz�g�ton a k�rh�z fel�.

Haszn�ltam valamif�le var�zslatot, hogy elrejtsem a harmadik szem�t, de ezt hat�r�nk�nt meg k�ne ism�telnem, hogy rejtve maradjon a szeme. Rem�lem, hogy ez nem lesz gyan�s a doktoroknak.

Eld�nt�ttem, hogy �gy jelentkezem be, hogy rokonok vagyunk, egy vezet�kn�vvel, �gy nem lesz gyan�s. Gyorsan leparkoltam �s bevittem Hieit a Tokyo k�rh�z bej�rati ajtaj�n �s h�vtam egy doktort, hogy seg�tsen nekem. Hirtelen egy orvos rohant fel�m �s kivette Hieit a kezemb�l, felfektette egy asztalra �s eltolta a s�rg�ss�gi szob�ba.

Azt�n hirtelen a doktor k�rdezte t�lem: Hol tal�lta?

- Egy sik�torban a Shinjuku sug�r�t k�zel�ben. � egy k�zeli unokatestv�rem, s �ppen �ton volt haza hozz�nk. M�r igaz�n k�sett, �gy elmentem megkeresni. � nem ismeri a Tokyo-i terepet olyan j�l. Tudtam, hogy a sug�rutak ment�n j�n. L�ttam egy embert a sik�torban �s r�j�ttem, hogy � az. Gyorsan elsiettem a kocsim�rt, majd behoztam ide. Innent�l �n is tudja.

- Igen k�r�lm�nyek k�zt tal�lta?

- Igen – v�laszoltam.

- Tud valakit, akinek ellens�ge lehetett az unokatestv�re?

- Nem – mondtam, s kezdtem idegesen �rezni magam.

- Rendben, nos el�sz�r meg kell vizsg�lnunk, hogy megtudjuk milyen s�r�l�sei vannak pontosan. �gy n�z ki elt�r�tt n�h�ny csontja, de nem fog meghalni ma. M�g j� ideig �lni fog.

- K�sz�n�m doktor �r. Sokkal jobban �rzem magam.

- Rem�ltem. Van a csal�dj�nak k�rh�zi biztos�t�sa?

- Igen..de �n vagyok az egyetlen, akire �rv�nyes. Ki tudn�m azzal fizetni azzal az unokatestv�rem k�rh�zi sz�ml�j�t?

- Igen… nek�nk ki kell keresni a sz�m�t�g�pben �s a csal�dtagjaidnak �s neked ki kell t�ltenetek a pap�rokat. Amint k�sz lesznek meg fogod tudni.

- K�sz�n�m – v�laszoltam h�l�san a doktornak. A doktor �tadott nekem egy �rlapot, s k�rte, hogy t�ltsem ki. Megcsin�ltam a pap�rmunk�t �s visszaadtam a doktornak. N�h�ny �r�ja v�rtam, amikor visszaj�tt a doktor, hogy h�rt adjon Hieir�l. �n gyorsan fel�lltam, amikor �reztem, hogy a doktor j�n.

- Hogy van?

- Rendben lesz.. ne agg�djon annyira �rte. Nagyon gyorsan gy�gyul. Szinte szokatlanul gyorsan – visszatartottam a l�legzetem. A szeme nem ny�lik ki vagy p�r �r�n kereszt�l. – r�ad�sul szokatlan az idegrendszere is. A t�r�tt csontjai hamarosan rendbe j�nnek. B�rmikor bemehetsz hozz�, ha szeretn�l. M�r rendesen vesz leveg�t, s v�laszol a k�rd�sekre. Tudta a keresztnev�t, lakhely�t �s az Egyes�lt �llamok eln�k�t.

A szemeim kid�lledtek. Honnan tudhatta ezt Hiei? Hacsak… nem, nem szeretn� tudni.. t�nyleg TV-t n�z?

- Vicceltem. Ha ezt tudta volna, nagyon csod�lkoztam volna. Ha akarja megl�togathatja. Az �t�dik szoba jobbr�l a folyos� ment�n – doktor elmutatott a folyos� ir�ny�ba.

- Ne agg�djon miatta. Rendben lesz!

�n gyorsan k�sz�netet mondtam �s elfutottam a folyos�n. Megtal�ltam az �t�dik ajt�t �s elolvastam a feliratot: Hiei, Kitsuragi. Ben�ztem az ablakon kereszt�l a szob�j�ba �s megl�ttam, hogy alszik. Csendesen kinyitotta az ajt�t �s bes�t�ltam a szob�ba. Hiei jobban n�zett ki, mint amikor megtal�ltam.

Le�ltem a sz�kre Hiei �gya mellett.

- Hiei, k�rlek legy�l jobban, sz�ks�gem van r�, hogy vissza gyere, s �jra velem legy�l – megfogtam Hiei kez�t. – Hiei, k�rlek. Gyorsan gy�gyulsz. Ha gyorsan j�l leszel, akkor egy�tt lehet�nk. K�rlek, Hiei. Sajn�lom, amit mondtam neked. Sz�ks�gem van r�d… - Yusuke �s Botan s�t�ltak be. �n gyorsan elengedtem a kez�t. Yusuke odaj�tt, s kez�t a v�llamra tette.

- Hogy van Hiei?

- Nem kellett volna olyan hirtelen ott teremnem Hiein�l. Olyan, mintha az �n hib�m lenne.

- Bolond. Hiei gyorsabban fel�p�l, mint az �tlag emberek, nem? Amint jobban �jra egy�tt tudtok lenni.

B�lintottam. A k�nnyek elkezdtek folyni a szememb�l �s halkan s�rni kezdtem.

- Kurama, j�l vagy? – k�rdezte t�lem Yusuke.

B�lintottam, de tudtam, hogy ez nem igaz.

- Akkor mi�rt s�rsz? Ha j�l vagy, akkor nem s�rn�l. Gyere, mondd el nekem.

- Csss! – mondta Botan Yusuk�nak – Fel akarod �breszteni?

- Ja, sajn�lom

- Az�rt s�rok, mert boldog vagyok. – zavartan n�ztek r�m. – Boldog vagyok, mert Hiei elmondta, hogy szeret engem. De azt�n vit�ztunk, mert j�t�kszereket akart haszn�lni az egy�tt l�t�nkkor… �n pedig nem akartam �s nem hallgattam meg… idi�ta voltam. Azt�n elk�ldtem Hieit, s � el is ment �s �gy tal�ltam meg �t. Egy h�lye bolond vagyok – mosolyogtam szomor�an. Olyan h�lye vagyok. Mindent elmondok nekik. – Mire gondoltatok? Meleg vagyok! Mit gondoltok err�l? – Nem tudom elhinni, hogy csak �gy kifecsegtem a Hiei ir�nti �rzelmeimet mindenki m�snak.

Feln�ztem Yusuk�re �s l�ttam, hogy mosolyog azzal a h�lye vigyor�val.

- Hey, ember, ez nagyszer�!

Most legal�bb t�nyleg tudod, hogyan �rzel ir�nti. Mindannyian azt tudjuk mondani, hogy Hiei igaz�n szeretett t�ged, de eddig nem tudtuk pontosan mit �rez ir�ntad. Most m�r tudjuk, �s a t�bbiek is boldogok lesznek. Hiei hamarosan fel�bred, ez�rt ink�bb megy�nk. Viszl�t

- Viszl�t Kurama.

Viszl�t – mondtam, miut�n elmentek.

Hiei kinyitotta a szem�t:

- Kurama? Te? Hol vagyok?

- Igen Hiei, �n vagyok. K�rh�zban vagy. �n tal�ltalak meg, s nem akartam, hogy meghalj �gy idehoztalak.

- Idehozt�l, hogy megments?

- Igen. Ha valamit akarsz, csak h�vj. B�rmit.

- Menj el.

- Hiei k�rlek, csak…

- �n csak azt mondom, amit akarok. K�rlek, elmenn�l?

- Rendben. Gondolom k�s�bb visszaj�v�k.

- Nem garant�lom, hogy besz�lni fogok veled.

- Tudom, de ha kell valami, b�rmi –

- Menj.

Felkeltem �s csendesen kis�t�ltam a szob�b�l. Yusuke �s Botan m�r elmentek. K�rben�ztem, s �tv�ltoztam Youkov� �s kirohantam a k�rh�zb�l, s a k�nnyeim potyogtak.