2. fejezet Vallom�s?

Amint Kurama fel�bredt �s nem tal�lta Hieit az �gya mellett agg�dni kezdett. ’Hol vagy Hiei? �ltal�ban itt szokt�l lenni… a jobb oldalamon. Rem�lem j�l vagy… f�l tizenegy van! Csak f�l �r�m van elk�sz�lni! Meg�g�rtem, hogy ott leszek… csak v�rj meg engem… k�rlek, v�rj.’

- Majdnem elk�st�l Kurama.  Ez nem te vagy. Valami baj van?

- Nem, csak elaludtam. A h�tv�ge meg minden.

- Meddig aludt�l?

- 10: 30-ig. Tudom, ez nem igaz�n jellemz�, de f�radt voltam. Sosem �reztem ilyen f�radts�got m�g �letemben. Mintha felrobbann�k, vagy valami… neh�z volt nyitva tartani a szemem, am�g iskol�ban voltam. Istenem, ki vagyok ett�l.

- Igen. �n is �gy mondan�m. Ne v�rass meg. Azt mondtad m�ltkor, mikor utolj�ra besz�lt�nk, hogy besz�lni akarsz velem valami fontosr�l.

- Igen. Egy �zenetet hagyt�l nekem… szokatlan volt.

Hiei kuncogott Kurama hangj�n.

- Igen. Gondolom, tudod, hogyan �rzek ir�ntad.

- Mit jelent ez?

- Pr�b�lj meg eml�kezni a lev�l utols� sor�ra Kurama.

- A neved.

Hiei izgatottan mondta:

- NEM! Az el�tte l�v� sor!

Kurama a mem�ri�j�ban kutatott. Azt�n hirtelen esz�be jutott. Err�l akarta megk�rdezni Hieit. Hiei t�rt r� el�sz�r. A sor: Szeretettel.

- Mire akarsz utalni ezzel a sorral Hiei? – k�rte Kurama. Azt�n halkabban k�rdezte:

- Te t�nyleg szeretsz engem?

Hiei szemei kid�lledtek. Kurama nem tudta!- gondolta, majd v�laszolt: Igen Kurama, �n t�nyleg szeretlek t�ged. Minden rendben van veled?

Kuram�nak k�nnyek jelentek meg a szem�ben.

- Igen. Hiei �n is szeretlek t�ged.

Szeret engem… k�sz�n�m Inari. K�sz�n�m.

- Kurama? J�l vagy?

- Igen. �n csak kicsit meglep�dtem, hogy te is szeretsz engem.

- Szeretsz engem!

Igen, te fafej. �n m�r r�g�ta szeretlek t�ged. Azt hittem az�rt maradsz t�vol, mert nem akarsz velem lenni.

- Nem… soha. �n szeretlek �s csak t�ged Kurama. Csak te �lsz a sz�vemben.

- Akarsz �nnepelni?

- Kikkel?

- Csak mi. Anya holnapt�l nem lesz otthon. Val�j�ban �n otthon szeretn�k maradni holnap, hogy veled t�lthessem azt a napot, ha szeretn�d.

- Igen. �s lehetne �nnepelni �des h�val?

- Term�szetesen. Milyen fajt�t szeretn�l?

- Csokisat. M�k�s lesz veled lenni… m�k�s lesz.

- Nem. Hiei, ha egy�tt szeretn�nk aludni, v�rjunk miel�tt j�tszan�nk.

- J�t�kokat? �n csak enni akarok veled Kurama… az nem j�?

- Nem. Nem ez az alkalom. Nem j�tszunk, am�g nem randizunk p�rszor…

- Mennyi ideig Kurama? – k�rdezte Hiei, m�g Kurama f�leit nyaldosta.

- Egy kicsi… lehet 3… Hiei, tudn�l v�lni, am�g haza �r�nk?

.- Nem. Szeretn�k sz�rakozni veled egy kicsit itt �s most…nem egyezek bele… l�gy az eny�m Kurama.

- Nem Hiei! Nem! - Kurama er�sen ell�kte Hieit – Ne itt. Szeretlek, de nem csin�lhatjuk b�rhol azt, amit szeretn�nk. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor tal�n nem k�ne addig j�nn�d.

- Zavarlak t�ged Kurama?

- Csak, amikor ezt elkezded… Sajn�lom, de ezt nem tudom m�g. �nnepelj�nk k�s�bb. Egyed�l kell lennem ma �jszaka. K�s�bb lehet, de nem most. Ne aludj az �gyamn�l �jszaka. Lehet, hogy cs�b�t engem. Nem akarom ellen�rizni.

- Csak nem gondolod? Vesz�lyes �s vad? Nem gondololhatod, hogy elveszted a kontrollt, ha a k�zeledben vagyok?

- Nem.

- Melyik a k�rd�s?

- Mindegyik. Hallgass Hiei, ha meg�g�red, hogy nem t�madsz le, am�g haza nem �r�nk, akkor csin�lhatjuk ma este. Ha nem akkor menj �s ne gyere vissza egy kis ideig.

- V�rni fogok. Addig ameddig j�tszhatok egy kicsit miel�tt meglenne a dolog…

- Ok. De nem az �des h�val…

- Hn. Rendben. Nem sz�rakozok az �des h�val. Majd legk�zelebb. Vagy sosem szeretek bel�d.

- �ll az alku. Gyer�nk haza.

- Ok. Gyer�nk.

Kurama �s Hiei k�z a k�zben hazas�t�lt.