Sötétben minden más
Szandy Ballack 2008.05.09. 17:17
2. fejezet
Gaara figyelte a fiút a karjában, aki nyöszörgött és didergett, miközben aludt. Pár nap telt el, mióta Narutot kiengedték és még mindig furcsa, mióta felébredt, nem lát és semmit nem csinál. Ezért Gaara tartja őt a karjaiban, amikor alszik. Naruto azt mondta, hogy ritkábban vannak rémálmai, amikor ő ezt teszi. Gaara összerezzent, amikor Naruto kezei a bőrében vájkáltak.
- Ssh – súgta Gaara. – Ne félj, itt vagyok.
- Gaara – sírta Naruto álmában.
- Itt vagyok – lágyan megsimogatta Naruto hátát, nyugtatva őt. – Itt vagyok.
- Gyere Naruto, itt az ideje, hogy kigyere és eddz Lee csapatával.
- Nem.
- Naruto, két hete nem voltál kint.
- Tudom.
Ez igaz volt; egy hete vette rá Narutot, hogy hagyja el a szobáját és újabb három napba, hogy engedje be a barátait. Sakura volt az első látogató öt nappal utána.
- Sakura, vigyázok rá, a szívének még mindig gyógyulnia kell.
- Tudom, de – harapta meg ajkát – őt sem akarom elveszíteni.
- S-sakura.
- Igen, Naruto?
- Még - felemelte a fejét és egyenesen ránézett. - Még mindig vannak suttogások?
- Nem Naruto, többé nincsenek suttogások.
- Akkor lehet… Meg fogom próbálni. Ha Gaara is jön.
- Jövök.
- Megyek szólok Lee-nek.
Gaara csodálta, hogy Naruto miért egyezett bele, hogy megy, és mi változott meg azóta, hogy Lee utoljára itt volt…
----- ----- -----
- Naruto klón! Mit csináltál Narutoval? Te nem vagy Naruto! – kiabálta Lee az ajtón keresztül.
- Lee.
- Gai-sensei, az nem Naruto. Naruto nem rejtegetőzni, ezért ő nem lehet Naruto. Naruto nem az a fajta ember. Kakashi úgy hívta, hogy #1 hiperakty ninja. Az az ember nem Naruto és én addig fogok itt kint állni, amíg meg nem tudom miért.
- - - - - -
Gaara várt, amíg Naruto elalszik és aztán mutatta Lee-nek. Az alvó Naruto: összegömbölyödött és remegett félelmében. Az egyetlen hang, amit Lee adott ki: „oh”, majd elment. Az az éjszaka nem volt jó és Naruto megtagadta, hogy Gaara elmenjen az oldaláról. Sakura elég kedves volt, hogy hozzon nekik ételt és híreket Lee-től. És esedezett. Naruto mély depresszióban volt. Sakura megpróbálta kicsábítgatni, úgy, hogy elrejtette önmagát, de Naruto nem volt hülye; hallotta a hangjában, érezte az érintéseiben.
- Dobe – Gaara visszatért a gondolataiból Naruto hangjára. Gaara nekidőlt az ajtókeretnek, becsukva szemeit.
- Mi?
- Dobe – Mindig ezt használta, ha hívta őt. De most… -Naruto felállt és kinyitotta a szemét. Ő a dobe.
- Elhibáztad – mondta Naruto hűvösen. Tenten a kunaikkal gyakorolt, miközben Gaara és Naruto leültek egy rönkre és figyeltek.
- Mii? Mennyi?
- Öt.
- Öt Tenten – Neji visszasétált a vizsgálat céljából. – Nem vagy beteg?
- Nem, de – Tenten oda-vissza nézett Naruto és Gaara között.
- De mi? – kérdezte Neji megállva Tenten előtt.
- Naruto… azt mondta, hogy elhibáztam ötöt, mielőtt megtörtént volna…
- Ah – Neji Narutora nézett – Igaza van?
Naruto összerezzent a hangra, de próbálta elrejteni. Bólintott.
- Gaara – mondta Naruto, miközben Gaara bezárta az ajtót.
- Igen, Naruto?
- Te… - felé fordult és ránézett – szeretsz engem?
- Igen.
- Gaara… - tett egy lépést Naruto felé, de megbotlott. Gaara elkapta őt.
- Igen? – megölelte a szőkét.
- Maradj velem – Naruto Gaara vállára döntötte a fejét.
- Mindig – lágyan megcsókolta a szőkét a karján. – Addig, ameddig csak engeded – súgta lágyan mielőtt elvitte volna az alvő ramen-imádót az ágyba – Szép álmokat Naruto!
- Igen, Anya.
Gaara nevetett mielőtt átölelte volna Narutot.
- Gaara?
- Igen?
- Én is szeretlek.
Gaara mosolygott és közelebb húzta Narutot. Lehet, hogy nem fogja látni Rejtett homokot egy ideig… de ez nem érdekelte. Valaki itt szereti őt… és ez minden, ami számított.
|