7. fejezet

Cseppnyi probléma

Sasuke Uchiha fájó szívvel feküdt le, azonban bárhogy is próbált, nem tudott elaludni. Magányosnak érezte magát, most, hogy Shira nem volt ott mellette, nem ölelte át, mint ahogy tegnap és tegnapelőtt.

Direkt eljött aludni korábban, hogy ne kelljen beszélnie a bátyjával. Mert tudta. Tudta, hogy Itachi beszélni fog vele, s nem éppen arról, hogy hogyan van. Shira miatt.
Hogy miért van vele mindig? Lehet, hogy az ő Shira-neechanjával már beszélt is erről? S talán rávette, hogy ne töltsön vele annyi időt! Vajon megtenné ezt Shira? Vajon képes lenne egyedül hagyni őt, ismét? Sasuke ezektől a kérdésektől nem tudott aludni.
Hirtelen felült az ágyában. „Beszélnem kell Shira-neechannal!” gondolta, majd kipattant az ágyából, s elindult bátyja szobája felé.

Útközben gondolatok cikáztak a fejében. „Mi van, ha felzavarom? És ha Itachi ébred fel? Ha elzavarják őt? De a Neechan nem ilyen! Vajon alszanak egyáltalán?” merengett el Sasuke, majd amikor odaért Itachi szobájához, elhúzta az ajtót, s benézett.
Bent a bátyja és Shira aludtak. Itachi átkarolta Shirat, míg az szorosan odabújt hozzá. Egyikük sem ébredt fel az ajtó nyílására, sem a csukódására.
Sasuke mikor meglátta őket, úgy döntött, hogy nem kelti fel szeretett Neechanját. Inkább visszasétált a szobájába, odament az asztalához, s levett onnan egy képet. Majd visszasétált az ágyához, bebújt, magához karolta a képet, s úgy aludt el.
A képről egy szőke fiú mosolygott rá.

Másnap reggel Sasuke fáradtan ébredt fel, nagyon sokára tudott elaludni éjszaka. Felkelt, összekészülődött az iskolára, majd elment reggelizni.
Amikot belépett a konyhába csodálta, hogy csak édesanyja van ott, se az édesapja, se Shira, se Itachi.

- Jó reggelt Anya! Hol van mindenki?

- Apád már elment, Shira és Itachi még alszanak – mondta Mikoto, majd elérakta a reggelit.
- De úgy volt, hogy Shira elkísér engem az akadémiára – mondta magának Sasuke lehajtott fejjel Sasuke, amit anyukája is meghallott.
- Kicsikém. Szerintem most hagyjad Shirát. Biztos szeretne egy kicsit kettesben lenni Itachival. Tudod, ők szeretik egymást.

- De Anya! Meg sem érdemli a bátyám Shirát! Olyan gonosz vele! Mindig bántja, de ő mindig megbocsát neki! – mondta, vagyis inkább kiabálta Sasuke, majd felpattant, s elviharzott. Annyira dühös volt mindenre és mindenkire, hogy észre sem vette, hogy Shira mellett ment el. A lány döbbenten nézett utána.

Sasuke amint odaért az akadémiára becsörtetett a terembe, s leült, majd sóhajtott.
- Jó reggelt Sasuke! – köszönt oda neki barátja.
- Szia Naruto! – köszönt vissza egy kis mosollyal. Mindig, amikor ránézett a fiúra mosolyognia kellett. Olyan aranyos volt azokkal a csíkokkal az arcán. Majdnem úgy nézett ki, mint egy róka.
- Mi a gond, Sasuke? – ült le mellé, s érdeklődve oldalra fordította a fejét.
- Itachi, anya, Shira… minden!
- De mi történt? Elmondod? Tegnap még olyan jól kijöttél Shirával, a bátyád meg otthon sincsen, nem? Anyukáddal pedig igazán nem kellene gondodnak lenni!

Sasuke furcsán nézett kissé ideges barátjára, nem tudta, hogy mi történt vele!
- Mi van veled? – kérdezte.
- Semmi… komolyan! – válaszolt még mindig idegesen a másik.
- Naruto! – szólt rá, de amikor nem kapott választ, megragadta barátja felsőjét, s megrántotta. – Miért nem szólsz semmit, mondj valamit!
- Miért van problémád a családoddal? – súgta halkan.
- Miért, miért?! Senki nem ért meg, anyám is azzal jött ma, hogy hagyjam békén Shirát, hogy Itachival lehessen.! Vagyis, nem! – kezdett el habogni Sasuke, amikor rájött, hogy mit is mondott. – Vagyis úgy értettem, hogy Shira Itachi barátja, de még nem nagyon lehettek együtt.
- Ja…
 - Tudod, néha azt kívánom, hogy bárcsak ne lenne családom. Az olyan jó lenne… - tovább is folytatta volna mondanivalóját, de Naruto felpattant és kiviharzott a teremből.
- Várj Naruto! – pattant fel ő is, s rohant barátja után, de amikor kiért a teremből, addig ő már sehol sem volt. Csüggedten ment vissza a helyére, s leült. Gondolta, biztos visszajön majd, s akkor beszélnek.

Azonban nem értette a fiút. Annyira furcsán viselkedik, főleg, ha a családról van szó. Valamit titkol. De mi az? És még valami. Miért nem volt ott senki Naruto beavatásán? Miért utálják a falusiak ennyire? Miért hívják szörnyetegnek a háta mögött? Miért nem akarják, hogy barátkozzon vele? Miért? A barátja csupa miért kezdetű kérdésekből állt.
Ha hazamegy meg kell tudnia a válaszokat. Ha a szülei nem mondják el, talán Shira. Persze, ha egyáltalán ráér, s persze, ha szóba áll vele.

Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy lassan kezdtek bejönni az osztálytársai. Csak azt vette észre, hogy egy rózsaszín és egy szőke hajú lány mindenképpen vele akar lenni. Olyan szörnyű mind a kettő.

Csengettek.

Sasuke körbenézett a teremben, de nem találta meg, akit keresett. Naruto nem jött vissza.

                                                           *

Sasuke csendben ülte végig az órákat, majd amikor kicsöngettek lassan összepakolt, s elindult kifelé. Útközben csatlakozott hozzá az a két idegesítő lány, de nem foglalkozott velük, így azok egymással kezdtek veszekedni.
”Hülyék.” Ez volt az egyetlen véleménye róluk.
Hálát adott a Sorsnak, amikor kilépett végre az akadémiáról, mert tudta, vagy legalábbis remélte, hogy ezek a libák nem arra mennek, amerre ő.

Kint a kapuban azonban meglepetés várta őt. Shira állt az egyik fának dőlve, s várta őt. Amikor észrevette őt, odament a fiúhoz.

- Szia Sasuke! – köszönt neki. – Sziasztok! – köszöntötte a két lányt is, akik elhallgattak.
- Szia! – ölelte át a lányt Sasuke.
- Helló – köszönt a két lány is. – Te Sasuke testvére vagy? – kérdezte a rózsaszín hajú.
- Nem. De úgy érzem magam. A nevem Shira. Ti kik vagytok?
- Sakura.
- Ino.

- Örülök, hogy megismertelek titeket. Sasuke barátai vagytok?

- Öhm… háát… igen! – mondták habozva.
- Ti ugyan nem! – vetette oda nekik Sasuke.
- És a szőke hajú fiú merre van? Naruto? – kérdezte Shira.
- Ma lógott… rögtön az első napon. Nem sokra viszi! – mondta Sakura lekezelően.

- Nem tudtok semmit! Shira.neechan, kérlek, menjünk!

- Rendben! Sziasztok! – integetett a lányoknak.

Sasuke és Shira hazafelé vették az irányt, majd pár perces hallgatás után Sasuke megszólalt.

- Miért vagy Neechan?

- Csak nem baj? Egyébként azért, mert beszélni szeretnék veled.

- Értem – mondta lehajtva fejét Sasuke.

Csendben folytatták tovább az útjukat.