2. fejezet
Szandyballack 2008.05.04. 10:34
You can trust me! I believe you Itachi! A rózsaszín felhő hónapa
2. fejezet
You can trust me! I believe you Itachi!
A rózsaszín felhő hónapa
Itachi rengeteget gondolkozott. A családjáról, az ANBU-ról és meglepetésére Shira is eszébe jutott.
Shira.
Apja kinevette őt, amikor elmondta neki, hogy van egy lány, aki hasonlóan tehetséges, mint ő. Apja sosem értette, vagy nem akarta érteni, hogy Ő mit érez. Csak az volt fontos a számára, hogy a fia legyen a legjobb, s csak arról tudott beszélni, hogy egyszer Itachi lesz az ANBU vezetője. De ő ezt nem akarta. Ugyanolyan akart lenni, mint a többi egyszerű ninja. Azonban bárhogy is próbált közeledni a többiekhez, ők úgy bántak vele, mint egy istennel, s ő is egyre arrogánsabb lett.
„Nem gondolom, hogy arrogáns lennél. Csak visszahúzódó. Először furcsának találtalak, de szerintem tudsz kedves is lenni. Mint például most velem.”
Ő nem gondolja így. Érzem, hogy nem hazudott. Ő az első, aki nem úgy viselkedik velem, mint mások. Holnap remélhetőleg jobban megismerhetem őt.
Gondolta végül, s elaludt. Álmában egy hosszú szőke hajú lány szerepelt.
*
Itachi másnap fél hatkor ébredt fel, s miután elszidta magát, amiért elaludt, kiugrott az ágyból, felkapta a fekete pólóját, s nadrágját, összefogta a haját, s útban kifelé bekapott egy kikészített szendvicset. Gyorsan megpuszilta édesanyját, amit anyja nagyon csodált, de nagyon örült neki, majd kirohant a házból egyenesen a gyakorlótérre.
*
Shira pontban ért ki a gyakorlótérre, s mikor nem látta Itachit úgy gondolta, ha már itt van, akkor gyakorol kicsit. Elővette kunaijait, felugrott a levegőbe, s mialatt fejjel lefelé haladt a föld felé elhajította a kezeiben lévő négy-négy kunait. Mint, ahogy várta mindegyik célba ért. Amikor leérkezett a földre az utolsó kunaiját a fák közé hajította.
- Késtél! – köszöntötte az érkezőt.
*
Itachi igencsak megijedt, amikor Shira kunaija egy centivel a füle ment el. Látta az előbbi igencsak szép gyakorlatot, s amikor a lány „köszöntötte” aznap sokadszorra is megbánta, amit ezelőtt mondott a lánynak.
- Elaludtam egy kicsit – ismerte be Itachi, majd a mögötte lévő fából kihúzta a lány kunaiját. S visszavitte neki. – Kedves fogadtatás – adta át neki a fegyvert.
- Ez jár a későknek – mosolygott Shira. – Mehetünk?
- Persze.
Egy ideig szótlanul haladtak az úton, majd Itachi törte meg a csendet.
- Nagyon ügyes vagy!
- Köszönöm.
- És mit gyakoroljunk először, vagy tanuljunk először?
- Amit szeretnél.
- Haragszol rám?
- Nem, dehogyis! – kapta fel a fejét Shira.
- Akkor miért viselkedsz ilyen furcsán? Tudom, hogy nem ismerlek, de tegnap másmilyen voltál velem. Meggyőztek, hogy egy arrogáns szemét vagyok? – kérdezte csalódottan, keserűséggel a hangjában Itachi.
- Nem – felelte kimértem Shira, majd nem törődve a többi kérdéssel, elsétált Itachi mellett.
Azonban ezt az Uchiha nem hagyta annyiban, megragadta Shira karját, s visszarántotta, majd hátulról átölelte a döbbent lányt. (Sz.megj.: Egy kis romantika. Love! Nagyon tetszett nekem ez a szitu)
- Kérlek Shira, mit csináltam? Te vagy az első, aki emberszámba vesz engem. Mondd el nekem kérlek, mi változott? Én csak, én nem tudom mit mondjak – hajtotta fejét Shira vállára. (OMG!)
- Itachi, ne-nekem nincsen semmi problémám veled. A baj a családommal van. Tudod, a szüleim gyakran veszekednek, s tegnap hiába voltam a szobámban, felébresztettek, s velem kezdtek el kiabálni, hogy miért nem szólok, ha hazaérek, s, hogy halálra aggódják magukat miattam. Pedig-pedig én csak azért nem szóltam, mert akkor is veszekedtek, amikor hazaértem. Ez esett nekem annyira rosszul. Sajnálom, ha megbántottalak, sosem tennék ilyen direkt. Arról pedig nem tudtam, hogy mindenki így bánik veled, hiszen te is olyan vagy, mint mi.
- Nem akartam felhozni ezt a témát. Köszönöm, ogy megbízol bennem. Nem igazán jutok szóhoz, még senki nem velem ennyire bizalmas. S ez annyira jól esik nekem. Embernek érzem magam.
- Mit szólnál, ha edzenénk? – terelte el a szót hirtelen Shira
- Jól van – mondta Itachi. – Szerintem tanuljuk meg a… a nem tudom. Nem jut eszembe semmi – mosolyodott el zavarában Itachi.
- Tudtam, hogy aranyos vagy, amikor mosolyogsz? – kérdezte Shira, majd amikor felfogta, hogy mit mondott elpirult.
Ezt persze Itachi is észrevette.
- Nem, de köszönöm a felvilágosítást – mondta, s úgy szemtelenül mosolygott hozzá.
- Gonoszkodsz! – mondta az egyre vörösebb Shira. – Inkább mondj valamit, mit csináljunk ma?
- Ismerkedjünk! – vágta rá szinte azonnal Itachi.
- Oh! Na jó, lássuk! Mesélj magadról! – mosolygott vissza Shira, s megnyalta a szája szélét, minek hatására Itachi kissé vörös lett. Így viszont a lány kezdett el nevetni.
- Bosszúálló kisangyal! – vágott vissza Itachi.
- Vörös kisördög! – replikázott Shira, majd mindketten nevetni kezdtek.
Miután kinevették magukat, Shira ismét mondta, hogy Itachi meséljen magáról.
- Szóval, a nevem Itachi Uchiha, 13 éves vagyok, chunnin, ANBU tag, 175 cm magas, fekete szemű és hajú…
- És milyen a hajad? – kérdezte kuncogva Shira.
- Hosszú, egyenes… hé! Te szórakozol velem! – kiabált az egyre hangosabban kuncogó lánnyal.
- Ne haragudj! Muszáj volt kipróbálnom! Ez teljesen olyan volt, mint egy társkereső hirdetés!
- Jól van! Akkor halljunk téged! Kíváncsi vagyok, te mit mondasz!
- Khm., khm. Shira Tenshi a nevem, , 12 éves, genin, 170 cm magas, szőke hajú és szürke szemű. Középhosszú hajam van . kuncogott Shira, majd folytatta. – Vágyam, hogy boldog legyek, s boldoggá tegyek másokat is. Tudom, kicsit hippis, de én szeretném ezt tényleg. Nincsenek nagyra törő vágyálmaim, egyszerű életre vágyom. Belső jellemzőimről nem tudnék sokat mondani. Nem könnyen barátkozok, általában csendes vagyok, de tudok úgy is viselkedni, ahogy láthattad tegnap. Ennyi – fejezte be a lány mondandóját.
- Oh…
- Hmm?
- Szép vagy.
- Tessék?
- Semmi.
- Azt mondtad, hogy szép vagyok!
- Na, ha hallottad, miért kérdezed?! – vágott vissza Itachi.
- Csak!
- Ez nem válasz!
- Te se válaszoltál, amikor kérdeztem valamit!
- Mondtam, hogy semmit!
- Az sem válasz! – adta meg a kegyelemdöfést Shira.
- Hmm…
- Hmm, mi?
- Tudod, te egy különleges lány vagy és olyan furcsán érzem magam a közeledben. Tegnap éjjel is veled álmodtam. Hiányoztál nekem, pedig egy napig sem voltam távol tőled, s ráadásul még csak most ismertelek meg. Félek bevallani, még magamnak is, de megtörtént. Beléd szerettem – vallotta be a kínzó igazságot Itachi, majd várta, hogy szerelme sajnálkozva elküldje, vagy inkább minden szó nélkül ott hagyja, vagy a legrosszabb… kineveti.
Azonban Shira szólni sem tudott. El sem tudta hinni, hogy Itachi belészeretett, ráadásul vele is álmodott. Úgy néz ki egymásról álmodtak.
- Én is – súgta Shira, majd lehajtotta a fejét.
Itachi először fel sem fogta mit mondott a lány, majd amikor megértette, hogy Shira is szerelmes belé mosolyogni kezdett.
- Tényleg? – kérdezte, hogy biztosra menjen, nem hall rosszul.
- Igen – majd, hogy bebizonyítsa, hogy komolyan gondolta odamászott Itachihoz, s nyomott a szájára egy apró csókot.
- Hmm…
- …
- Ezt csinálhatnád gyakrabban is!
- …
- Szótlan vagy – mondta Itachi. – Na majd én szóra bírlak. Vagy inkább nem hagylak szóhoz jutni – villant fel Itachi fekete szeme, majd megcsókolta a cseppet sem ellenkező Shirat.
*
A páros ezt a napot életük egyik legjobb napjának könyvelte el. Hiszen két zárkózott, magányos szív talált egymásra két igencsak erős személyiség találta meg a közös utat.
S a napok lassan múlni kezdtek. Ez Shirának és Itachinak fel sem tűnt, hiszen majdnem szabad pillanatukat együtt töltötték.
Reggel hattól este hatig edzettek, majd nem volt ritka, hogy elmentek együtt sétálni a környező erdőkbe.
Aztán letelt az egy hónap, s mindketten nagyon szomorúak lettek attól a hittől, vagy ténytől, hogy ezen túl kevesebbet találkozhatnak. Az utolsó edzési napukon is erre gondoltak, így az edzésből nem lett semmi. Inkább csak beszélgettek.
- Kicsi Shirám, nagy valószínűséggel ez az utolsó ilyen nap, hogy együtt lehetünk.
- Ne aggódj, így is sok időt fogunk eltölteni közösen – mosolygott Shira, azonban ezt ő maga sem nagyon hitte el.
- Igazad van! – állt fel Itachi. – De ha mégsem lenne így, mit szólnál, ha kihasználnánk ezt az utolsó napot? – ajánlotta Itachi, majd felhúzta az ő kicsi Shiráját.
- És hogyan? – kérdezte gyanútlanul a lány.
- Fürödjünk! Itt van egy tavacska, ott ellehetnénk. ( sz.megj.: Balatonon voltam, amikor ezt írtam, ne csodálkozzatok )
- Így, ahogy vagyunk! Biztos megszárad, ha meg nem azt mondjuk, hogy amikor gyakoroltuk a vízen járást valami megriasztott minket és beleestünk a vízbe – érvelt Itachi.
- Mehetünk! – nyomott egy puszit Shira a fiú arcára, s elindultak a közeli tóhoz kézen fogva.
Miután odaértek levették lábbelijeiket, s belementek a hideg vízbe. Shira úgy érezte, hogy belébújt a kisördög, így lemaradt egy kicsit Itachitól, s amikor az gyanútlanul megfordult, hogy megnézze mi történt szerelmével, a lány az aggódást egy nagy adag hideg vízzel hálálta meg.
Az Uchiha először meglepődött, de a hideg víz őt is észhez térítette, s visszavágott, így hamarosan mindketten teljesen átáztak. Ráadásul Itachi miközben locsolta Shirát odaosont hozzá, s mikor a lány nem figyelt, felkapta őt.
- Ne, kérlek! Jó kislány vagyok! – mosolygott Shira, mire Itachi beledobta őt a vízbe.
- Nincsen kegyelem! – nevetett, azonban azt már nem vette észre, hogy Shira nem jön fel a víz felszínére, hanem odaúszik a fiúhoz, míg az nem figyel, s egy erős rántással kigáncsolta a fiút, így ő is a tóban kötött ki.
Shira gyorsan el is úszott onnan „félve” a fiú bosszújától.
- Te ördögi nőszemély! Csak a neved angyali! (Shira = angyal) – mondta a csuromvizes Itachi, s közeledett szerelme felé.
- Hogyan engesztelhetném ki vajon ezt a nagy gyereket? – kérdezte költőien Shira, majd felállt a vízből, s az odaérkező barátját egy szenvedélyes csókkal fogadta.
- Minden megbocsátva! – mondta elégedetten Itachi, majd megölelte barátnőjét.
- Ezt annyira szeretem! – válaszolt a lány.
- Én téged szeretlek – nyomott egy puszit Itachi Shira orrára.
- Én is szeretlek – válaszolt a lány. (tudom, hogy szóismétlés, de annyira jó volt leírni)
A páros még egy fél órát lubickolt a vízben, majd kijöttek, hogy meg tudjanak száradni.
Itachi, hogy pólója megszáradjon lekapta magáról, bezsebelve ezzel a mutatványával Shira elismerő pillantásait.
- Hmm… - nem nagyon tudott mást mondani, csak bámulta barátját. . Te vagy a legjobb! – mondta Shira, majd átkarolta a fiú nyakát, mire ma fiú megcsókolta.
- Ez aztán a készülődés! Ezt fogjátok előadni a vizsgán is? – jelent meg minden előrejelzés nélkül Jiraiya.
Miután feltűnt Jiraiya, Itachi elhúzódott a lánytól, s felvette az „énvagyokalegjobbjobbhahallgatsz” nézését.
Ez egy kicsit rosszul esett Shirának, de nem szólt semmit.
- Már végeztünk a feladatokkal – mondta unott közönnyel Itachi.
- Értem. Akkor én magatokra is hagylak titeket… - kezdte a sennin, de Shira megszakította.
- Jiraiya-sama. Megmondanád, hogy ezután a tréning után mit fogunk csinálni?
- Holnap bemutatjátok, hogy mire jutottatok, aztán vége az egész kiképzésnek, ugyanis néhányatok nem képesek komolyan venni az egész felkészítésnek, így ajánlottam Harmadiknak, hogy függesszük fel ezt az egészet, s amikor látta saját szemével is, hogy mit csinálnak néhányan elfogadta a kérelmemet.
- Remélem mi nem okoztunk csalódást, s sajnálom, hogy így alakult – mondta Shira.
- Nem, ti jól dolgoztatok, de most már tényleg megyek. További jó szórakozást – búcsúzott a sennin, s elment.
- Hallottad Shira! Igazad volt! Tényleg több időt lehetünk együtt! – csókolta meg barátnőjét Itachi.
- Igen, nagyszerű! – felelt Shira mosolyogva, de ez nem volt az igazi. A lányt még mindig bántotta, hogy Itachi az előbb úgy elhúzódott tőle.
. Shira, figyelsz rám?
- Tessék? Ja, igen! Mit mondtál?
- Csak, hogy szeretnélek bemutatni a családomnak, mint a barátnőmet. És, hogy örülnék, ha holnap átjönnél vacsorára.
- IGEN! – ugrott barátja nyakába Shira, s már nyoma sem volt előbbi bánatnak.
- Remek. Akkor holnap családlátogatás.
- Igen.
A szerelmespár az egész délutánt a tóparton töltötte, majd együtt mentek haza. Shiráék házánál egy röpke csókot váltottak, majd útjaik elváltak.
|