1. fejezet

Sasuke egy széles vigyorral sétált keresztül az ajtón, közeledett a  19. születésnapja és a 19. születésnapon van egy Uchiha hagyomány. Az Uchihák összeszednek három embert a szülinapjukra, hogy azt tegyék, amit mondanak nekik és hallgatnak. Ma volt az a nap, mikor Naruto az övé lesz, s ő is élvezni fogja!

Miközben Sasuke a ramenes felé sétált azon gondolkodott, hogyan meséljen Narutonak a kedvenc napjáról, de gondolta, hogy Naruto is annyira élvezné, mint ő.

Sasuke besétált a rameneshez, s meglátta Narutot.

- Gondoltam, hogy itt leszel, dobe – mondta vigyorogva, majd odasétált, hogy leüljön mellé, de végül meggondolta magát, s csak mögötte állt.

- Mit a- - megakadt, ahogy Sasuke belelehelt a fülébe, majd beleharapott.

- Oh, semmi, tényleg, csak emlékeztetni szerettelek volna, hogy holnap lesz a születésnapom á mondta, miután elengedte Narutot, s leült.

- És mit számít ez nekem, Sasuke? – mondta pimaszan.

- Oh, biztos vagyok benne, hogy sokat fog számítani – mondta ravasz csábító hangon.

- H-hogy érted? – hebegte.

- Nemsokára rájössz, és úgy értem, hogy nagyon hamar – mondta, majd elsétált.

Naruto döbbenten ült ott, nem tud mit mondani, s fogalma sem volt, hogy miről beszélt.

De nem várta, hogy rájöjjön.

Naruto csak ült, Sasuke szavain tűnődve.

„Mit értett ezzel?” gondolta magában. „nem lenne – nem sosem tenné, mi a francnak gondolok ilyenre?!”

Miközben Naruto el volt merülve gondolataiban, Sasuke jött be.

- Hey, Naruto – integetett neki.

- … - nincs válasz.

- Hello? – mondta Naruto arca előtt integetve, de még mindig nem kapott választ.

- Naruto, itt vagy? – üvöltötte a fülébe.

- Hm? Oh, Szia, Sakura-chan, mióta vagy itt?

- Nem régóta, csak négyszer kellett kiabálnom neked, de ez minden – mondta mérgesen. Naruto az órájára nézett, s szemei elkerekedtek. – Francba! Már ennyi az idő? Mennem kell, viszlát később, Sakura-chan, bye!! – mondta, majd kirohant.

- Mi volt ez? – mondta döbbenten. A ramenes tulajdonosan sétált oda hozzá, s szólalt meg.

- Elnézést, te fogsz fizetni ezekért a ramenekért? – Sakura felnézett, s a szemei elkerekedtek, amikor meglátott 13 tál rament, amik egyenként 7 dollárba kerülnek.

- Nem drágák egy kicsit? – kérdezte.

- Ebből élünk meg – vigyorgott az öreg.

- NARUTO! – üvöltött olyan hangosan, hogy csodálta, hogy Naruto nem hallotta meg.

Ahogy Naruto hazafelé futott, tényleg úgy hallotta, mintha valaki az ő nevét kiabálná, de nem foglalkozott vele. Azért sietett haza, mert együtt lesz éjszaka a barátaival, Kibával és Nejivel, s egész éjszaka buliznak. Kiba nagy partiarc volt, szeretett inni, táncolni és kiabálni. Ő lenne az, akivel bulizni szeretnél a 21. születésnapodon. Akkor ott volt Neji, aki nem szerettte annyira bulikat, de könnyen tudott felszedni lányokat, egyszerűen tudta mit mondjon, hogyan mondja és mikor. Neji nagyszerű volt, de Naruto jobban szeretett Kibával bulizni.

Mikor Naruto végre hazaért, megkönnyebbülten sóhajtott; otthon volt, biztonságban és senki nem bámulja. Naruto különleges volt; aranyszőke hajjal, óceán-kék szemekkel és szép bőrrel, de Narutoban volt még valami, ami másokban nem, s gyűlölte őt, az ’ajándékát’ – A Róka Démont.

Amikor kicsi volt, volt egy nagy harc az otthonában, Konohában. „A Rókadémon” a semmiből tűnt fel és sok problémát okozott. Az apja, Yondaime képzett shinobi volt, s úgy döntött, hogy feláldozza magát, hogy megmentse a gyermekét és az otthonát, s mikor Naruto megszületett belézárta a démont.

Az édesanyja a sokktól halt meg, miután megszületet. Naruto úgy élt, hogy az édesapja egy hős, édesanyja is hős, ő pedig egy szörnyeteg a faluban család, otthon és szeretet nélkül. Naruto egyedül volt. Az emberek mindig bántották, bámulták őt, de amit a legjobban gyűlölt, hogy nem voltak barátai, s nem volt, aki szeresse őt.

Magának kellett módot találnia, hogy pénzt szerezzen, s biztosra vegye, hogy senki ne bántsa, de ez sosem sikerült. Narutot minden nap verték, bántották, s nem tudta megvédeni magát, mert sosem érezte, hogy így kellene tennie. Naruto egyedül volt, bántalomban és félelemben, míg egy nap a 7-es csapat meg nem alakult – akkor minden megváltozott. Igen, voltak, akik bántották, de voltak emberek, akik segítettek neki, s csak ez számított neki.