14. fejezet

Sasuke Narutora várt, hogy abbahagyja a remegést, mielőtt megszólalt volna.

- Te is hiányoztál, dobe…

- Nem gondolsz megint arra, hogy elhagysz? – súgta Naruto.

- Miről beszélsz? – kérdezte, megemelve Naruto fejét, de a szőke kiszabadította magát a kezéből. Néhány okból nem akart Sasukera nézni.

- Tudod… lehet, hogy vissza akarsz térni Orochimaruhoz – Sasuke sóhajtott.

- Naruto… megtanultam a leckét és mondtam neked, hogy nem hagynálak el ismét. Láttam, amit okozott, hogy elmentem – a szőke zavartan nézett rá. – Úgy értem… nem akarlak ismét szomorúvá tenni… - Naruto a homlokát ráncolta. Fejét ismét Sasuke mellkasára helyezte. Az Uchiha szívének repedése begyógyult.

Naruto érezte, hogy egy csepp esett az orra hegyére. Horrornak gondolta, hogy Sasuke sírhat, de amikor felnézett, látta, hogy csak lágyan esni kezdett,

- Sajnálom, amit tettem, Naruto… Én-én azt hiszem, csak bekattantam. Olyan féltékeny voltam.

- Jól van – mondta Naruto továbbra is a fiúba kapaszkodva. Annyira hiányzott neki, hogy nem törődött semmivel többé.

- Nem. Azt hiszem… valójában magamra voltam mérges, mert azt gondoltam, hogy ha nem megyek el… nem találkoztál volna vele és nos… érted.

- Értem, Sasuke. És azt hiszem, én is egy kicsit igazságtalan voltam. Én… én nem vettem tekintetben a tényt, hogy az elmúlt három évet Orochimaruval töltötted- Azt hiszem, hogy erősnek kell lennem – Sasuke meglepetten nézett rá, nem várta, hogy Orochimaru is szóba jön. – Meg-megígértem magamnak, hogy segítenék neked, hogy túljuss mindenen és úgy érezd magad ismét, mint egy konohai ninja, de nem voltam nagyon sikeres.

- Naruto… - próbálta mondani Sasuke, de a fiú félbeszakította.

- Hagyd, hogy befejezzem. Meg akartam kérdezni, hogy mennek a dolgok, de nem tudtam… féltem attól, hogy… nem tudom, azt mondtad, hogy jobb voltál ott, valami szörnyűt mondtál arról az időkről, kitalálva, hogy volt még egy bűnös rajtad kívül… - Sasuke még mindig meg volt lepve.

- Nos… azt hiszem, te is gondoltad, hogy azt mondanám, el akarom felejteni az egészet, így ne kérdezz engem – Naruto nevetett egy kicsit emlékezve, hogy ő is erre gondolt. – El mondok mindent, amit csak tudni akarsz… -mondta lágyan Sasuke. „Tényleg?” gondolta Naruto, s elhallgatott egy pillanatra gondolkozni.

 - Gondoltál rám… legalább egyszer? – kérdezte végül. Sasuke egy pillanatra megfagyott.

- Baka… mi ez a kérdés?

- Te mondtad! – mondta Naruto dühösen. „Miért olyan nehéz beszélgetni ezzel az emberrel az érzéseiről?” – rendben van, ha nem fogod… - folytatta a szőke idegesen.

- Nem fogom elmondani – válaszolt Sasuke, majd sóhajtott. – Egész végig – Naruto megfagyott. Ismét Sasukéra nézett, de ez a pillantás más volt. – Valójában, olyan idegeysítő volt a tény, hogy nem tudtalak kiverni a fejemből

- Sasuke… - az eső erősebben kezdett el esni. Jobb érzést adott Narutonak, jobbat, mint ami már volt neki. Sasuke az égre nézett.

- Ez vicces… úgy tűnik, minden fontos pillanat köztünk hanggal és az eső érzésével van jegyezve – Naruto bólintott. – Észrevetted, hogy a Végzet Völgyi csatánk után is elkezdett esni? Miután eszméletlen lettél…

- Igen, valóban.

- Akkor arra gondoltam, hogy azért kell így lennie, mert a víz elmos minden dolgot a múltból… elmossa az emlékeinket. Azt mondják, hogy miután az eső elmegy… itt az ideje elkezdeni valami újat – Naruto meglepetten nézett Sasukéra. Nem tudott felidézni olyan alkalmat, amikor a fekete-hajú ilyen sokat beszélt volna.

- És? – kérdezte, látva, hogy Sasuke nem folytatta, „Nagy fájdalmat éreztem a karomban… de az semmi összehasonlítva azzal, amit a mellkasomban éreztem.” Látta, hogy az eszméletlen Naruto előtte fekszik és nem tudta elhinni, hogy el kellett hagynia. „Akkor… nem akartam azzal az emberrel menni! Veled akartam maradni! Emlékezett, hogyan érzett akkor, s szorosan megölelte Narutot.

- Sasuke… Naruto érezte, hogy Sasuke remeg, s azon tűnődött, vajon azért van-e, mert kezdett megfázni az esőtől.

„Naruto… azon töprengek, miért van rád szükségem ennyire…”  Sasuke érezte, hogy a szőke simogatja a hátát és aztán rájött hogy valóban hideg volt, de azokon helyeket, ahol Naruto érintette, melegnek érezte. „Ez azért van, mert ilyen érzést vált ki belőlem, megolvasztja a jeget, ami felépítette a szívemet a hülye bátyám miatt.

A víz hangja volt minden, amit Naruto hallott, de a füle elkapott egy kis zajt, Sasuke hangját.

- Szeretlek, uzuratonkachi… - mondta lágyan. Megfogta mindkét kezével Naruto arcát, s egy mély, de érzéki csókot adott neki, amelyre a szőke azonnal válaszolt.

Egy ideig ott maradtak, teljesen elázva.

- Mennünk kellene… meg fogunk fázni – mondta Naruto, de Sasuke nem hagyta menni, valójában még szorosabban ölelte Narutot.

- Ne… maradjunk egy kicsit még…

-

Másnap mindketten szörnyen meg voltak fázva, ezúttal valóban, ami arra késztette őket, hogy Sasuke házában maradjanak és meg legyenek látogatva egy mosolygó Kakashi által.

- Mi az? – kérdezte Naruto, amikor nem bírta elviselni tovább azt az idióta vigyort.

- Elintéztétek? – kérdezte még mindig vigyorogva. Mindketten elpirultak és olyan pillantással néztek Kakashira, ami azt mondta: „Gondoljuk, hogy most válaszolni fogunk?” Sasuke megköszörülte a torkát és mondta neki.

- Kakashi-sensei, Ismersz néhány ember, aki a közel él a folyóparthoz közel a külvároshoz? – Naruto meglepve nézett rá.

- Igen… lehet – válaszolt a jounin. – Nem nagyon becsülökm őket nagyra itt… - „Milyen ironikus…” gondolta Naruto, aki elviselte azt a kínzást.

- Meg kellene nézned őket közelebbről – állította Sasuke komoly pillantással. Naruto még mindig meglepetten nézett rá, de ezzel a pillantással azt mondta, hogy meghal azért, hogy megölelje Sasukét. Kakashi észrevette ezt, de nem adott alkalmat tanulójának erre,

.- Naruto?

- Igen? – kérdezte a szőke tanárára nézve. Az férfi megkérdezte tőle, hogy jobban érzi-e magát, mire a fiú bólintott.

- Nos, akkor, azt hiszem el kellene menned

- Mi? – kiabálta Naruto nagyon bosszankodva. A férfi csak hamisan rámosolygott.

- Mert akarok beszélni Sasukéval – komolyan nézve, s most szemeivel az Uchihát nézve. Naruto a fiúra nézett, akinek az arcán legyőzött kifejezés ült, ahogy mondta:

- Hagyjad – Naruto beleegyezett, adva egy utolsó pillantást Sasukénak, aki egy kis mosolyt küldött a szőkének.

Amikor az ajtó becsukódott Kakashi szólalt meg.

- Szóval, megfontoltad amit azelőtt mondtam, hogy elmentél? – Sasuke zavartan nézett rá. Kakashi idegeskedve sóhajtott. – Elfelejtetted a bosszúdat? – Sasuke nem felelt. Visszaemlékezett arra az eseményre. Kakashi a fához kötözte, s ezeket a szavakat mondta neki: „Sasuke, felejtsd el a bosszúdat. Csak nyomorulttá tesz… nem fog semmiféle megnyugvást nyerni tőle”  a fiú egyáltalán nem gondolt erre. Nem tudta, mit érzett amiatt. Kakashi elkapta tanulója arckifejezését, s ismét sóhajtott. – Nos, ameddig, ne legyen ez az egyetlen célod az életedben… - Sasuke az ajtóra nézett, ahol egy pillanattal később a férfi állt.

- Hm . válaszolt.

-

Amikor Naruto megérkezett a házához, egy ismerős alakot látott az ajtóban ülni.

- Sai, mit csinálsz itt? – a fiú kicsit megugrott a meglepetéstől, de aztán az arckifejezése komollyá változott.

- Bejöhetek? – kérdezte. Naruto nem utasította el. Amikor bent volt, leült lustán a kanapéra. – Nos, azt hiszem, minden rendben most, ugye? – mondta anélkül, hogy a szőkére nézett volna, aki próbált válaszolni, de Sai keze megállította, amit előtte emelt fel. – Rendben van. De akkor ígérd meg, hogy nem fogsz olyan sokat beszélni róla – Naruto csak nézte őt. Sai felkelt a pozíciójából és megállt Naruto mellett. Adott neki egy szoros ölelést- gondolta, hogy a fiú nem érti félre, Naruto a kezeit a másik vállaira rakta.

- Tudod, a tény, hogy te és ő együtt vagytok, nem fog eltántorítani attól, hogy ingereljelek, rendben? – súgta Sai ördögien Naruto fülébe.

- Sai! – kiabálta Naruto elvörösödve, s eleresztette. A másik csak mosolygott, de melegebb kifejezéssel.

- Hallottam, hogy beteg vagy. Ez megint hazugság?

- Nem – felelt Naruto tettetve a sértődöttet.

- Rendben, akkor hoztam neked ennivalót – Naruto a ramenre nézett, amit Sai fogott. Mosolygott.

- Köszönöm, te hülye és perverz fiú.

-

Sasuke igazán nagyon meglepődött, amikor ott találta Narutot és Sai együtt enni a szőke házában. Nem őrjöngött, mint legutóbb, csak egy „mi a francnak kell itt lenned?” pillantást adott neki. Aztán Narutora nézett, aki reménykedve bámulta őt és eldöntötte, hogy megkérdezi, csatlakozhat-e hozzájuk.

- Persze! – mondta Naruto derűsen mosolyogva, ami Sasukét is megmosolyogtatta. Sai ezt az kifejezést az Uchiha arcán igazán szokatlannak találta és az elméje lecsillapodott.

Amikor befejezték az evést, Naruto közölte, hogy elmegy zuhanyozni. Mielőtt elment volna, a két fiúra pillantott.

- Jól elleszünk – mondta Sai. Naruto idegesen mosolygott, s benyitott a fürdőszobába.

A szobába csend szállt le pár percre. A két fekete-hajú fiú két különböző pontot nézett a falon. Sai volt az, aki megtörte a csendet.

- Nos, hallottam, hogy végül feladtad azt a hülye büszkeségedet, amit olyan sokra tartottál… - Sasuke ránézett. – Nem keresem a harcot. Csak… remélem, hogy nem kuszálod össze Naruto elméjét ismét.

Sasuke sóhajtott.

- Nem fogom – tért vissza a csend. Sasuke próbált mondani valamit, de a másik fiú megállította.

- Minden rendben… - mondta Sai. – Már azelőtt győztél, hogy visszatértél a faluba. Tudtad, hogy megtartotta a hülye homlokvédődet? Még meg is volt karcolva… az idióta… - Sasuke mellkasában melegség volt, s most gondolta igazán szereti a szőkét.

- Sai – mondta Sasuke hirtelen. A másik kételkedve nézett rá. – Akkor lehet, igazad volt, hogy nem tudtam boldoggá tenni Narutot. Szörnyű formában voltam… de az igazság, hogy minden erőmet arra fordítottam, hogy elérjen a célomat és ez olyan sokáig tartott.

- Tudom – mondta Sai félbeszakítva Sasuke beszédét. – Tudom, hogy mindig megvédted őt, annak ellenére, hogy hideg voltál és egy önző barom, s, hogy te voltál Naruto első és legjobb barátja – Sasuke nem volt benne biztos, vajon dicséretnek kellene-e vennie. Csak mosolygott. – De jobb lesz, ha önmagadként viselkedsz. Mikor hozzád megy, az idióta túl érzékeny.

- Igen, észrevettem… - egy pillanatig egymásra néztek.

- Ne várd, hogy olyasmit mondok, mint a  ’legyünk barátok’  hülyeség – mondta Sai vigyorogva.

- Egyáltalán nem vártam.

- És csak említésképpen, továbbra is perverz dolgokat mondok Narutonak – a klasszikus ördögi mosoly tért vissza a fiú arcára.

- És én eltöröm a lábaidat, ha rajtakaplak, hogy ezt csinálod – válaszolt Sasuke egy hasonló hamis mosollyal és kinyújtotta a kezét a fiú felé. A másik megrázta azt, de túl erősen.

-

Amikor Naruto kijött a fürdőszobából, meglepődött, hogy egyedül találta Sasukét.

- Hol van Sai? – kérdezte.

- Azt mondta, hogy elmegy, s ad nekünk egy kis magányt – válaszolt Sasuke az ajtó felé nézve. – És itt volt az idő…

- Sasuke… - duzzogott Naruto.

- tudom, tudom. Nem akarsz rosszat mondani arról a marháról – Narutora nézett, akinek a haja még mindig vizes volt és kis vízcseppek hullottak a padlóra. – Emlékszel arra a napra, miután kijöttél a zuhany alól? – mondta kétkedően. – Mielőtt minden pokollá vált volna? – tette hozzá majdnem suttogva. Naruto egy ideges „Ühümm”-mel felelt. – Azt terveztem, hogy elmondom neked, hogy megvédelek téged… hogy nem akarom látni, hogy megsebeznek… - Naruto nem válaszolt, ehelyett a fejét Sasuke mellkasára hajtotta, s várta, hogy a másik megölelje őt, ami nem tartott sokáig.

- Sok minden van, amiről beszélni akarom… és kérdezni, és tudni – mondta a szőke.

- Tudom – válaszolt Sasuke. Megfogta Naruto állát, s felemelte a fejét. – de néhány dolog jön először – és egy mély csókot nyomott a fiú ajkaira. Naruto rátámaszkodott az első pillanattól, hagyva Sasukét, hogy azt tegyen, amit akar. Sasuke mindkét kezével Naruto hátát nyomkodta, szerette érezni a zuhanytól vizes testét. Érezte, hogy a szőke teste kezdett felforrósodni és mielőtt lehúzta volna a pólóját, belesúgta a fiú fülébe.

- Szeretlek, Naruto.

- Én is szeretlek.

-

A napfény bántotta Naruto szemét, s késztette, így kinyitotta. Fényes és gyönyörű reggel volt, habár Naruto gondolta, hogy igazán korán van. Amikor próbálta felemelni a testét, rájött, hogy nem tudja, egy kar ölelte a derekát és egy fej pihent a mellkasán. Sasuke volt. Nem ment el, s nem is próbált ez alkalommal, maradt és Naruto oldalán aludt. Az érzés leírhatatlan volt. Naruto boldogabbnak és kevésbé magányosabbnak érezte magát, mint bármikor. A fejét az Uchiháéra tette és kezét Sasuke homlokára tette, hogy elsöpörje a haját, ami takarta az arcát. Ez a kis mozdulat felébresztette a fiút. Bizonytalanul nézett Narutora.

- Sajnálom - kért bocsánatot a szőke. – Felébresztettelek? – Sasuke ásított és mondta.

- Nem igazán – Naruto arra gondolt, hogy még sosem látott olyan gyönyörűséget, mint Sasukét reggel. Az Uchiha ránézett, s kezét a hajába fúrta.

- Tiszta kócos a hajad – mondta viccelődve.

- Igen? Nos, úgy, mint a tiéd – duzzogott Naruto. Sasuke mosolygott kicsit és a szőkére mászott, adva neki egy szenvedélyes csókot. Amikor elváltak Naruto nagyon kipirult volt.

- Fel kellene kelnünk… - mondta levegő után kapkodva, de Sasuke nem mozdult, az arcát Naruto nyaka és válla közé helyezte

- Maradjunk – mondta.

- Mi van, ha Kakashi ismét idejön? – kérdezte Naruto.

- Rázúdítok néhány könyörtelen jutsut, amit Orochimarunál tanultam – válaszolt Sasuke komolyan. Naruto kicsit nevetett.

- Rendben – mondta. Sasuke mosolygott és átölelte őt. Nem tudta elgondolna, hogy mit csinálna a szőke nélkül. Annyira szüksége volt rá, hogy megijedt, hogy mi lenne vele, ha valaha is elveszítené a fiút. De nem tervezte, hogy megengedi, hogy ez történjen, legfőképp azt tervezte, hogy vigyáz Narutora egész életén át.

THE END