11. fejezet

Egy ideig még az erdőben állt, majd nekiállt futni arra az irányba, ahol Sait hagyta. Sai meglepődött, hogy látja őt, különösen, mert az arca ki volt pirulva, s kicsit dühösnek látszott.

- Mi a gond? – kérdezte.

- Mi a francnak mondtad el Sasukénak, hogy mi történt tegnap?? – kérdezte Naruto kiakadt hangon- Sai arckifejezése a döbbentről a komolyba váltott.

- Mi a bajod van azzal, hogy elmondtam neki?

- Mi a baj? Te-

- Ha titokban akartad volna tartani – mondta Sai mielőtt Naruto folytathatta volna. – mint valami titkot, ami kínos, akkor nem kellett volna megcsinálnod – mondta a szőke ninjának. Naruto abban a problémában találta magát, hogy nem találta a megfelelő szavakat. Igaz volt. Azért történt, mert akarta. Még ha azt is gondolta, hogy szomorú. Sai nem kényszerítette őt, vagy ilyesmi, s nagyon biztos volt abban, hogy ha megkéri a fiút, hogy hagyja abba, elfogadta volna a kívánságát.

- Sajnálom… - mondta végül Naruto.

- Rendben van… - válaszolt Sai sóhajtva. – Szóval, mit mondott Uchiha?

Narutonak pár percébe telt, míg válaszolt.

- Azt mondta, hogy barátoknak kéne maradnunk – Sai szemei kikerekedtek, nem volt biztos abban, hogy Uchiha Sasuke valóban meghallgatná, amit mondott, nemhogy egyet is értsen vele. De valahogy azt gondolta, hogy ő győzte meg, s a bűnösség érzése töltötte el ismét a szívét. Az előtte lévő fiúra nézett. Egy képtelen gondolat, miszerint Naruto kék szeme elvesztette a fényességét, jelent meg az agyában.

- És… mit érzel, hogy ezt mondta?

- Én… én azt hiszem, rendben van…

- Tényleg? Akkor miért nézel ki úgy, mint aki sírt? – Naruto megijedt.

- Én-én nem sírtam! – Sai ismét sóhajtott és azon tűnődött, hogy az első szerelme miért olyan bonyolult fiú, akinek az eszét elvette egy másik ember.

- Naruto, szörnyű hazudozó vagy. Azt hiszem mostanra tudnod kellene, hogyan rejtsd el az érzéseidet, de ez nem a legjobb képességed… - közeledett a szőke felé, s egyik kezét a vállára tette. – az igazság az, hogy azt akarod, hogy Sasuke azt mondja neked, hogy szeret, s nem adja fel, igaz? – érezte, hogy Naruto teste rázkódik.

- Te… te olyan hülye vagy Sai… - mondta Naruto. – Nem kellene kedvesnek lenned velem… - érezte, hogy a szemei ismét megtelnek könnyel.

- Rendben van. Tudom, hogy milyen gyenge a szíved, amikor ő a képben van.

Naruto csak bólintott, majd kezeivel takarta el az arcát, hagyva, hogy a könnyei végigfussanak az arcán

- Ez azért van, hogy megértesz engem, s még jobban utállak Sai…

-

A küldetés alatt Kakashi és Sakura észrevették, hogy valami gond volt mindegyik emberrel a csoportban. Sai nagyon komolynak nézett ki, Sasuke nem volt már dühös, kifejezéstelen volt, s Naruto úgy nézett ki, mint akit keményen összevertek. A szőke szeretett volna rövid pillantásokat vetni az Uchiha gyerekre, de nem nézett rá, s az egyetlen alkalom, amikor megtette, a kifejezése olyan sötét volt, hogy Narutonak nem sikerült még egyszer ránézni.

Annyira hiányzott neki a fiú, hogy alig tudott lélegezni. Hiányzott neki a jelenléte, a teste, a hangja, minden. Hasonlóan érezte magát, amikor Sasuke nem volt ott. De most itt volt, csak pár méterre Narutotól, s mégis olyan elérhetetlennek tűnt. Naruto oda akart futni, megfogni, s elmondani neki, hogy csak vele akar lenni, de a hideg arckifejezése az Uchihának visszatartotta. Azon töprengett, hogy ha valaha megérteni az okát, hogy miért nem tudta elmondani Sasukénak az érzéseit nyíltan.

-

- Szóval, azt mondta, hogy maradjatok barátok? – kérdezte Kakashi. Megkérte Narutot, hogy ismét vacsorázzon vele, mivel be akarta fejezni a beszélgetést, amit máskor kezdtek el.

Naruto bólintott. A férfi egy pillanatra csendben maradt gondolkodva.

- Ez a fiú tényleg makacs… - mondta végül.

- Hogy érted? – kérdezte Naruto.

- Nos, azért csinálhatta, mert túl büszke, vagy, mert azt gondolja, hogy olyat tesz, ami jó neked. Azt gondolom, hogy egy idióta – a szőke a férfire bámult.

- Sose tudtam, hogy ennyire szurkolsz nekünk, Kakashi-sensei – mondta ironikusan.

- Igen, nos… nincs túl sok választásom – válaszolt a férfi.

- Nem értem, miről beszélsz… - állította Naruto sóhajtva. Nem gondolta, hogy nyilvánvaló volt, hogy ők… nos… ő mondhatja, hogy szeretik egymást? Nem volt nagyon biztos, mióta nem volt tisztában Sasuke érzéseivel és egy kicsit a sajátjaival sem. Kakashi vett az előtte lévő ramenből. Aztán Naruto tányérjára nézett, ami majdnem érintetlen volt, s azt gondolta, hogy ez az egész Sasuke ügy valószínűleg teljesen lefoglaljaNaruto elméjét.

- Emlékszel arra, amit a legutóbb mondtam, amikor együtt vacsoráztunk?

- Miről? – kérdezte Naruto, nem nézve a tanára szemébe. Kakashi csendben maradt gondolkozva.

- Tudod Naruto, lehet, hogy nem kellene beleavatkoznod. Kettőtöknek kellene ezt megoldanotok.

- Igen, különösen, mivel Sasuke olyan beszédes típus – a keserűség tanulója hangjában meglepte Kakashit. A fiúra nézett, s látta, hogy sötét karikák vannak a szeme körül. Megkérdezte a fiút, hogy nem alszik-e jól. – Én? De, persze…

- Nagyon meggyőzően hangzol… - válaszolta Kakashi. – Nem tudtam, hogy ez ennyire hat rád. „Igen, én sem…” gondolta Naruto, de nem mondta ki hangosan.

- Nem hat meg. Szóval, elmondod, amit mondani akartál, vagy sem?

- Persze… - viszont Kakashi nem volt biztos, hogyan kezdje. Nem várta, hogy Naruto olyan keserű lesz, mint amilyen volt. Nos, egy jobb ok, hogy túlessen ezen. – Naruto, emlékszel arra, amit Sasukéról mondtam? – Naruto nem válaszolt. Emlékezett, de nem volt biztos, hogy ez a képzelete volt-e. – Mondtam, hogy nem lenne még egy ember, aki úgy szeretne, mint, ahogy ő – szóval nem képzelet volt.

- Nem tudom, hogy érted… - mondta a fiú. „Hogy tudna Sasuke szeretni engem? És ami több ennél, hogy tudna jobban szeretni engem mindenki másnál?” de azt gondolta, balszerencséjére, hogy ez nem túl nehéz, mivel nincs annyi ember, akit érdeklődne iránta. Természetesen, nem hibáztatta a barátait, végül is, ha nem lettek volna, meghalt volna mostanra. Tényleg felvidította, amit érte tettek, de nem volt abban biztos, volt-e valaha valaki, aki valóban szerette őt (talán Iruka). Keserűen nevetett. – Nem hiszem, hogy amit mondasz, az valóban igaz lenne, Kakashi-sensei.

- Miért nem? – kérdezte a férfi.

- Mert-

- És ne kezdd azzal, hogy „mert ki tudna szeretni egy szörnyeteget” – szakította félbe. Naruto rápillantott. Nem tervezte, hogy ezt mondja, de gondolt rá az elméjében. Bárhogy is, Naruto nem volt biztos abban, hogy az az egyetlen ok. Nem hangzik túl tökéletesen, hogy igaz legyen? Egy világ, amelyben Sasuke visszajön és még szereti is őt? Ez nem illet a rémálmaihoz, amelyektől szenvedett az elmúlt három évben.

Mielőtt bármi mást gondolhatott volna, Kakashi folytatta.

- Tudom, hogy Sasuke nem profi abban, amikor eljön, hogy kimutassa az érzéseit, de tudod-e mondani nekem, hogy nem gondoltál erre? Még egyszer sem?  - Naruto pár másodpercet arra használt, hogy emlékezzen. Bár az elméjének az az oldala, amely még komplikáltabb volt nem vallaná be, de az optimista fele egyetértett azzal a gondolattal, hogy Sasuket úgy tűnik érdekli ő. Jó párszor megmentette, s mondta is neki, hogy ő volt az oka, amiért visszatért. Valóban mondta ezt, s Naruto még gondolkodik! Van ebben valami logika? „Úgy is érthette, hogy én vagyok a legértékesebb barátja, amiért visszajött. És végül is, nem hiszem, hogy Orochimaruval élni jobb, mint elviselni az én idegesítő viselkedésemet.”

Egy kéz lebegett Naruto szeme előtt.

- Naruto, még itt vagy? – kérdezte Kakashi. Naruto ugrott egy kicsit, aztán bólintott. – Feltehetek egy kérdést? – a fiú bólintott. – Hogy mennek a dolgok közted és a falusiak között? – Naruto felhúzta a szemöldökét.

- Miért kérdezed ezt?

- Mert ez egy azok közül a kérdések közül, amiket Sasuke mindig meg szokott kérdezni – Naruto nem értette először. – Általában odajön hozzám egy kicsit zavartan, s aztán megkérdez erről. Pár napja tette utoljára. „Úgy értem, hogy hogy megy minden közted és a falusiak között?” Sasuke hangja arról a napról, amikor zuhanyozott visszhangzott a fejében.

- És miért akarná tudni ezt? – kérdezte Naruto elpirulva.

- Mert mindig törődik azzal és nem volt itt három évig. Mondtam neki, hogy  téged kéne megkérdeznie egyszer, mivel nem voltam biztos. Megtette?

- Igen… - felelt a szőke.

- És azt hiszem, csak azt mondtad, hogy minden rendben van – ismét igaz. Egy pont Kakashinak.

- Az, végül is…

- Valószínűleg, de ha valami gond van, azt hiszem nem baj, ah elmondod Sasukénak – Naruto egy kicsit zavartan nézett a férfira. Kakashi sóhajtott. Nem volt az a típus, aki szerette a hosszú beszélgetéseket, és ez kezdett egy olyan lenni, így egyenesen a közepébe csapott. – Naruto, észrevetted már, hogy mi történt, amikor Sasukéval voltál és valaki barátságtalan arccal bámult rád?

- N-nos, általában rájuk pillant… de nem vagyok biztos…

- Igen. Sasuke utálja a tényt, hogy azok az emberek olyanért okolnak, amit nem te változtattál meg, így veled sétál, hogy biztosra vegye, hogy nem bántanak. Általában nagyon idegesnek találom, amikor a saját otthonába tér vissza. Amikor megkérdeztem, mi a gond, csak azt mondta: Ez a hely tényleg zűrös – Naruto próbált emlékezni olyanra, amikor kettesben együtt sétáltak keresztül a falun. Igaz volt, hogy Sasuke dühösnek szokott látszani, de azt akarta gondolni, hogy ez a saját jelenléte miatt van. „Sasuke, tényleg ennyire törődsz velem? Tényleg féltél, hogy megbántanak?”

- Sajnálom Kakashi-sensei, nem tudom elhinni, hogy Sasuke ennyire törődne velem.

- Igen, persze…  ha ez az, amit hinni akarsz, ha ez enyhíti az elmédet, ez a te problémád. De ne úgy élj, hogy azt mondod, senki nem törődött veled, legkevésbé Sasuke. El akartam mondani neked ezt, azért hívtalak ide – Naruto rábámult. Kakashi felemelkedett a székéről, mondva, hogy kész indulni. Pénzt tett le Naruto elé. – Oh, igen, még valami… - a fiú ránézett. – Attól félek, hogy lehet, ismét el akar menni… te nem? – Naruto szíve hihetetlenül gyorsan kezdett el verni a mellkasában. – Végül is, az voltál az oka, amiért visszajött. Nem tudom, ha tényleg jól van azzal, hogy ti ketten csak barátok legyeteket.

- Azt mondod nekem, hogy lehet, hogy ismét elhagy minket az én hibámból? – mondta a fiú meghökkenve.

- Nem mondok semmi. Bárhogy is, viszlát holnap – és ezzel eltűnt az étteremből.

-

Még hét óra sem volt, de az idő olyan felhős volt, hogy már sötétedett. Naruto hazatért, egész úton gondolkodva. A senseije szavai még mindig az eszében voltak. Azon töprengett, hogy vajon menjen-e és nézze meg Sasukét. „Attól félek, hogy lehet, ismét el akar menni… te nem?” Lehet, de ez olyan borzalmas gondolat volt Narutonak, hogy még fontolóra sem vette. Túl szörnyű volt, hogy igaz legyen. Azok után, amin Naruto végigment, hogy visszahozza őt. Teljesítette az ígéretét Sakurának. „Nem! Nem akarom, hogy elmenjen!” gondolta Naruto kétségbeesetten.

„Sasuke utálja a tényt, hogy azok az emberek olyanért okolnak, amit nem te változtattál meg, így veled sétál, hogy biztosra vegye, hogy nem bántanak. Általában nagyon idegesnek találom, amikor a saját otthonába tér vissza” volt valami Kakashi szavaiban, ami zavarta őt. Volt valami, amire nem gondolt.

Hirtelen, a felfedezés rohanta meg, s egy emlék, amit rég elfelejtett, tért vissza, mint egy villámcsapás.