10. fejezet

Egy kis gyerek sírását lehetett hallani. Naruto azon tűnődött, hogy kitől jön ez a hang, s megpróbált elindult a sötétségbe, ami körülvette őt. Látott egy árnyékot nem túl messze. Egy kis szőke fiú, akiben Naruto megdöbbenésére magára ismert. „Miért sírsz?” akarta kérdezni, de nem jött ki hang a száján. A kicsi ő leült, s átkarolta a térdeit. A fejét ráhajtotta. „Hagyd abba a sírást!” akarta Naruto kiabálni. A másik fiú zokogása nagyon nyugtalanná tette pár okból. „Valószínűleg azért van, mert tudom, hogy miért sír…” gondolta. „Lehet, hogy valaki a faluból csúnya dolgot mondott neki. Lehet, hogy egy másik gyerek megütötte…” De az Isten szerelmére, miért nem hagyja abba a sírást? Meg akarta ragadni a gyere bállát és megrázni őt, de észrevette, hogy nem tudta mozgatni a testét. „Szóval, csak itt maradhatok és nézhetem?”

Hallotta, hogy lépések közelítenek feléjük, s hirtelen egy másik fiú, fekete hajjal tűnt fel. Nem tartott sokáig Narutonak, hogy rájöjjön, hogy Sasuke az.

„Sasuke!” próbálta kiabálni minden szerencse nélkül. Hirtelen annyira hiányozni kezdett neki a fiú, hogy oda akart futni és megölelni a fiút, s mondani neki, hogy megbocsátott azért, ami történt.

A kis Sasuke letérdelt a kis Narutohoz, s súgott valamit a fülébe, amit Naruto nem hallott, habár gondolta, hogy a válasz valahol a tudatalattijában van. A gyerek zokogása halkult, amíg egyáltalán nem sírt tovább. Naruto megkönnyebbülten sóhajtott.

- Igen, de Sasuke nincs itt többé, hogy segítsen – mondta a kis Naruto, arcát a valódi felé fordítva. Naruto próbált megmozdulni, de nem sikerült neki. – Nem fog segíteni neked – folytatta a gyerek. – mert eldobtad őt, elárultad őt és azzal az üres álnokkal helyettesítetted őt! Nem fogja többé megállítani a könnyeidet! – a kisfiú ismét sírni kezdett. A könnyei megállíthatatlanul folytak le az arcán, s most a kis Sasuke előtte állt szem, száj és orr nélkül. Egy üres arc volt.

- Ez azért történt Sasukéval, mert ellökted őt! Nincs oka többé, hogy létezzen.

Naruto nem tudott mit tenni, sikoltott.

-x-

Teljesen kiizzadva ébredt. Észrevette, hogy ismét a szobájában van. „Csak egy álom…” gondolta végigsimítva az arcán. Hirtelen a keze hozzáért valamihez mellette. Odafordult, s látta, hogy Sai alszik mellette. Szerencsére Naruto rémálma nem ébresztette fel. Kint a Nap már fent volt az égen. „Maradt…” gondolta Saira nézve. Olyan furcsán nézett ki. A haja kócos volt, s az arckifejezése olyan komoly volt, miközben aludt. Nem a klasszikus hamis képe. Naruto szörnyen jóképűnek találta.

- Mire gondolsz? – mondta lágyan megütögetve a homlokát. Két különböző emberrel feküdt le egy hét alatt. És ezek történetesen egymás riválisai, és mindennek tetejébe Naruto ágyában is feküdtek. „Azt hiszem Sasukenak nagyobb hatása van rám, mint ahogy gondoltak” mondta Naruto gúnyosan mosolyogva.

Érezte, hogy a test mellette kicsit megmozdul, s Sai végül felébredt. Egy pillanatra zavartnak tűnt, majd észrevette Narutot mellette, felült, s ránézett. Kicsit álmosnak látszott, s Naruto nem tudott mit tenni, azt gondolta, hogy sosem hasonlított Sasukéra annyira.

„elárultad őt, s egy üres, álnokkal helyettesítetted őt!” kiabálta az elméje, de Naruto próbálta elfelejteni ezt a töredéket az álmából.

- Jó reggelt – mondta Sai. Naruto egy kis mosollyal válaszolt. Pár másodpercre kínos csend állt be közöttük. Egyikük sem tudta, mit mondjon. Naruto azt gondolta, hogy Sai valószínűleg azt várja, hogy azt mondja, hogy ez egy hiba volt, s megparancsolja Sainak, hogy menjen el, de ehelyett Naruto érezte, hogy két kar öleli át hátulról, s fel lett emelve a feje és puha ajkak érintették az övét.

- Hagyjad Uchiha Sasukét – mondta Sai. – Veled akarok lenni – Naruto nem tudta, hogy mit mondjon.

- De… ha elhagyom őt, minden, amiért dolgoztam három évig hiábavaló volt

- Ez nem igaz. Itt vagy, ugye? Bármikor láthatod, amikor akarod.

- Azt hiszem… - felelte Naruto, de pár okból nem gondolta, hogy ilyen egyszerű lenne. Tudta, hogy nem lenne könnyű Sasuke és neki, hogy mostantól barátok legyenek, mint régen. Naruto szíve fáj a mellkasában.

- Rendben, nem kell válaszolnod most. De tudod, hogy nem lenne nagyon boldog, ha megtudná ezt, ugye? – Igen, egy kicsit sem lenne boldog. A szőke beleborzongott már abba is, hogy a fiú reakciójára gondolt. Az agyában feltűnt egy kép, amin Sasuke meg akarja ölni Sait az új katanájával. Hallotta, hogy Sasuke hangját, aki a figyelmét kérte ismét. – Naruto?

- Igen?

- Kedvelsz engem? – Naruto csendben maradt. Nem tudta mit mondjon. Tényleg bizonytalan volt az érzéseiben. Naruto nem akarta megbántani a fiút, természetesen, látva, hogy hogyan próbált segíteni a fiúnak az elmúlt hónapokban, hogy kiszabaduljon a páncéljából. Az elméje kérdezte „Akkor miért feküdtél le vele, ha nem kedveled őt? Azért volt, mert szükséged volt valakire múlt éjszaka, de féltél, hogy Sasukét kapod? Vagy mert annyira hasonlít Sasukére? Szörnyű ember vagy… ahogy Sasuke mondta” „nem, nem vagyok!” gondolta Naruto, de nem volt nagyon biztos. Piszkosnak érezte magát néhány okból. És Sai még mindig vár a válaszára.

 - Rendben – mondta hirtelen a fekete-hajú, s felkelt az ágyból.

- Várj, Sai! – mondta Naruto a fiú felé fordulva.

- Nem, Naruto. Nem tudok egész nap várni rád, hogy eldöntöd, hogy szereted-e Uchiha Sasukét, vagy sem. Gondolkodj, s aztán mondd el nekem. Várni fogok – mondta, miközben felöltözött. Aztán megfordult. Gyengéden rámosolygott Narutora, s elhagyta a szobát. Naruto hallotta az első ajtó záródását.

-

Az edzés ugyanúgy telt, mint mindig, azzal a különbséggel, hogy a kis szőke még depressziósabbnak tűnt, mint általában. Sakura észrevette ezt és megkérdezte Narutot, hogy elmehetnének, s ehetnének valamit később, mivel csak edzettek egész délelőtt. Naruto önkéntelenül is beleegyezett a lány céljaiba.

Amikor Kakashi elengedte őket, Sakura megragadta Naruto kezét, s Ichiraku felé húzta őt. Ezalatt Sasuke elrakta a dolgait, amikor Sai közelítette meg.

- Uchiha, beszélni akarok veled később.

- Én nem – válaszolta Sasuke. – Dolgom van.

- Mikor tudsz? – kérdezte Sai, nagyon komolyan nézve. Sasuke sóhajtott.

- Hajnalban, lehet – mondta.

- Rendben. Viszlát akkor.

-

Sakura barátját figyelte, aki élvezettel evett. A rossz szokása semmit nem változott. Még mindig teljesen ramenes lett az arca. Sakura megmosolyogta ezt. De voltak dolgok, amik feltétlenül megváltoztak.

- Naruto? – kérdezte felhívva a figyelmét.

- Igen? – kérdezte a szőke felnézve a tányérból.

- Olyan, mintha már évek óta nem beszéltünk volna, tudod? Mióta Sasuke visszajött…

- Én-én azt hiszem igazad van… - válaszolta Naruto, miközben meglátta, hogy ez a beszélgetés hova vezet. – Szóval, mi újság van veled? – kérdezte Sakurától a szokásos mosolyával, hogy megmeneküljön tőle.

- Semmi különös, de ne rólam beszéljünk. Mi van veled?

- Semmi velem sem – mondta Naruto.

- Oh, hagyd már Naruto – mondta a lány. Megragadta a poharát, s kiitta a tartalmát. – Tudom, hogy valami baj van – folytatta, mielőtt a szőke válaszolhatott volna. – Azt hittem, hogy amikor Sasuke visszajön, minden jobb lesz, de valójában úgy érzem, hogy rosszabbul vagy most. Van valami gond?

- Egyáltalán semmi – válaszolt Naruto egy kicsit dühösen.

Sakura idegesnek tűnt.

- Naruto! Tudom, hogy hülyének gondolsz, de nem vagyok az. Három évvel ezelőtt sem voltam az, most pedig még kevésbé vagyok. Szóval csak mondd el nekem, mi a franc bajod van!

Naruto elejtette a evőpálcáit, s meglepetten nézett Sakurára, rájőve, hogy igaza van, s nem engedi el, amíg meg nem kapja, amit akar.

- Naruto… Nem leszek kiakadva, ha köze van Sasukéhoz… - állította a lány. Naruto sóhajtott és mindent elmondott. Sakura türelmesen hallgatta, de bárhogy is, Naruto nem mesélt túl sok részletet arról, hogy mi hogyan történt. Azt mondta, hogy összevesztek Sasukéval a végén valamin.

- A valami kapcsolatban áll Sai-jal, igaz? Naruto megdöbbent a lány megérzésén. Igazán rémisztő volt.

- Igen… - mondta végül.

- Értem… nos ez megmagyaráz néhány dolgot… És nem beszéltél azóta Sasukével? – Naruto bólintott. – Nos, azt hiszem, hogy lehet, hogy nem kellene együtt lennetek. Lehet, hogy jó barátok, testvérek…

Naruto megemelte szemöldökét, s ránézett.

- De-de ne gondold, hogy azért mondom, mert meg akarom szerezni Sasukét, vagy ilyesmi, ez csak egy gondolat – Naruto nem válaszolt.

Ebben a pillanatban tűnt fel Kakashi. Üdvözölte két tanulóját.

- Láttam Sasukét sétálni az erdő felé. Tudsz valamit Naruto? – kérdezte a férfi. Naruto válaszolta, hogy nem, de gondolta, hogy semmi jó nem lehet.

-

Sai már ott volt, amikor Sasuke megérkezett.

- Szóval, miről akarsz beszélni? – mondta Sasuke ideges hangnemben.

- Azt hiszem tudnod kellene róla… Naruto és én lefeküdtünk egymással múlt éjjel – mondta Sai. A fiú kijelentése szótlanná tette Sasukét. Az agya nem tudott jól működni.

- M-mit mondtál?

- Amit hallottál- Túl bonyolult megérteni?

- Nem! De remélem a saját érdekedben, hogy viccelsz.

- Nem. Kérdezd meg Narutot, ha jobban szeretnéd – Sai érezte, hogy megragadják a gallérját, s nekinyomják a fának.

- Szemét! Megöllek! Hogy mertél hozzáérni?

- Én vagyok szemét? És ki volt az, aki bántotta Narutot egy éjszakával korábban? – Sasuke nem válaszolt erre. – Ha, nem tudsz semmi mondani a védelmedre, eh?

- Fogd be… - mondta a fiú. – Nem érted-

- Értem, hogy egy önző bunkó vagy, s hogy Naruto jobban járna velem.

- Fogd be! Ha még egyszer hozzáérsz, tényleg megöllek!

- Azt hittem, amikor találkoztam veled, hogy egy őrült idióta vagy, de most, hogy itt vagy, s hogy azt hiszem láttam Uchiha Sasuke legjobb oldalát, rosszabbnak gondollak téged. Nem hiszem, hogy Naruto valóban lefeküdne veled!

- Megvan rá az oka – mondta Sasuke vigyorogva.

- Nem! Nem birtoklod őt! – kiabálta Sai. – Csak azért akarod őt, mert jól érzed magad, amikor vele vagy. De az igazság az, hogy nem tudod boldoggá tenni. Ne gondold, hogy egy kis részét is megérdemelné annak a bánatnak, amit el kell viselnie? – Sasuke mérgesen nézett Sai szavaira. Átfúrták a szívét. „Nem tudom… boldoggá tenni?” Látta a kezein, amelyek tele voltak fekete jelekkel. Az átokpecsét kezdte átvenni az uralmat felette. Elengedte Sai fölsőjét, hogy az majdnem elesett.

- Sasuke, kérlek állj! – mondta egy hang feléjük rohanva. Naruto volt. – Nem akarom, hogy bántsd Sait. Kérlek, nyugodj le! – mondta megragadva Sasuke karját.

- Naruto? – mondta Sasuke egy kicsit meglepetten. Tényleg boldog volt, hogy nem húzott be Sainak. Az nagyon felzaklatná Narutot. – Ne aggódj, nem fogom – mondta, s elfutott a másik kettőtől.

- Sasuke, várj! – kiabált Naruto, s utána futott. Végül elérte őt, s ismét megragadta a karját. Sasuke megállt. – Jól vagy? – kérdezte Naruto.

- Igen… most már mindent tisztábban látok egy kicsit – mondta Sasuke. – Naruto?

- Uh?

- Sajnálom, amit akkor éjjel tettem – Naruto felhúzta a szemöldökét.

- Neked, neked nem kell bocsánatot kérned Sasuke. Ez az egész most már a múlt

- Igen, azt hiszem az egész el lett temetve a föld alá…

- Hogy érted? – kérdezte Naruto. Néhány okból a szíve ismét fájni kezdett.

- Mi történt közöttünk…nem gondoltam, hogy ez lett… - Naruto elmélyedvenézett. – Csak… annyira hiányoztál…

- Sasuke, miért mondod ezt? Sai elmondta-

- Igen, de nem haragszom, ahogy gondolod.

„Csak mondd. Mondd, amit hallani akarok, és én letérdelek előtte és hűséget esküszöm neked” gondolta Naruto.

- De rólunk-

- Rendben van, Naruto… - mondta Sasuke lágyan. – Barátok vagyunk. Maradjunk ennyiben… - szépen, de szomorúan mosolygott Narutora, s elsétált.

Naruto még maradt arra gondolva, hogy követnie kellene-e Sasukét, vagy sem. „Nem, ez nem jó így! Nem úgy hangzik, amitől mi boldogok lennénk. Barátság nem elég!” de a szó nem jött ki a száján. Ehelyett Sakura hangját hallotta. „Lehet, hogy nem kellene együtt lennetek, Naruto. Lehet, hogy jó barátok, testvérek…”

- Sasuke! – üvöltötte Naruto. De a fiú már túl messze volt, hogy hallja őt. – Ne hagyj el… - mondta gyengén.

„Nem tudtam elmondani neki…” gondolta. „Nem tudtam elmondani neki, hogy szeressen!” És végül könnyek jelentek meg a szemében.