9. fejezet

Mikor Sasuke becsukta maga mögött az ajtót az otthonában, szörnyű kétségbeesés tört elő rajta. Kiabált, elkezdett dobálni miindent, ami csak a kezébe került. Megragadta a dolgokat, amik az asztalon voltak, s hozzávágta a falhoz, s egy kicsit megkönnyelbbültnek érezte magát, amikor hallotta a repedéseket, amiket okoztak. Hasonló eljárast vitt véghez, amikor elérte a hálószobáját, s addig cibálta a párnáját, amíg kiszakadt, s a tollak szétszóródtak a szobában.

A keze elért valamit, ami a nyaka hátsó részén volt; az átok pecsét, amit Orochimaru által került oda. Elkezdte kaparni, hogy a vér folyt le a hátán. Letérdelt az ágya mellé,  fejét rátette, s hangosan elkezdett sírni, lesújtva az érzés által, hogy örökre elveszítheti Narutot.

-

Kakashi azonnal rájött, hogy valami baj van a tanulóival. Nem tudta pontosan mi, de volt egy ötlete, s ez valószínűleg összefüggött azzal, amit egy nappal ezelőtt talált ki. A helyzet az volt, hogy Naruto és Sasuke még a pillantásaikat sem merték keresztezni. Kakashi gondolhatta volna azt is, hogy zavarban vannak, de nem volt biztos ebben. Úgy látszott, hogy valamiféle fájdalom az, ami kényszeríti őket, hogy másfelé nézzenek. Úgy vélte, hogy a legjobb választás az lesz, hogy megkérdezi később Narutot, mostantól edzeniük kell.

Naruto egész reggel azért imádkozott, hogy ne kelljen párban lennie Sasukeval, vagy bármi más ilyesmiben. Még azt sem tudta, hogy nézzen rá, igazából még ideje sem volt, hogy gondolkodjon arról, ami akkor éjjel történt. Nem tudta, hogy vajon félt, dühös, vagy szomorú volt-e. Nem, határozottan szomorú volt. Mert minden összetört, s tudta, hogy nem lesz könnyű megoldani. Egyszer Sasuke kérdezte őt a helyzetéről, megszárította a haját, s csókolta őt, máskor pedig bántotta őt, s szörnyen dühös rá.

„Tényleg nem gondoltam volna, hogy komolyan vesti Sai ügyét…” azon töprengett, hogy ha ez egy konkrét jel volt arra, hogy Sasuke valóban szereti őt.
Ezek után Sasuke még nem beszélt vele, s Naruto bizonytalan volt abban, hogy a fiú sajnálja-e, vagy sem. A legrosszabb az volt, hogy még mindig fájt az egész teste, s problémát okozott néha követni a többieket. De ennél rosszabb az volt a tény, hogy Kakashi folymatosan nézi őt. Emlékezett arra, hogy jounin csak egy napja jött rá a kapcsolatára Sasukéval, s a gondolatra kicsit elkeseredett, hogy mennyi minden történt ilyen rövid idő alatt. Ezek után két nagyon jelentős dologról jött elő emlék nagyon kis szünettel a kettő között.

Pár okból sokkal fontosabb volt az, ami Sasukéval történt, mint ami Sai-jal. Valószínűleg, mert az volt az első valódi csókja, s azon tűnődött, hogy Sasuke ezt elmondta-e Sainak.

Az edzés végül befejeződött- Sakura, miután tizedszerre is megkérdezte Narutot, hogy jól van-e, s ugyanazt a választ kapta, úgy döntött, hogy elmegy. Kakashinak más tervei voltak, s azonnal mondta Narutonak, hogy beszélni akar vele egy percre.

- Szeretnéd, hogy elvigyelek enni egy kis rament? – kérdezte Kakashi. Naruto tudva, hogy nem tud elszabadulni, egyszerűen igennel válaszolt.

Amikor mindketten leültek, s leadták a rendeléseiket, Kakashi végül megszólalt. Ő egy asztalt választott a sarokban, így tanulója kicsit megkönnyebbültebben érezte magát.

- Szóval? – kérdezte, tésztát húzva a szájába a pálcákkal.

- Szóval, mit? – kérdezte Naruto. Még nem nyúlt hozzá az adagjához, ami olyan jelzést adott, hogy valami tényleg nagyon rossz volt.

- Történt valami közted és Sasuke között?

- Hogy érted?

- Nos, mindketten furcsának tűntetek ma. Jobban, mint az elmúlt pár napban?

- Csak… - kezdte Naruto, de nem tudta, hogy folytassa, így Kakashi nyújtott neki egy kis segítséget.

- Mi történt miután otthagytalak titeket?

- Mi, nos zuhanyoztunk, aztán én – Naruto elméje kiürült egy pillanatra, emlékezve, hogy Sasuke arca közel volt a sajátjához. A haja kicsit vizes volt, s a törülközővel, ami a vállán volt szárította a haját. Akkor Naruto úgy gondolta, hogy simán meg tudna halni attól a szerelemtől, amit akkor érzett. Hogyha semmi sem történt volna, ha nem kopogott volna az ajtón… lehet, hogy beismerte volna, s könyörgött volna Sasukénak, hogy legyen vele örökké. De nem így történt, s Kakashi várakozva nézett Narutora. – És aztán Sai átjött hozzám-

- Oh – mondta Kakashi, mielőtt tanítványa befejezjette volna a mondatát.

- Mi?

– Azt hiszem egy kicsit jobban értem most. Valami történt, amitől Sai és Sasuke valószínűleg zaklatott lett.

- H, honnal tudta ezt? – kérdezte döbbenten Naruto.

- Kérlek, Naruto. Nem olyan bonyolult rájönni, mik a fiúk szándéka – Naruto csak elpirult, s elkezdte enni a ramenjét. – És? – kérte Kakashi, nem akarva, hogy a fiút megzavarja.

- Nos… azt kellett mondanunk neki, hogy beteg vagyok, s Sasuke gondoskodik rólam. Aztána  házamban voltunk, s Sasuke elment venni valamit… - Naruto azon tűnődött, hogy miért mondja el az egészet a tanárának. Valószínűleg, mert szüksége volt, hogy az egészet kiadja.

- Fogadok, hogy Sai megcsókolt, vagy valami ilyesmi – fejezte be a jounin. „Gondolatolvasó?” gondolta Naruto. Kakashi látva az arckifejezését megmagyarázta magát. – Azok után, hogy megölelt téged, s mi láttuk, nem furcsa azt hinni, hogy egy kicsit többet is akart volna – Naruto elpirult tanára szavaira. – Hogy tud ilyen nyílt lenni ez ügyben? Miután bevallotta az igazat, a szőke elmesélte, hogy Sasuke Sai után rohant, s amikor visszajött teljesen őrült volt.

- És aztán…nos… - komolyan nem akarta befejezni ezt a mondatot.

- Oh… - Kakashi értette anélkül, hogy Narutonak el kellett volna mondania, ami nagyon megnyugtatta tanulóját.

- Én-én tényleg nem tudom, mi történt…

- Nos, nagyon féltlkenynek kellett lennie – mondta Kakashi simán.

- Ennyire félrékeny? – kérdezte Naruto egyernesen senseje szemébe nézve. Kakashi sóhajtott.

- Tudod Naruto, Sasuke három évet töltött Orochimaruval, ha szeretnék tudni róla, ha nem. Nem hiszem, hogy teljesen őrült lenne, mondani az elméjében maradt egy kis csavar – Naruto szeme kikerekedett. Nem gondolt erre.

- Még akkor sem gondolom, hogy amit tett velem, az jó!

- Igen, tudom, de… - Kakashi elhallgatott egy pillanatra, s aztán nagyon komoly hangon folytatta. – tudod Naruto, azt hiszem, hogy sosem lesz olyan ember ezen a világom, aki annyira szeretne, mint Sasuke – Naruto szótlan maradt. Szeret? Felemelte a fejét, s sensejére nézett, viszont egy hangot hallottak meg mögülül, ami Irichaku ajtajából jött, Iruka lépett be.

- Naruto, nem láttalak téged kintről. Miért itt eszel? – Kakashi egyértelműen rápillantott, hogy valamit félbeszakított, de Iruka nem vette ezt észre, s leült hozzájuk.
Nem volt jó alkalma a múlt héten, hogy beszéljen kedvenc tanítványával.

-

Azon az estén Naruto rossz érzéssel a gyomrában tért vissza a házába. Nem tudta befejezni a beszélgetését Kakashival és Iruka még fel is ajánlott, hogy hazakisíéri. A jounin mondta Narutonak, hogy majd máskor befejezik, bosszúsan pillantva a sebhelyes férfira.

Naruto egyenesen lefeküdt, s amint lefeküdt nagyon hidegnek és üresnek érezte az ágyát. Az éjjel nagy részét azzal töltötte, hogy az ablakon nézett kifelé, titokban reménykedve, hogy egy bizonyos fekete-hajú férfi tűnik fel, de ez nem történt meg. Hiányzott melőle a teste melege. Naruto végül elaludt. De, mint ahogy az párszor megtörtént az elmúlt három évben, felébredt az álmából, s amikor észrevette, hogy Sasuke nincs ott, sírni kezdett, mint egy kisgyerek.

-

Még sötét volt, amikor Naruto ajtaján hangosan kopogtak. A szőke majdnem leesett az ágyáról az ijedtségtől. Egy kis időbe tellett, amíg rájött, hogy honnan jött a hang. Egy kicsit megrémült, megközelítette az ajtót, s gyors kézmozdulattal kinyitotta, arra az esetre, ha valaki azért jött, hogy harcoljanak.

Meglepetten nézett az alakra. Fekete szemek, fekete haj, de nem az volt, akire titokban várt.

- Sai, mi a francot csinálsz itt ilyenkor? – rápillantott az órára, ami a falon lógott. Hajnali négy volt. A másiknak problémája volt azzal, hogy megtalálja a megfelelő szavakat. Végül hangosabb hangon beszélt, mint ahogy szokott.

- Sajnálom. Csak, hogy nem tudtam mit csinálni, egész végig aggódtam. És… nem voltam biztos, hogy meg kellett volna-e kérdeznem…

- Mit? – kérdezte Naruto, hangján érezni lehetett az idegességet.

- Mi történt tegnap? Amikor Sasuke visszajött? – Naruto csak sóhajtott.

- Tudod, én nem érzem úgy, hogy el szeretném ismét mondani – s ez volt a teljes igazság. Nem akarta ismét végiggondolni az egészet. És biztos volt abban, hogy nem akarja, hogy Sai tudjon a tegnap éjjeli eseményekről. – Sajnálom, csak… nem akarok újra emlékezni rá.

- Szóval valami rossz történt… - mondta Sai sötéten. Naruto meglepetésére letérdelt, s bocsánatot kért. – Sajnálom Naruto. Én, én nem gondoltam, hogy ilyen rosszat tenne. Nem gondoltam, hogy feldühítem, vagy, hogy bánt téged, vagy bármi! – Naruto majdnem megrémült a fiú kitörésétől. Még sosem látta Sai ilyen érzelmesnek. Ő is letérdelt.

- Jól van. Ttudom, hogy nem gondoltál ilyesmire.Én továbbra is úgy hiszem, hogy bármi, amit mondtál neki felhatalmazhatta volna, hogy azt tegye, amit tett.

- Elmondtam neki, ami kettőnk közt történt akkor… - válaszolt Sai.

- Igen, lehet, de mi nem volt egy pár, vagy ilyesmi. Sosem mondta, hogy mit érez irántam, s nem volt joga ahhoz, hogy sajátjaként kezeljen – a másik fiú meglepettnek tűnt.

- Valami nagyon rossznak kellett történnie, hogy elismerj valamit, amit én mondtam róla.

- Igen, nos… így gondolom… - válaszolt Naruto, s felállt. Nem vette észre, s bizonyára nem is érezte. Ezek után mindent elmondott Sainak, egész végig, az úgy nevezett barátjáról… lehet, hogy ez volt a megfelelő forma a kezdetre. (Vagyis Sasukéról, aki itt barátjának hívott)

Érezte, hogy valaki a vállára teszi a kezét.

- Sajnálom, Naruto… - súgta Sai. – Nem vagyok biztos, ami történt, de nem gondold, hogy helyrehozhatod a dolgokat vele?

- Nem tudom… -felelt Naruto, hangja szörnyen remegett. – Miért mondod nekem ezt most, amikor te voltál az, aki mondta nekem, hogy nem kellene törődnöm vele, hogy egyáltalán nem érdemel meg engem?

- Mert, én még mindig így hiszem, de rájöttem, hogy valószínűleg szereted és-

- Nem szeretem őt! – kiabálta Naruto.

- Akkor miért úgy hangzik, mint aki épp sírni készül?

- Mert… - „tényleg hiányzik nekem!” akarta kiabálni Naruto, de nem hagyta magát, hogy ezt tegye. Ez azt jelentené, hogy bevallja, hogy valóban érzett valamit Sasuke iránt, s most nem lenne megfelelő a elmebeli állapotának. Érezte, hogy két kar megöleli, s közelebb húzza magához. Érezte Sai leheletét a nyakán.

- Ne gondolj rá többé Naruto. Szeretlek. Gondolja csak rám. Ígérem, hogy boldoggá teszlek… - Naruto végül megtört.

- Nem tudom, hogy miért szeretsz engem. Nem csináltam semmit veled, kivéve harcoltam. Tényleg utállak, mindkettőtöket, nem tudlak megkapni titeket, elveszitek az eszemet….

- Azért szeretlek, aki vagy. Olyan, mintha mindig körül lennél véve egy hatalmas fénnyel. Mindig megnyugtatsz, s most, hogy szomorúnak látlak, összetöri a szívem… - kényszerítette Narutot, hogy forduljon meg, majd ismét megölelte, adva neki egy mély, gyengéd csókot. Naruto azonnal viszonozta, s odahúzta Sai ahhoz a kanapához, ahol a vitája kezdődött Sasukéval.

„Ez a helyes…” gondolta Naruto. „Különbenis, én és Sasuke nem gondoltuk, hogy együtt lennénk a kezdetektől. Bizonyára nem szeretett engem, vagy ilyesmi…”

Sai testét nagyon másnak érezte Sasukéétól. Naruto nem tudta megmondani, hogy hogyan, de az érzés más volt. Végülis két különböző ember, nem számít, hogy mennyire próbálta Naruto meggyőzni magát erről a múltban.

„Jól van… Annyira akartam, hogy Sasuke visszajöjjön, de csak egy kicsivel több, mint egy hét alatt minden elromlott. Még a dolgokról sem tudtak beszélni. Mindig úgy képzeltem, hogy beszélünk, amikor visszatér. Amikor mondta, hogy visszajön velem, azt gondoltam, hogy ennek egy álomnak kell lennie. Még egy jó pár napig így is véltem. Őt néztem, s közben arra gondoltam, hogy ez nem lehet az a Sasuke. Lehet, hogy nem, lehet, hogy igen, ahogy Kakashi-sensei mondta. A személyisége megváltozott – Naruto karjai még mindig Sai nyaka körül voltak. A hátán feküdt, s Sai csókolgatta a testét.

„Mondtam neki, hogy segítenék neki, de az igazság az volt, hogy azt játszottam, hogy semmi sem történt. El akartam kerülni a témát, arra az esetre, ha úgy döntene, hogy ismét jóban lesz azzal az emberrel. Mondtam neki, hogy segítenék neki, de nem csináltam semmit, ehelyett hátat fordítottam neki.

- Szeretlek… - ismételte Sai. Naruto azt gondolta, hogy milyen csodálatos, hogy a dolgok ilyen gyorsan megváltoznak. Együtt aludt a legnagyobb riválisával, s azon van, hogy azt csinálja vele. Azt gondolta, hogy lehet, hogy Sasukénak igaza volt, amikor szajhának hívta őt. Emlékezett az arcára, amikor ezt mondta. Naruto inkább gondolkodott, minthogy teljesen őrültnek tűnjön, de most ismét arra gondolval szomorúbbnak kinézve, mint máskor.

Érezte, hogy nagyon sírni akar, s ugyanakkor nem bírta kontollálni magát, hogy ne nyögjön. Sai nevét suttogta. A másik egy szenvedélyes csókkal válaszolt.

Valójában egyszer volt, hogy beszéltek arról az ügyről. Azelőtt, hogy Sasuke megcsókolta őt. Naruto nem gondolt rá sokat, az utána történő események voltak igazán fontosak. Végül megkérdezte Sasukét, hogy miért jött vissza. Mi volt Sasuke válasza? Naruto hallotta Sasuke hangját dühösen, s halkan az eső miatt. „Miattad jöttem vissza!” kiabálta.

Naruto zokogott belülről. „Annyira sajnálom… Sai; Sasuke…”