8. fejezet

Amikor Sasuke végül elérte Sait, megragadta őt a vállánál fogva, s kényszerítette, hogy forduljon meg, s nézzen rá. Sai rápillantott egy kis dühvel a kifejezéstelen arcán. Az Uchiha úgy nézett ki, hogy azok vörösbe fordulnak, s Sai azon töprengett, hogy ez nem sebezte-e meg a fiút, hogy ilyen gyakran aktiválja ezt a technikát.

- Mit akarsz? – kérdezte. Nem volt benne biztos, hogy Sasuke vannak olyan szilárdak, hogy eljön azért, hogy közölje „ne érj hozzá megint a szerelmemhez”. Látta, a kétségeit megerősítve, amikor a másik fiú csendben maradt, azon gondolkodva, hogy mit mondjon. Őrjöngött, s ment, hogy megkeresse Sait, de nem volt nagyon biztos, hogy hogyan kellene reagálnia most. De a kép, hogy azok ketten csókolóznak, emlékeztette őt a céljára.

- Mi a francért csókoltad meg Narutot?

- Szeretem, mi másért – mondta Sai nem nézve Sasuke szemébe. A sértett meglepődött. Biztosan nem gondolta, hogy a másik ennyire kinyitná a szívét.

- Te mi? – volt minden, amit sikerült mondania.

- Szeretem őt. Van neked ebben valami új? – komolyan, ennek a fiúnak a legjobb támadása az őszintesége volt. „Természetesen nem” gondolta Sasuke, de ezt nem mondta hangosan. Ha megtette volna, be kellett volna vallania, hogy Sai kedveli Narutot, s Sai megkérdezné, hogy kedveli-e Narutot, s ha Sasuke nem akarna válaszolni, akkor valószínűleg le kell mondania Narutoról.

- Erőltetted a csókot, ugye? – kérdezte Sasuke. Tudnia kellett a választ.

- Valószínűleg, de nem nagyon küzdött ellene.

- Azért, mert egy idióta…

- Ha, ha, Nem gondolom, hogy te olyan hibátlan lennél… - Sasuke rápillantott.

- Hogy érted?

- Úgy értem, hogy lehet, hogy ő is meg akart csókolni – Sasuke azt mondta, hogy ne legyen nevetséges, de Sai folytatta.

 - Miután… sok idő telt el, mióta utoljára megcsókoltam…

Most Sasuke nagyon nem volt jól.

- Mi? – kérdezte síri hangon.

- Igen… lássuk…Azt hiszen azután volt, hogy volt az a rövid találkozónk veled. Amikor követelted Orochimaru iránti hűségedet a célodhoz, megpróbáltad megölni Narutot ismét, emlékszel?

Sasuke morgott. Természetesen emlékezett. Az volt az a nap, amit leginkább el akart felejteni. Még gondolataiban is Narutot látta, amikor végül látta őt, ő csak a hideget tudta játszani és olyan szemét volt. Általában felébredne éjszaka közepén, miután arról álmodik, hogy ismét Konohában van és Naruto rámosolyog. És rájőve, hogy ez egy álom, beletemetné a fejét a párnába, körülvéve szomorúsággal és nem volt akarata, hogy csináljon bármit is.

- Bárhogy is – folytatta Sai. – Azt hiszem akkor volté És nem próbált meg visszavágni akkor – mondta vigyorogva. –Úgy gondolom, én voltam az első, aki megcsókolta. Nos kivéve azt az esetet, amiről Sakura-san mesélt, amikor azt akadémián voltatok, de úgy gondolom, azt nem kell számítani. „Nem, volt még egy alkalom” mondta Sasuke, de a dühe nem engedte, hogy visszaemlékezzen erre. Eközben a másik fiú a megjegyzéseivel folytatta.

- Nagyon jól néz ki, tudod? Amikor elpirul és szűkölködik.

- Harcolni akarsz? – kérdezte már majdnem suttogva, ami elnyomva a haragját.

- Nem, nem akarok. De te? Miért jöttél amúgy ide? Be fogod vallani, hogy szereted Narutot és, hogy nem akarod, hogy mások hozzáérjenek? – Sai észrevette, hogy Sasuke arckifejezése megváltozott. Nem látszott semmi zavartság. Sai kényelmetlenül érezte magát.

- Oké, nem fogsz semmit mondani? Azt gondolod, hogy egy Uchiha nem lehet szerelmes egy férfiba? Különösen egy átkozottal? Vagy túl büszke vagy, hogy bevalld, hogy bizony vannak érzelmek a romlott szívedben? – Sasuke még mindig hallgatott, így Sai eldöntötte, hogy csak elmegy. – Bárhogy is. Megbetegítesz – mondta megfordulva. – Csak, hogy tudd: Szeretem Narutot. Így ha nem akarod őt, örömmel elveszem – amikor elindult Sasuke ismét beszélni kezdett.

- Ne merj hozzáérni ismét Narutohoz. Ha azt látom, hogy megteszed, megöllek – majd visszament Naruto házába.

*

„Remélem, mindketten jól vannak…” gondolta Naruto. Csodálná, ha Sasuke megragadná Sai ingét, megfordítaná és behúzna neki. Valószínűleg belemerültek az ökölharcba. De Naruto nem gondolta, hogy Sasuke olyan ember lenne. Ami fontosabb, hogy Sai szavai még mindig a fejében maradtak. „Valószínűleg nem érdeklem őt annyira… az idióta!”

Mielőtt Naruto bármi mást is gondolhatott volna, kinyílt az ajtó és megjelent Sasuke. S mielőtt Naruto bármit is mondhatott volna megragadta a vállainál fogva, és nekinyomta a falnak.

- Semmi nem mondtál arról, ami kettőtök között történt… - mondta sötét kifejezéssel. Naruto nem volt biztos abban, hogy mit válaszoljon. Sai elmondta, ami azon a napon történt? – Szóval? Az sokkoló igazság szótlanná tett? – egy vörös villanás futott át a szemén, s Naruto azt gondolta, hogy valóban nem gondolta, hogy Sasuke ennyire féltékeny lenne. Már idegesítő volt. – Szóval? – ismételte, ismét nekinyomva Narutot a falnak.

- Miért kérdezed ezt tőlem? – válaszolta a szőke majdnem suttogva.

- Ne vegyél hülyébe. Az a gyerek azt mondta, hogy ti ketten csókolóztatok aznap, amikor láttuk egymást – az volt az. Sai elmondta neki, s Narutonak fogalma sem volt róla, mit mondjon. Csak az önvédelemre tudott gondolni.

- És akkor mi van? Miért számít? Régen volt… - Naruto látta a meglepődést Sasuke arckifejezésében. Valószínűleg azt gondolta, hogy a fiú letérdel és könyörög a bocsánatáért.

- Akkor miért nem mondtad el nekem korábban?

- Mert nem volt fontos. Csak megtörtént, rendben? Nem azt jelenti, hogy szeretem őt. És különben is, ez azelőtt történt, hogy mi csókolóztunk volna, így nem megcsalás, vagy ilyesmi.

Sasuke egy pillanatig csendben ált, majd végül megszólalt.

- Olyan egy szajha vagy

Naruto megdöbbent.

- Mi?! Minek hívtál engem? – de mielőtt még befejezhette volna a mondatát Sasuke megrántotta, s figyelmetlenül rálökte a hatalmas kanapéra. Naruto készült panaszkodni, de a karjait nekinyomta a kanapénak, és durván csókolni kezdte. Ez csak egy kéjvágyó csók volt. Naruto nem érzett semmi melegséget, ahogy máskor, amikor Sasuke hasonlóan cselekedett.

Amikor szétváltak Naruto szája vérzett.

- Soha nem felejtsd el, hogy csak az enyém vagy! – mondta Sasuke, s lenyalta a vért.

- Nem vagyok a tulajdonod – mondta Naruto gondolkodás nélkül

- Meg fogod bánni – mondta Sasuke veszélyesen. Naruto felcsattant.

- Miért? Miért vagy bolond? Te vagy az, aki idejön a házamba, hogy azt csináljuk és elmész, s azt mondod, hogy egy szajha vagyok?

- Igen, egy szajha vagy, hogy olyan átkozottul gyorsan elfeledkezel a dolgokról – mondta Sasuke, majd elkezdte lehúzni a fiú ruháit annak hajlandósága nélkül.

A szőke agyában kuszaság volt, próbálta kitalálni miről beszélt Sasuke. Amikor rájött túl késő volt, hogy az Uchiha útjába álljon, s terve sem volt, hogy helyre hozza.

Visszaemlékezés

Nagyon hideg volt abban a kis faluban. A négy ninja aludt a Zabuza és Hakuval történt kemény harc után. Naruto még mindig letört volt, amiatt, ahogy végződött. Egy kis hálószobában aludt Sasukéval. Az ágyaik majdnem összeértek, s Naruto elmondhatta, hogy Sasuke nehezen tudott aludni. Azon töprengett, hogy vajon a sérülései miatt van-e.

- Hé, Sasuke…

- Mi van? – kérdezte egy hang.

- Alszol?

- Természetesen nem, dobe. Hozzád beszélek – Naruto úgy gondolta, jobb lett volna hagyni a fiút aludni. Látta Sasuke bekötözött karját, s egy pillanatig szánalmat érzett iránta. Ez volt a második alkalom, hogy valaki kockáztatta az életét, hogy megmentse őt, s ez a féle gesztus, amit Naruto olyan kevésszer tapasztalt, hogy nem tudta, hogyan érezzen. Valami belül azt mondta, hogy ő nem számított Sasuke törekvéseiben. Valószínűleg ez volt az, amit Sakura akart mondani neki – több, vagy kevesebb üvöltéssel – amikor meglátta Sasuke testét. Haku kockáztatta az életét Zabuzáért, aki a legfontosabb ember volt számára. Azon tűnődött, hogy van-e arra a legcsekélyebb esélye is, hogy valaki így gondoljon rá. Valószínűleg nincs.

Bárhogy is, mi a francnak van ilyen hideg ebben a faluban? Érezte, hogy a teste nagyon reszketett, így megfordult, hogy megnézze, hogy a nagyszájú idióta jól van-e.

- Jól vagy, Naruto?

- Persze – válaszolt a szőke félénken. – de nem gondolod, hogy nagyon hideg van ma éjszaka?

- De, valóban – mondta Sasuke megdörgölve egy kicsit a karjait. Felkelt, s kiment a gardróbhoz, amit a szoba sarkában volt. Talált egy nagyon extra és meleg takarót, s visszatért, hogy leüljön az ágyára. – Csak ez az egy volt – mondta. Naruto ránézett, s azt gondolta, hogy érti az üzenetet.

- Oké, értem, értem. Te vagy az, aki megsérült, neked kellene használnod.

- Nem ezt akartam mondani idióta. Gyere ide – Sasuke megragadta Naruto csuklóját, s késztette, hogy odaüljön az ő oldalára az ágyon. Naruto érezte, hogy a szívverése felgyorsul, ahogy Sasuke magukra húzza a takarót.

Egy ideig csendben maradtak, majd Naruto megszólalt.

- Sasuke, azt hiszem, egy kicsit szomorú vagyok – Sasuke ránézett.

- Miért? – kérdezte.

- Nem tudom, mindenért, ami tegnap történt. Olyan, mintha a mellkasom fájna egy kicsit – mondta Naruto kezét arra a helyre rakva, ahová feltételezte a szívét. Sasuke sóhajtott.

- Ez volt a küldetésünk. Azok ketten bűnözők voltak. És mellesleg, valószínűleg jobb nekik most.

- Remélem… Haku mondott valamit, hogy a shinobik bábuk. Remélem, hogy ez nem igaz, mert utálnám, ha nem lennének érzéseim.

- Én nem vagyok olyan biztos ebben… - válaszolta az Uchiha. Naruto rábámult.

- Sasuke?

- Hm?

- Miért mentettél meg?

- Megint ezt kérdezed? – mondta idegesen. – A testem csak úgy mozgott, ennyi.

- Mondott neked valamit Sakura?

- Körülbelül mit?

- Olyasmit, hogy miért jutott eszedbe, hogy megments olyasvalakit, mint Naruto, vagy ilyesmi – Sasuke Narutora nézett csekély zavartsággal.

- Nem értek egyet vele, ha ilyet mond, szóval ne aggódj… - most Naruto volt meglepődve. Fogalma sem volt róla, hogy miért ilyen vele Sasuke néha, mint azon a napon

- Sajnálom – mondta a térdeit nézve. – Én csak üvöltöztem veled, amikor megmentettél… Ne, nekem valami jobbat kellett volna mondani.

- Ez igaz – mondta Sasuke. – Tudom, hogy lehet, hogy nem tudod mit gondolj, amikor valaki törődik veled, ugye? Naruto keresett valami szarkasztikus választ erre a mondatra, de nem talált semmit, így csak bólintott, s fejét a térdére rakta. Pár ok miatt késztetést érzett arra, hogy sírjon.

- Jól vagy, Naruto?

- Csak fázok… - válaszolta remegő hangon. Érezte, hogy az álla emelkedik, s találkozott Sasuke arcával, ami közelített Narutohoz, s adott neki egy gyönyörű és forró csókot. A fiú szemei kinyíltak, majd becsukódtak elmerülve a csókban.

- Jobban érzed magad? – kérdezte Sasuke, amikor abbahagyták. Naruto csak bólintott, álmodozva nézve Sasukéra. – Szeretnéd, hogy adjak egy újabb csókot? – kérdezte Sasuke szórakozottan figyelve Naruto arckifejezését. A szőke ismét bólintott. – Oké, de ha elmondod valakinek letépem a lábadat.

Visszaemlékezés vége

Naruto úgy gondolta, hogy semmi sem maradt abból a Sasukéból, amelyik most előtte állt. A szemében a düh, az őrület és a vágy keveredett. Azon gondolkodott, hogy megérdemelte ezt, a büntetését, hogy elfelejtette ezt az értékes emléket.

Azon az éjszakán Sasuke szándékosan bántotta Narutot. Nem volt gyengéd, vagy lágy, s úgy torlasztotta el Naruto sikolyait, hogy megragadta a haját, s belenyomta a fejét a párnába. A harapásai erősebbek voltak, s a keze nem kímélte Naruto testét, csak mély karmolásokat hagyott rajta.Szörnyű dolgokat mondott, s tényleg saját óhaja szerint használta Narutot.

Ezúttal Sasuke nem várt, amíg Naruto elalszik, hogy elmejen. Amikor végzett megragadta a ruháit és felvette őket. Aztán egy gyors pillantást küldött Narutonak, aki szomorú és dühös szemekkel nézett, s erősen becsapta az ajtót.