7. fejezet

Narutonak nem volt itala, vagy �tele, amit felk�n�lhatott volna, �gy nem tudta megt�rni a csendet valami ilyesmivel. Mindh�rman a konyh�ban �ltek, k�l�nb�z� ir�nyba n�zve. Sasuke megk�rte Sait, hogy menjen �s vegyen valamit enni, de a fi� ugyanezt felaj�nlotta az Uchih�nak, �gy egyik�k sem egyezett bele, hogy menjen. Naruto aj�nlotta volna mag�t, hogy elmegy, ha nem mondta volna Sainak, hogy beteg.

Sai kifejezte meglep�d�s�t amiatt, hogy az Uchiha szak�tott id�t arra, hogy elj�jj�n �s �polja Narutot, amire Sasuke egy morg�ssal v�laszolt.

Egy id� ut�n Naruto bejelentette, hogy val�ban �hes �s csin�l valamit, hogy ehessen. L�tva, hogy Sai v�laszolna, mondta, hogy m�r jobban �rzi mag�t.

- Biztos vagy benne? Azt gondolom, hogy t�lteljes�tetted magad az edz�sen. Nem kellene olyan sokat er�lk�dn�d.

- Nos, igen… de akkor nem tudn�m leverni ezt a h�ly�t itt – mondta Sasuk�ra mutatva. Hirtelen egy kicsit furcs�n �rezte mag�t. Milyen r�gen volt, hogy �gy gondolt Sasuk�ra, mint bar�tj�ra/riv�lis�ra. Nosztalgikus�rz�ssel t�lt�tte el. Jobb volt az az id�, mint az elm�lt p�r nap?

Eltemette ezt a gondolatot az elm�j�be, miel�tt Sai �szrevenn�, hogy t�l kem�nyen gondolkodik. Sasuke a pillant�s�t a falon tartotta. Annyira meg akarta �lni azt a gyereket. El�sz�r az�rt, mert f�lbeszak�totta �t „annak” a k�zep�n, azt�n az�rt, mert �szrevette, hogy Sai val�ban agg�dik Naruto�rt. T�nyleg �gy t�nt, hogy a fi� kedveli �t. De, ami�rt a legink�bb gy�l�lte, hogy annyira hasonl�t r�. Az arca majdnem ugyanolyan volt.

- Ok� – mondta Sai v�g�l. – Elmegyek venni valamit. Csak pihenj, k�t percen bel�l itt vagyok – s r�pillantott Sasuk�ra, aki egy �szrevehet� vigyorral v�laszolt, majd elment.

Az ajt� becsuk�dott, de a k�t fi� tov�bbra is csendben maradt, nem voltak biztosak, mit mondanak. Naruto Sasuk�ra n�zett, pillant�sa elveszett az �ress�gben �s a fi� csod�lta, mire gondolhat. N�ha, amikor l�tta Sasuk�t �gy n�zni, azt gondolta, hogy lehet, hogy visszah�vja az elm�lt h�rom �vet. Naruto szeretett volna feltenni p�r k�rd�st Sasukenak arr�l az id�r�l, de tudta, hogy az Uchiha azt mondan�, hogy el akarja felejteni az eg�szet. Mit csin�lt�l minden nap, kem�ny volt (term�szetesen val�sz�n�leg az volt), tal�lkozott valaki �rdekessel �s mit rejtett el az elm�j�ben. Hi�nyoztam neked? De megr�zta a fej�t, hogy ism�t elrejtse a gondolatait. Sasuke megk�rdezte, hogy mennek a dolgok a falusiakkal, ez azt jelenti, hogy lehet, hogy gondolt arra legal�bb egyszer, hogy mi van Narutoval. Nos, nem �gy, mint Narutonak, neki nem voltak c�ljai. Azok ut�n… de azok az eml�kek nagyon f�j�k voltak �s Naruto ezeket is elrejtette az agy�ban.

Mikor visszat�rt a val�s�gba, �szrevette, hogy Sasuke fel�llt �s el�tte volt. Val�j�ban az arca igaz�n k�zel volt. Megcs�kolta Narutot m�lyen, megfogta a kup�j�t, hogy m�g jobban hozz�f�rhessen. Amikor a az ajkai �sszeolvadtak Naruto kem�nyen l�legzett, leveg��t kapkodott �s nagyon elpirult. Teljesen v�dtelen�l lett leter�tve.

- Sajn�lom… - s�gta Sasuke. – de nyugtalan voltam – Naruto csak g�gy�g�ssel v�laszolt, amelyre Sasuke vigyorgott �s ism�t megcs�kolta a sz�k�t, �gy, hogy Naruto sz�ke, majdnem h�trad�lt.

Egy id� ut�n hallott�k, hogy ny�lik az ajt�, s r�j�tte, hogy Sai t�rt vissza. Sasuke �szt�n�sen elh�z�dott, ami olyan �rz�st keltett a sz�k�ben, hogy t�nyleg, t�nyleg nem akarja, hogy b�rki megl�ssa �ket, mutatni b�rmif�le vonzalmat Naruto fel�.

- Visszaj�ttem – mondta Sai gyan�san n�zve mindkett�j�kre, tartva a pap�rt, amit a boltb�l hozott. De a sz�ml�ra pillantva ny�g�tt egyet. – Oh, nem, elfelejtettem hozni innival�t. Sasuke, elmenn�l, k�rlek?

- Mi�rt �n? – k�rdezte Sasuke morogva.

- Mert �n �pp most j�ttem vissza, s figyelmess�g lenne, ha elmenn�l megvenni ezeket a dolgokat. V�g�l is ezek a mi kis bar�tunk�rt vannak, ugye? – mondta �rd�gi mosollyal. – Azt gondoltam, hogy te vigy�zt�l r�…

- J�l van – csattant fel Sasuke, s kiment az ajt�n, �tsz�rva a pillant�s�val �t.

Amikor az ajt� becsuk�dott �s az Uchiha elment, Sai egyenesen Narutora n�zett.

- Naruto-kun? – mondta hirtelen Sai.

- Igen? – k�rdezte Naruto �rtatlanul.

- K�rdezhetek valamit?

- Persze – mondta nem t�l gondtalanul ez�ttal.

- Mi�rt alszol Uchiha Sasuk�val? – Naruto elm�je ki�r�lt egy pillanatra. Azt�n azt gondolta, hogy rosszul hallotta, de Sai l�tva, hogy nem v�laszol, ism�t megk�rdezte.

Milli� gondolat futott kereszt�l Naruto agy�n, am�g csak ezt tudta v�laszolni.

- Mi?

Sai megism�telte a k�rd�st harmadszorra egy kicsit d�h�sebben.

- Mi�rt alszol Uchiha Sasuk�val?

- Ki, ki mondta ezt?? – olyan v�r�sen, ahogy egy ember csak lehet.

- NE gondold, hogy h�lye vagyok. Lehet, hogy kicsit felvil�gos�tatlan voltam a vil�gr�l, ami k�r�lfog engem, de vagyok olyan, mint eddig. T�nyleg azt gondoltad, hogy sok�ig f�lre tudsz vezetni? – ragadta meg Sai Naruto csukl�j�t, �gy, hogy ne tudjon elfutni ebb�l a helyzetb�l.

„Igen! Pontosan ezt hittem!” gondolta Naruto, de most az nem sz�m�tott. T�nyleg tagadhat Sain�l? Mit mondhatna? Igaza volt. T�nyleg meggondolatlanok voltak…

- �s term�szetesen ez v�rhat� volt, miut�n mindig az volt, hogy „Sasuke, Sasuke” az els� alkalomt�l, mi�ta tal�lkoztunk.

- Ez nem igaz! – mondta Naruto, l�tva, hogy az �n�rzete egy kicsit megs�r�lt. Nem ismern� be.

- T�nyleg? Eml�keztetsz Sakur�ra. Nem akarod l�tni? Egy kicsit vicces val�j�ban – Naruto egy furcs�ll� pillant�ssal v�laszolt. – B�rhogy is, nem lenn�k meglepve, ha engedn�d, hogy megkapjon t�ged, nem sokkal azut�n, hogy megj�n.

- �n, ez nem �gy van! – francba, most t�nyleg bevallotta…

- Sz�val? Hogy volt? – k�rdezte Sai a fal egy pontj�t n�zve.

- �hm, nos… - m�g Naruto sem tudta. M�g sosem besz�lt Sasuk�val err�l. Egyszer csak megt�rt�nt. – Azt hiszen, veszekedt�nk – mondta ink�bb mag�nak, mint Sainak.

- Mikor volt ez?

- Nem r�gen. Csak p�r napja – Sai egy kicsit meglepettnek t�nt.

- T�nyleg?! Azt gondoltam kor�bban t�rt�nt. �s mi? Csak egy�tt aludtatok? Fogadok, hogy m�g nem mondott semmit arr�l, amit ir�ntad �rez… - „Igen, teljesen igazad van…” – gondolta Naruto, de nem akarta ezt elmondani Sainak. A fekete haj� s�hajtott.

- M�g mindig nem tudom, mi�rt kedveled �t. Azt hittem, hogy a v�lem�nyem r�la megv�ltozik, amikor l�ttam veled �s a t�bbiekkel, de minden ugyan�gy maradt.

Felkelt �s Naruto f�l� hajolt.
- Te t�nyleg �lvezed ezt a helyzetet? – k�rdezte.

Naruto csendben maradt egy pillanatig.

- Hogy �rted…? – k�rdezte v�g�l.

- Tudod. Benne lenni egy egy-�jszak�s kapcsolatban, csak, hogy kiel�g�tsd annak a fi�nak a sz�ks�geit.

Ez, ez nem �gy van! – kiab�lt Naruto.

- Oh, igen? Akkor el tudod mondani nekem �szint�n, �gy, hogy nem h�ly�skedsz?

- Term�szetesen! �n t�nyleg…

- T�nyleg kedveled �t? �s mi van vele? – be akart h�zni Narutonak a makacss�g��rt. – Biztos vagyok benne, hogy azt gondolja, hogy m�ltatlan vagy egy Uchiha szerelm�re.

- M�g mindig �gy n�z r�d, mint egy bar�tra? – Naruto p�nikolt. Mi van, ha amit Sai mond igaz? „H�rom �v hossz� id�! Mi van, ha egy teljesen m�s ember lettem sz�m�ra?”

Befogta a f�l�t.

- Hagyd abba! Nem akarok t�bbet hallani! Mi�rt mondasz mindig ilyen dolgokat r�la �s pr�b�lsz meg rossz �rz�seket kelteni bennem? – Sai ajkai hallgattatt�k el, amelyek a saj�tj�n voltak.

- Mert szeretlek… az�ta, hogy megcs�koltalak… - Naruto eml�kei arr�l az �jszak�r�l csap�sszer�en j�ttek el�. De egy hang visszat�r�tette �t �s a lelke lezuhant. Sasuke gyorsan haladt fel�j�k, nagyon nem boldogan �s sharinganjat k�l�n�sen Saira ir�ny�totta.

- Nos, azt hiszem itt az ideje, hogy elmenjek – mondta a fi� ironikusan mosolyogva Narutora �s elment a sharingan haszn�l� mellett.

- V�rj! – kiab�lt Sasuke, s felk�sz�lt, hogy k�vesse �t. De Naruto keze, amely a fels�j�t fogta meg�ll�totta.

- Sasuke! K�rlek, ne l�gy d�h�s! �n-

- Maradj itt! – �v�lt�tte a m�sik olyan fenyeget� pillant�ssal n�zve Narutora, hogy a fi� majd t�rdre esett. Az ajt� becsuk�dott �s Naruto egyed�l maradt. Egy pillanatra a h�za egy s�torr� v�ltozott �s az eml�kei arr�l az �jszak�r�l �letre keltek.

*Visszap�rget�s*

El�gg� hideg �jszaka volt, s Naruto �s Sai egy s�torban aludtak. Yamatonak �s Sakur�nak saj�tja volt. Naruto igaz�n zaklatott volt azut�n az esem�ny ut�n, ami a nap folyam�n t�rt�nt vele. Nem tudt�k visszaszerezni Sasuk�t �s ism�t nem tudta betartani az �g�ret�t, amit Sakur�nak tett. Nem tudta elhinni, hogy val�ban s�rt a szeg�ny l�ny el�tt. � volt az, aki megvigasztalta. „Hogy lehetek ilyen sz�nalmas…?” gondolta.

Hallotta, hogy Sai m�r aludt. �gy ford�totta a fej�t, hogy l�ssa a fi�t. R�miszt� volt, hogy mennyire hasonl�t Sasuk�ra. Ha sok�ig n�zed, megesk�dn�l r�, hogy �k egy �s ugyanazon szem�ly. De term�szetesen ez nem �gy volt, mivel Sasuke visszamaradt Orochimarun�l… �s hab�r tudta annak az �tkozott k�gy�nak a terv�t, �t v�lasztotta Narutoval szemben. A fi� �rezte a d�h�t, amit kezdte el�nteni a test�t. Azok ut�n, hogy h�rom �vig edzett, Sasuke �sszet�rte a pillanatnyi rem�nyeit. Most Naruto komolyan nem tudta, hogy mit kellene tennie, hogy az Uchiha meg�rtse. Val�sz�n�leg az egyetlen m�d az volt, hogy olyan csap�st m�r r�, hogy nem tud ellen�llni. Ez volt az, amit mondott Sasuk�nak, miel�tt elkezdtek harcolni a V�gzet V�lgy�ben. Megesk�d�tt, hogy elt�ri mindk�t l�b�t �s visszavinn� Konoh�ba. Milyen nagyszer� munk�t v�gezne…

Az er�tlen �rz�s, amit �rzett most j�tt ism�t el�, csak er�sebben. Mert olyan k�zel volt Sasuk�hoz �s m�g mindig nem siker�lt megcsin�lnia. M�g egy karcol�st sem ejtett rajta. �jabb eml�k j�tt el�. Sasuke a k�rh�z tetej�n, csak a fekete p�l�j�t �s nadr�gj�t viselve. „M�g egy karcol�st sem tudsz ejteni a homlokp�ntomon!” Mi�rt volt az az �nz� egoista szem�t mindig? M�g meg is �lelte Narutot, olyan k�zel volt hozz� �s a v�g�n Sainak kellett kiszabad�tania. �rezte, hogy Sasuke teste zavarja �t �s �rezte, hogy a k�nnyei ism�t kij�nnek.

„Ne, ne s�rj! Ne l�gy olyan vesztes! Nem b�rom ki ezt a befoly�sol�st az�ltal az idi�ta �ltal!” de t�l k�s� volt, ez�rt olyan hangosan zokogott, hogy fel�bresztette a mellette alv� fi�t.

- Naruto, j�l vagy? – k�rdezte Sai nyugtalanul. Naruto megijedt, elfordult, s azt mondta, hogy rendben van. De a teste r�zk�d�s�t nem tudta kontroll�lni �s ezt Sai �szrevette.

- Nem vagy j�l, mondd el nekem, mi a baj? Sasuk�r�l van sz�?

- Nem!

- Akkor?

- Hagyj b�k�n! – kiab�lta Naruto, de Sai er�ltette, hogy r�n�zzen, s l�tta, hogy a sz�ke arca k�nnyekkel volt bor�tva. A k�k szemei nedvesek volt �s Sai k�sztet�st �rzett, hogy meg�lelje a sz�k�t. – Azt mondta, hagyj b�k�n! – kiab�lt Naruto �jra pr�b�lva szabadulni a m�sik fi� karjaib�l.

- Nem kell j�l lenned…

- De! Mi�rt kellene rosszul �reznem magam amiatt a h�lye �s �nz� szem�t miatt?! – Sai karjaiba omlott, er�sebben s�rva. – �n – t�nyleg – akartam -, hogy – velem – j�jj�n.

Naruto hanyatt fek�dt, leh�zva Sai mag�val.

- Mi�rt kell ennyire hasonl�tanod r�? – k�rdezte Naruto Sai arc�t fogva, hogy k�zelebbr�l l�ssa. Azt�n �rezte a kifejez�stelen fi� ajkait a saj�tj�n. Naruto meg sem pr�b�lt k�zdeni ellene.

- Gondolhatsz r�m �gy, mint r�, ha akarsz Naruto-kun… - s�gta Sai Naruto f�l�be. A fi� nem v�laszolt. Csak hagyta, hogy Sai ism�t megcs�kolja, ez�ttal m�g szenved�lyesebben. A sz�juk egyre m�lyebbre mer�lt egym�s�ban �s Sai keze elkezdte simogatni Naruto h�t�t a fels�je alatt. A sz�ke ny�g�tt egyet, ami b�tor�totta a fi�t a folytat�sra.

„Mit csin�lsz te idi�ta? � nem �! M�g a cs�kjuk sem ugyanolyan!” sikoltott Naruto elm�je. Azonnal visszat�rt az �rtelme �s egy nagy l�k�ssel eltolta Sait. A fi� meglepetten n�zett r�. Naruto egy pillanatig nem sz�lalt meg, de azt�n besz�lni kezdett.

- �n… �n sajn�lom Sai… �n, �n nem tudom! �n vagyok az egyetlen, aki �nz�! – s elhagyta a s�trat. Sai egyed�l maradt a szok�sos �rzelmetlen arc�val, de egy furcsa �rz�ssel a mellkas�ban, ami olyan volt, mintha a sz�ve �sszeszorult volna.

Ezut�n egy n�ma megegyez�s volt a k�t fi� k�z�tt, hogy egyik�k sem besz�l ism�t arr�l, ami t�rt�nt, �s ez a megegyez�s addig a pillanatig betartott volt.