5. fejezet

A kemény nap után Naruto zihálva és izzadtan feküdt a füvön. Ismét esni kezdett, s a víz jül esett Naruto felhevült arcának. Érezte, hogy egy törülközőt dobnak az arcára, s mikor lehúzta azt, meglátta a mosolygó Sait, aki fölé hajolt.

- Hey – mondta.

- Hey – válaszolt Naruto felülve.

- Én, én sajnálom, amit az előbb tettem… úgy gondolom, hogy Sasuke kiakadt egy kicsit…

„Fogadhatsz, hogy kiakadt…” gondolta Naruto.

- Miről beszélsz? Miért lenne?

- Naruto… kérdezhetek valamit?

- Huh?

- Történt már valami kettőtök között? – Naruto rosszallóan nézett rá.

- M-m-mit mondasz? Semmi sem történt!! Egyáltalán semmi!!

- Tényleg?

Biztosan, ha-ha – mondta Naruto megvakarja a fejét.

- Jó. Akkor nem lesz baj azzal, hogy magamévá tegyelek – ezzel Sai elment, mielőtt még Naruto felfoghatta volna mit mondott a fiú.

„M-m-m-mi a francot mondott???????”

Éjszaka Naruto befejezte a vacsorát és készült a lefekvéshez.Minden, ami a nap folyamán történt az eszében volt. Mikor vége lett az edzésnek, Sasuke minden szó nélkül ment el, úgy, hogy rá sem nézett. Sai pedig eltűnt, miután elmondta azt Narutonak.

„Komoly volt? De akkor megint arra hajlott, hogy ilyen perverz dolgokat mondjon neki…”

Hirtelen zajt hallott kintről. Naruto kinyitott az ablakot, hogy lássa mi folyik, mire egy alak ugrott be a fiú szobájába. Mielőtt a szőke kiabálni kezdhetett volna, vagy megragadhatta a kunaiját, az alak megragadta a csuklóját és befogta a száját.

- Én vagyok, ezért ne csinálj botrányt… - Sasuke volt.

- Sasuke?? Mit csinálsz itt? – csak egy percre, hogy Sasuke ebben az órában itt volt a házában csak egy dolgot jelenthetett.

- Csak búvóhelyre volt szükségem az eső ellen… van valami innivalód? – Naruto kiment a konyhába, s egy pohár vízzel tért vissza. Miután a fiú megitta, lerakta a poharat az aszttalra.

- Nos, ha szükséged van valamire, lecserélni a ruháidat, fürdeni, enni valamit-

- Miért ölelt téged az a szemét? – kérdezte hirtelen Sasuke. A padlót nézte és a hangja remegett. Naruto abbahagyta a nézését.

- Megbocsátasz?

- Akarod, hogy megismételjem a kérdésemet durvábban? Miért fogdosott téged az az ember és te miért nem tettél semmit, hogy megállítsd őt?

Narutonak nem tetszett, ahogy a másik nézett és bizonyára nem várt, hogy Sasuke olyan dühös legyen.
”Mi baja van vele? Ő az, aki egyedül hagy éjszaka!”

- Akartad, hogy öleljen téged?

- Eh? – ez meglepte Narutot. – M-miről beszélsz? Természetesen nem!

- Akkor miért voltál elpirulva? – ez kellett a végére, különösen, mert Naruto nem érezte jól magát amiatt, hogy Sasuke betört az otthonába, hogy kérdezgesse.

- Sasuke, ha azt próbálod mondani, hogy érzek valamit Sai iránt, akkor tévedsz. Valójában nagyon könnyen kiakaszt.

Sasuke önelégülten mosolygott.
- Nos, igen, én is ezt teszem, hiszen már kétszer lefeküdtem veled – Naruto arca vörös színt öltött. Hogy tudja ezt ilyen egyszerűen mondani? Naruto átkozta magát, arra gondolva, hogyha Sasuke akarja, akkor harmadszorra is megtörténik. Kezdte utálni az érzéseit, amit az Uchiha iránt érzett. Ezek annyira nem voltak tiszták… nem voltak olyanok, mint amiket korábban érzett. És ami a legfontosabb, tudná igazán azt mondani, hogy nem érez semmit Sai iránt? Nem. Mondta magának. Nem fogja hagyni, hogy Sasuke játsszon az elméjével. Sai-jal lenni csak irritálta őt és amikor ő rondákat mond Sasukéről… tényleg meg akarná verni őt… nem, nem volt olyan, mint amit Sasuke iránt érzett.

- Te vagy a legbutább ember, akivel valaha is találkoztam egész életem során Sasuke… - a komoly hangnem visszatérítette Sasukét, de visszavette a lélekjelenlétét és folytatta Naruto kérdezgetését.

- Ne próbáld megváltoztatni a témát, dobe. Történt valami köztetek, amikor nem voltam ott? – Naruto szeme kidülledt.

- Mi?? – A kérdés majdnem megnevettette, hacsak az együttlétet a meleg forrásban nem számolható „valaminek”.

- Csak barátok vagyunk.

„Jó. Akkor nem lesz baj azzal, hogy a magamévá tegyelek” Sai hangja visszhangzott Naruto elméjében. „Mi a francnak kellett erre emlékeznem??”

- Igen. Biztos vagyok, hogy ő is egy a ’Megmenekültem a Naruto klub által’. Olyan ártatlan vagy. Nem látod a szemeit, amikor rád néz? Képes lenne élve megenni téged.

- Ho-honnan veszed ezt? – Naruto hangja erősebb és erősebb lett.

- Mert- - de Sasuke kétszer meggondolta mielőtt befejte a mondatát.

- Mi?

- Emlékeztet magamra… - Naruto arca még pirosabb lett és ismét utálta, hogy milyen gyenge volt abban, hogy ne piruljon el. Még sosem gondolta, hogy Sasuke tényleg ennyire akarja őt. „Hülye vagyok, vagy mi?” Hirtelen késztetést érzett arra, hogy megcsókolja Sasukét és a karjaiban legyen ismét,

- Sasuke… én, én nem tudom, hogy honnan jöna féltékenységed, de ha ettől jobban érzed magad, elmondhatom neked, hogy nem kedvelem Sait és nem gondolom, hogy igazán kedvelne engem… „Naruto, hogy lehetsz ekkora nagy hazug?” Ő csak azért van közel hozzám, mert Sakura és én vagyunk az első barátai.

Azon a napon másodszor Naruto érezte, hogy szorosan ölelik. Érezte Sasuke testét és a teste foróbb és forróbb lett.

- Nem akarom, hogy úgy nézzen rád – súgta Sasuke Naruto fülébe, megborzongatva ezzel Narutot. – Nem akarom, hogy kedves legyél vele.

- De Sasuke, én – próbálta mondani Naruto, de ismét félbe lett szakítva.

- Azt akarom, hogy csak rám nézzél, hogy csak velem legyél. Nem akarlak látni, hogy másokkal beszélgetsz. Beteggé tesz, amikor látom, hogy kószálsz Shikamaruval és a többiekkel.

- Mi? Arra kérsz, hogy csak neked éljek? – kérdezte kicsit dühösen Naruto.

- Csak magamnak akarlak… - Naruto elhúzódott.

- Mi van veled? Hol lettél ilyen birtokvágyó? Van valami, amit Orochimarutól tanultál?? – Naruto nem akarta ezt mondani, csak úgy kijött a száján.

Azt gondolta, hogy Sasuke zaklatott lesz, de ehelyett ördögien rámosolygott és válaszolt:

- Igen, valószínűleg… - libabőrössé téve ezzel Naruto hátát.

- Nos, bárhogy is, nem jöhetsz ide és mondhatsz ilyen dolgokat nekem… ez igazán önző és… furcsa.

Sasuke vigyorgott.
- Naruto, meg vagy lepődve az érzéseim miatt?

„M, milyen érzések?” tűnődött Naruto. „A mély érzelmek, vagy a fizikai érzések?”

Én – de mint mindig félbe lett szakítva egy erős csókkal, aki minden gondolkodás nélkül elkezdte simogatni Naruto hátát a pólója alatt, még jobban ölelve a szőke testét, nyögésre késztetve a fiút. De Naruto még egyszer elhúzódott.

- Tudom, hogy itt fogsz hagyni engem reggel… - Sasuke ismét a karjaiba húzta Narutot.

- És mit akarsz usuratonkachi? Nem gondolod, hogy nagyon kellemetlen lenne, ha együtt ébrednénk? – ismét megcsókolta Narutot, ezúttal a nyelvét is használta, hogy megnyalhassa szőke ajkait. – Ez olyan, mint egy éjszakai varázslat. Ha látjuk egymást a nappali fényben összetörik.

Naruto komolyan kételkedett abban, hogy ez igaz lenne, de nem tudott ellenállni, amikor Sasuke „usuratonkachinak” hívta őt, emlékeztette a régi szép napokra, és így ezúttal ő volt az, aki az ágyhoz húzta Sasukét, amelynek lepedői három éjszaka alatt folyton cserélődtek.

Sasuke vággyal telve harapdálta Naruto nyakát és vállait és érintette meg olyan helyen, amitől a fiú sikoltott.

- Ha így sikítasz a szomszédok jönnek és leszidnak téged… - mondta Sasuke ördögi hangon Naruto nyakánál. A másik csak kemény zihálással válaszolt.

- Miért… van az… hogy ilyen érzelmeket válasz ki belőlem? – sikerült mondania Narutonak.

- Nem tudom… - válaszolt Sasuke tovább csókolva és nyaldosva a fiú. Elkezdte levetni a ruháit. – Azt gondolom azért, mert mi ezt azóta éreztük, hogy kicsik voltunk, csak akkor nem értettük, amit most és eddig visszatartottuk, nem?
Valószínűleg Naruto is ezt gondolta, mert úgy érezte, hogy ezt egész életében akarta és most nem tud betelni vele.

Sasuke nyelve Naruto szájában táncolt. Most a fiú mohón viszonozta. Teljesen meztelenek voltak most. Az Uchiha keze még mindig tűzbe hozta Naruto testét és a szegény fiú úgy érezte, hogy a szíve felrobban. Lehúzta Sasukét, megölelve őt még szorosabban, mint, ahogy a feketehajú tette korábban.

- Sasuke, kérlek, ne menj el ismét… - ismét sírni fog? Nem, sikerült visszatartania a könnyeit.

- Már megmondtam neked, hogy nem fogok, baka…

sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss

Naruto résnyire nyitotta a szemeit, azok miatt a napsugarak miatt, amik beszűrődtek a függönyön keresztül. Látott egy alakot felkelni. Az alak felvett valamit a padlóról, ami ruhának tűnt.

„Ez Sasuke és ismét elmegy…” minden gondolkodás nélkül felült az ágyon és megfogta Sasuke hátát. Úgy érezte, hogy a fiú kicsit felugrik meglepetésében.

- Ne menj… kérlek… csak most, maradj egy kicsit tovább… - a másik fiú csendben maradt egy percig.

- Oké… de csak ha egyenesen aludni megyünk.

Sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss

Amikor Sasuke kinyitotta a szemét látott egy alakot állni a hálószoba közepén. Túl magas volt, hogy Naruto legyen és emellett a saját karja Naruto derekán volt.

- Ki az? – mondta félálomban.

- El kell mondanom Sasuke… sosem képzeltem, hogy te a gyengéd-szerelmes-szerető típus vagy.

„Oh Istenem… kérlek, bárki, csak nem ő…” gondolta Sasuke kétségbeesetten.

- Szóval, valami, amit mondani akarsz nekem? – kérdezte Kakashi a legperverzebb és mulató hangján, amit Sasuke valaha is hallott.