2. fejezet

Egy hét telt el mióta Sasuke visszatért. Először Tsunade ellenállt, majd beleegyezett ebbe, de csak ha Sasuke börtönben van. Végül, Naruto idegesítő kiabálása miatt. Végül hoztak egy olyan határozatot, hogy kikérdezik és éjjel-nappal felügyelet alatt tartják. Sasuke beleegyezett, s mindent elmondott.

- Naruto! – mondta Tsunade. – Remélem, tudod, ha Sasuke elárul minket a tiéd lesz a felelősség. Saját kezűleg öllek meg, ha ez megtörténik – mondta megmutatva öklét.

- Igen… Értem Tsunade öreghölgy… - és ezzel vége volt a problémának. Ez meg is döbbentette Sasukét, hogy milyen könnyen ment. Nem is vette észre, hogy mennyi mindent mulasztott el, míg nem volt a faluban. A szíve nagyot ugrott, amikor meglátta a Hokage emlékművet.

Edzésnap volt és mióta elsimították az ügyeket Yamato, Kakashi és a négy tanulójuk együtt edzett. A légkör igazán feszült volt mióta nyilvánvalóvá vált, hogy Sasuke és Sai nem kedvelik nagyon egymást. Minden reggel figyelmeztető pillantásokat váltanak egymással.

- Csoportokat kellene alakítanunk, hogy edzhessünk? – kérdezte kissé idegesen Kakashi. – Sasuke és Sakura itt edz és Naruto és Sai pedig ott, messze innen – mind a négyen egyetértettek és a két fiú elsétált.

Az úton Sai Narutohoz fordult.

- Nos, boldog vagy, most, hogy a kis barátod visszatért a csapathoz?

- Természetesen. Hiányzott. Nos, úgy gondolom, itt jó lesz.

Választottak egy tisztást, ahol kevés fa volt. Az szürkés színű lett, valószínűleg esni fog éjszaka. Naruto kezdett a klasszikus kage bunshin-nal, de Sai kikerülte az összes támadást és megtalálva az igazit kigáncsolta Narutot, így az elesett. Amikor a fiú visszanyerte tudatát Sai rajta feküdt csuklóját a feje mellé szorítva.

- M…mi a francot gondolsz, mit csinálsz? Szállj le rólam te perverz! – mondta Naruto, ahogy mindig, de nem vette észre, hogy Sai egy kicsit komolyabb volt, ezúttal.

- Kérdezhetek valamit? – szólalt meg a fekete hajú fiú.

- Mit akarsz?

- Miért jött vissza az a szemét?

- Eh? – lepődött meg Naruto. – Sasuke?

- Igen. Úgy gondolom, hogy jobb lett volna, ha azzal a féreggel marad.

- Fogd be. Ne kezd!

- Hmpf. Mint mindig te ideges leszel, amikor elkezdek beszélni róla. Ennyire vonzódsz hozzá?

- Mi?! Megvesztél? Nem vonzódom Sasukehoz, te őrült!

- Oh tényleg? Akkor nem bánod, ha kapok egy kis előnyt, most, hogy ilyen pozícióban vagy… -  Narutoban megszólalt a vörös csengő. Ez nem tűnt jónak. Mindennek tűnt, de jónak nem.

- Én…én, miért mondasz mindig ilyen dolgokat? Leszállnál rólam, kérlek??

- Nem, nem akarok. Jobban szeretnék itt maradni veled, távol Sasukétól. Komolyan, mostanában mindig azt hallom, hogy Sasuke, Sasuke, Sasuke.

- Oké, később beszélünk erről, de kérlek… engedj elmenni! – Naruto elkezdett vörösödni, hogy Sai arca olyan közel volt az övéhez.

- Eh? Mi az? Fél, hogy megpróbálhatok tenni valami furcsát? Ha, lehet, hogy pirulásodat csábításnak veszem… - az ajkai csak pár centiméterre voltak Narutoétól, amikor zajt hallottak a fák közül. Naruto megfordult és úgy érezte, mint ha hideg vizet ivott volna. Sasuke ott állt, mindennek tűnve, csak nem boldognak.  Naruto kihasználta Sai meglepődését és ellökte.

- Olyan idióta vagy Sai! – mondta, s elrohant. Az Uchiha a másik fiút bámulta. Sai is felkelt és elsétált. Amikor Sasuke mellé ért, odasúgta neki:
- Három év alatt sokat változott…

Az edzés véget ért és mindenki elköszönt. Naruto elkerülte, hogy Sai közelébe kelljen lenni, vagy egyáltalán rá kelljen nézni. Gyorsan magára kapkodta a fölsőjét és készült, hogy induljon, amikor Sasuke megállította.

- Hé, usuratonkachi, nem akarsz enni valamit? – kérdezte.

- Eh?

- Enni, baka, enni. Ha kéred, meghívhatlak arra a helyre, amit annyira szeretsz.

- Rendben.

Esett és Sasuke és Naruto Ichirakunál ettek. Mindketten hallgatagok voltak. Naruto még mindig zavarban volt, amiatt, ami délelőtt történt és Sasuke is rossz kedvében volt.
”Miért néz úgy?” – kérdezt magát Naruto.

- Hé Naruto, mennünk kellene, mielőtt esni jobban esni kezdene.

- Ah, rendben… - mindketten felálltak és sétálni kezdtek.

Az úton Sasuke kedve is egy kicsit jobb lett és még azt is észrevette, hogy milyen rosszul néz ki az ég. Naruto meglepetten nézett rá.

- Mi a gond, baka?

- Semmi, csak furcsálom tőled, hogy te kezded a beszélgetést.

- Oh, igen? Nos tényleg könnyebb nekem, hogy befejezzem – Sasuke visszatért a szokásos hangulatához.

- Oh, hagyd már Sasuke! Olyan könnyű téged kiakasztani… Csak meglepett voltam. Úgy értem, hogy hiányzott a hangod ezekben az években – Sasuke úgy nézett ki, hogy elpirult és Naruto rájött, hogy mit is mondott. – Nem! Úgy értem… tudod…

- Rendben van, dobe… Nekem is hiányzott a te hangos hangod… - most Naruto volt a soron, hogy elpiruljon. A földet bámulta, s nem volt ötlete, hogy mit válaszoljon.

- Mi van? Elpirultál? – mondta Sasuke vigyorogva.

- Nem, teme! Azonban van valami, amit szeretnék tőled megkérdezni…

- Mit?

- Miért jöttél vissza?

- Miért érdekel?

- Eh? – ez a válasz megdöbbentette Narutot. – Mert… nos… nem normális, hogy tudni szeretném?

- Nem értem, miért. Nem tartozik rád… - Sasuke hangja hideg volt. Egyikük sem szólalt meg. A csendet egy dörgés szakította félbe. Naruto haragja nőtt.

- Miért vagy mindig ilyen? Mindent megteszek, hogy építsük a barátságunkat, de ha te nem segítesz nekem…

- Miért van szükséged az ÉN barátságomra, amikor ott van neked az a vigyorgó idióta.?

- Mi? Úgy érted Sai? – Sasuke félrenézett.

- Felejtsd el… - mondta, de Narutonak más tervei voltak.

- Nem értelek téged. Miért viselkedsz így? Miért érdekel téged?

- Nem érdekel, idióta! Azt csinálsz, amit csak akarsz vele. Nem bánom. Ha akarod meg is csókolhatod, boldogan tapsolok a szerelmeteknek.

- Mi a bajod Sai-jal? – kérdezte Naruto már majdnem kiabálva. Sasuke hangja is egyre erősebb lett.

- Mert nem tetszik, hogy leváltottál engem rá! – Naruto megdöbbent. – úgy értem mindenki téged…

- Sasu…

- Ne! Hagyd abba Naruto! Nem akarok hallani semmit. Most igazán idegesít a hangod!

„Oké, ez az.” – gondolta Naruto és elfordult, hogy elfusson, de Sasuke megállította őt a karjával.

- Ne, várj. Nem úgy értettem…

- Akkor hogy Sasuke? Egyáltalán nem értelek. Nem láttalak három évig és nem tudom. Utálom! Engedj elmenni! – próbálta megütni Sasukét. Az Uchiha kitért előle, s egy dühös ütéssel megütötte Narutot. Mégegyszer megpróbálta még erősebben, de Sasuke ökle megállította. Mindketten ázottak voltak. Naruto haja az arcára ragadt és az arca vörös volt. Sasuke megragadta őt a kabátjánál fogva és behúzta őt a hátsó sikátorba, majd a falhoz szorította Narutot s tovább szorította a kabátját.

- Tudni akarod tudni, hogy miért jöttem vissza, te szemét? Érted – mondta, s erősen megcsókolta Naruto ajkait. Naruto döbbenten meredt a fiúra, de hamarosa átadta a testét a csóknak, hirtelen rájőve, hogy mennyire akarja Sasukét. Ez az érzés megrémisztette, de nem volt mód arra, hogy megtörje a csókot. Az eső még mindig esett, így Naruto nyögését elnyomta az eső hangja. Sasuke keze megtalálta az utat Naruto hátához, Naruto pedig közelebb húzta Sasuke fejét.

Végül megszakították a csókot, levegőért kapkodva, miközben Sasuke vigyorgott.

- Jó volt usuratonkachi? Naruto válaszul bólintott, így Sasuke ismét megcsókolta arra gondolva, hogy túlságosan gyönyörűen néz ki az eső alatt. – Nem kellene mennünk hozzád?

- De, kérlek – válaszolt Naruto.